Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
282 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 19S2 május 27-én, pénteken. gyök a katonaság iránt, aki katonának vallom magiam amíg élek, olyan helyzet elé kerüljek, hogy azt kellett mondanom egy csendőrörsön, hogy: leütöm az atrocitást elkövetett csendőr fejéről a csendőrkalapot. Lehetetlen állapot az, hogy engem is ilyen (helyzetbe hoznak. Ez is mutatja, hogy bajok vannak és azokat orvosolni kell. # Egyébként én a belügyminiszter úrban is teljesen megbízom és hiszem, hogy nem fognak előfordulni azok az atrocitások, amelyek a múlt választáskor előfordultak. En élesen szemben állok a szociáldemokráciával^ de, bocsánatot kérek, a szociáldemokrácia mégis egy hatalmas irány az egész világon, egy hatalmas gondolatrendszer. Tessék ellene elvekkel harcolni. En kiállók vele, álljon ki vele szemben az, aki mer, (Elénk helyeslés a báloldalon.) de nemcsak a csendőrségnek, hanem magának a nemzeti gondolatnak is megszentségtelenítése, ha olyan eszközzel akarnak egy gondolatot letörni, amellyel először is nem lehet letörni, másodszor amelylyel próbálkozni is veszedelmes. (Rassay Károly: Miért nem háborodik fel, képviselő úr? — Létay Ernő: Honnan tudja a képviselő úr, hogy nem háborodom fel? — Rassay Károly: Mosolyogni láttam és mosolyogva felháborodni nem lehet! — Zaj.) Ezzel végeredményben csak a malmára hajtjuk a vizet nemcsak a jóérzésű szociáldemokráciának, hanem annak a bolsevizmuBnak is, amely leselkedik ,a< szociáldemokrácia háta mögött. (Rassay Károly: Gyerünk a választók elé és ne pártértekezletekre menjünk!^ !Még a tiszti nevelésre vonatkozólag óhajtanék valamit elmondani. Ezen a téren is ismerem a miniszter úr intencióját. Tudom, nagyon sokat ad arra, hogy a magyar hadsereg belső értékében és belső magyarságában is minél jobban fejlődjék, de meg kell mondanom, hogy mégsem vagyok egészen megelégedve ezzel a fejlődéssel, azért, mert vannak olyan törvényes akadályok, amelyeken, úgy látszik, a miniszter úr sem tudja egyelőre túltenni magát. A magyar tisztikar végeredményben bizonyos fokig mégis csak utódja az osztrák-magyar hadsereg tisztikarának. Nagyon nagy mennyiségben jöttek be ebbe az országba a katasztrófa után olyan magasrangú tisztek, akik itt egyszerre felfedezték a maguk magyarságát és nyugdíjat kaptak. (Ügy van!) Túlzott mértékben, túlzott lojalitással, nagylelkűséggel kezelte azt a kérdést a magyar állam és^ a magyar kormány, de ettől eltekintve is, a régi világban a magyar ember, a magyarság, a magyar faj és^ a magyar nemzet természetszerűen nem érvényesülhetett olyan mértékben a tisztikarban, amint az kívánatos lett volna. (Ügy van!) Igen t. Ház! Lehetetlenség az, hogy amikor mi egy minden ízében magyar tisztikart és magyar hadsereget akarunk teremteni, akkor olyan ósdi szabályok után menjünk a növendékek kiválasztásában és a tisztikar pótlásában, hogy elsősorban tisztek gyermekei kapnak helyet a középfokú és magasabb iskolákban, másodszor a tisztviselők gyermekei, úgyhogy végeredményben, mert igen kisszámú fiatalembert vesznek fel, túlságos nagy mértékben nem magyar származásúak kerülnek be a hadseregbe és megdöbbenéssel kell évről-évre látni, hogy nemhogy idegennevű, de vadidegeiinevű, szinte kimondhatatlan nevű fiatalemberek mustráitatnak ki 40—50%-barí, akik jórészt nem is a történelmi Magyarország területéről származnak, hanem kívülről bejött magasrangú katonatisztek, főleg nyugdíjasok gyermekei. (Igaz! Ügy van!) Szerintem így igazi és tősgyökeres magyar tisztikart nem lehet nevelni. Végeredményben természetes, hogy senki sem kívánja azt, hogy most már név-vegyelemzést csináljunk. Ez nevetséges dolog volna, de az is furcsa, hogy egy országban, ahol alig van nemzeti kisebbség, a volt nemzeti kisebbségek adják elsősorban a tiszteket a jövő Magyarország számára. Ezen szerintem segíteni kell, ezen pedig úgy lehet segíteni, ha azt a szabály| zatot, amely megakadályozza, hogy a jó magyár középosztály fiai és még azontúl a ma! gyár parasztság gyermekei is bekerülhessenek ; a hadsereg tisztikarába, el kell valamiképpen távolítani az útból. T. Ház! Mi a mi tisztikarunk pótlására az j egész magyarság óriási rezervoárjából kell j bogy kiválogassuk a legkiválóbb gyermekeket. j Mi apró. szűk társadalmi kategóriák emberj anyagával nem elégedhetünk meg; azokkal a ! tehetségekkel, akiket elsősorban a volt tisztii kar, másodsorban a tisztviselők adnak a hadj sereg számára, nem elégedhetünk meg, nekünk I az egész magyar nemzet nagy tömegéből minj denünnen ki kell vennünk a tehetségeket és ell sősorban a tősgyökeres magyar parasztságot j kell végre-valahára odajuttatnunk, hogy a j maga legkiválóbb fiait beküldje a hadseregbe és ezzel is létrehozza azt a szent egységet, amelynek ma bizonyos fokig hiányában vagyunk a polgári társadalom éî? a hadsereg között. (Igaz! Ugy van!) T. Ház! Én a miniszter urat minden tekintetben hívatottnak érzem és tudom ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldására s csak azért nem szavazom meg a költségvetést, mert a kormánnyal szemben általánosságban bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! Mindenekelőtt köszönetemet kell tolmácsolnom a Ház iránt azért a tárgyilagos vitáért, amellyel engem m tárcámat megtisztelni méltóztattak. Ami a Bródy Ernő t. képviselőtársam és Friedrich István t. képviselőtársam által említett incidenst illeti, vagyok bátor bejelenteni a t. Háznak, hogy az kizárólagosan a miniszterelnök úr hatáskörébe tartozik. A magam részéről meg vagyok győződve, hogyha a főváros törvényhatóságát sérelem érte, akkor a legelsőrendű kötelességünk odahatni, hogy a főváros törvényhatóságával szemben ez a sérelem orvosol tassé k. (Élénk helyeslés.) Felszólalásomat illetően azt a módszert fogom követni, hogy először általános kérdésekre válaszolok és azután térek át, az egyes képviselőtársaim által felvetett részletekre. Farkas István képviselőtársam azt a megjegyzést tette, hogy helytelen az előadó úrnak az a beállítása, hogy a hadsereg az állam pillére. T. Ház! Disztingválni abban, hogy mi az állam pillére, rendkívül nehéz. Szerintem a néptanító, az egyszerű liparos, a földmíves éppen olyan pillére az államnak, mint á hadsereg. Képviselőtársam rosszul interpretálta az előadó úr felfogását akkor, amikor kizárólagosságot tulajdonított ebben a tekintetben a hadseregnek s a magam részéről azonban hangsúlyozom, nem pillére, hanem garanciája