Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

282 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 19S2 május 27-én, pénteken. gyök a katonaság iránt, aki katonának vallom magiam amíg élek, olyan helyzet elé kerüljek, hogy azt kellett mondanom egy csendőrörsön, hogy: leütöm az atrocitást elkövetett csendőr fe­jéről a csendőrkalapot. Lehetetlen állapot az, hogy engem is ilyen (helyzetbe hoznak. Ez is mutatja, hogy bajok vannak és azokat orvo­solni kell. # Egyébként én a belügyminiszter úr­ban is teljesen megbízom és hiszem, hogy nem fognak előfordulni azok az atrocitások, amelyek a múlt választáskor előfordultak. En élesen szemben állok a szociáldemokrá­ciával^ de, bocsánatot kérek, a szociáldemokrá­cia mégis egy hatalmas irány az egész vilá­gon, egy hatalmas gondolatrendszer. Tessék ellene elvekkel harcolni. En kiállók vele, áll­jon ki vele szemben az, aki mer, (Elénk he­lyeslés a báloldalon.) de nemcsak a csendőr­ségnek, hanem magának a nemzeti gondolat­nak is megszentségtelenítése, ha olyan eszköz­zel akarnak egy gondolatot letörni, amellyel először is nem lehet letörni, másodszor amely­lyel próbálkozni is veszedelmes. (Rassay Ká­roly: Miért nem háborodik fel, képviselő úr? — Létay Ernő: Honnan tudja a képviselő úr, hogy nem háborodom fel? — Rassay Károly: Mosolyogni láttam és mosolyogva felháborodni nem lehet! — Zaj.) Ezzel végeredményben csak a malmára hajtjuk a vizet nemcsak a jóérzésű szociáldemokráciának, hanem annak a bolse­vizmuBnak is, amely leselkedik ,a< szociáldemo­krácia háta mögött. (Rassay Károly: Gyerünk a választók elé és ne pártértekezletekre men­jünk!^ !Még a tiszti nevelésre vonatkozólag óhaj­tanék valamit elmondani. Ezen a téren is is­merem a miniszter úr intencióját. Tudom, nagyon sokat ad arra, hogy a magyar hadse­reg belső értékében és belső magyarságában is minél jobban fejlődjék, de meg kell monda­nom, hogy mégsem vagyok egészen megelé­gedve ezzel a fejlődéssel, azért, mert vannak olyan törvényes akadályok, amelyeken, úgy látszik, a miniszter úr sem tudja egyelőre túl­tenni magát. A magyar tisztikar végered­ményben bizonyos fokig mégis csak utódja az osztrák-magyar hadsereg tisztikarának. Na­gyon nagy mennyiségben jöttek be ebbe az országba a katasztrófa után olyan magas­rangú tisztek, akik itt egyszerre felfedezték a maguk magyarságát és nyugdíjat kaptak. (Ügy van!) Túlzott mértékben, túlzott lojali­tással, nagylelkűséggel kezelte azt a kérdést a magyar állam és^ a magyar kormány, de ettől eltekintve is, a régi világban a magyar ember, a magyarság, a magyar faj és^ a magyar nem­zet természetszerűen nem érvényesülhetett olyan mértékben a tisztikarban, amint az kí­vánatos lett volna. (Ügy van!) Igen t. Ház! Lehetetlenség az, hogy ami­kor mi egy minden ízében magyar tisztikart és magyar hadsereget akarunk teremteni, ak­kor olyan ósdi szabályok után menjünk a nö­vendékek kiválasztásában és a tisztikar pót­lásában, hogy elsősorban tisztek gyermekei kapnak helyet a középfokú és magasabb isko­lákban, másodszor a tisztviselők gyermekei, úgyhogy végeredményben, mert igen kisszámú fiatalembert vesznek fel, túlságos nagy mér­tékben nem magyar származásúak kerülnek be a hadseregbe és megdöbbenéssel kell évről-évre látni, hogy nemhogy idegennevű, de vadide­geiinevű, szinte kimondhatatlan nevű fiatal­emberek mustráitatnak ki 40—50%-barí, akik jórészt nem is a történelmi Magyarország terü­letéről származnak, hanem kívülről bejött ma­gasrangú katonatisztek, főleg nyugdíjasok gyermekei. (Igaz! Ügy van!) Szerintem így igazi és tősgyökeres magyar tisztikart nem le­het nevelni. Végeredményben természetes, hogy senki sem kívánja azt, hogy most már név-vegyelem­zést csináljunk. Ez nevetséges dolog volna, de az is furcsa, hogy egy országban, ahol alig van nemzeti kisebbség, a volt nemzeti kisebbségek adják elsősorban a tiszteket a jövő Magyar­ország számára. Ezen szerintem segíteni kell, ezen pedig úgy lehet segíteni, ha azt a szabály­| zatot, amely megakadályozza, hogy a jó ma­gyár középosztály fiai és még azontúl a ma­! gyár parasztság gyermekei is bekerülhessenek ; a hadsereg tisztikarába, el kell valamiképpen távolítani az útból. T. Ház! Mi a mi tisztikarunk pótlására az j egész magyarság óriási rezervoárjából kell j bogy kiválogassuk a legkiválóbb gyermekeket. j Mi apró. szűk társadalmi kategóriák ember­j anyagával nem elégedhetünk meg; azokkal a ! tehetségekkel, akiket elsősorban a volt tiszti­i kar, másodsorban a tisztviselők adnak a had­j sereg számára, nem elégedhetünk meg, nekünk I az egész magyar nemzet nagy tömegéből min­j denünnen ki kell vennünk a tehetségeket és el­l sősorban a tősgyökeres magyar parasztságot j kell végre-valahára odajuttatnunk, hogy a j maga legkiválóbb fiait beküldje a hadseregbe és ezzel is létrehozza azt a szent egységet, amelynek ma bizonyos fokig hiányában va­gyunk a polgári társadalom éî? a hadsereg kö­zött. (Igaz! Ugy van!) T. Ház! Én a miniszter urat minden tekin­tetben hívatottnak érzem és tudom ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldására s csak azért nem szavazom meg a költségvetést, mert a kor­mánnyal szemben általánosságban bizalmatlan­sággal viseltetem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilat­kozni. vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! Mindenekelőtt köszönetemet kell tol­mácsolnom a Ház iránt azért a tárgyilagos vi­táért, amellyel engem m tárcámat megtisztelni méltóztattak. Ami a Bródy Ernő t. képviselőtársam és Friedrich István t. képviselőtársam által em­lített incidenst illeti, vagyok bátor bejelenteni a t. Háznak, hogy az kizárólagosan a minisz­terelnök úr hatáskörébe tartozik. A magam ré­széről meg vagyok győződve, hogyha a főváros törvényhatóságát sérelem érte, akkor a legelső­rendű kötelességünk odahatni, hogy a főváros törvényhatóságával szemben ez a sérelem orvo­sol tassé k. (Élénk helyeslés.) Felszólalásomat illetően azt a módszert fo­gom követni, hogy először általános kérdésekre válaszolok és azután térek át, az egyes képvi­selőtársaim által felvetett részletekre. Farkas István képviselőtársam azt a meg­jegyzést tette, hogy helytelen az előadó úrnak az a beállítása, hogy a hadsereg az állam pil­lére. T. Ház! Disztingválni abban, hogy mi az állam pillére, rendkívül nehéz. Szerintem a néptanító, az egyszerű liparos, a földmíves éppen olyan pillére az államnak, mint á had­sereg. Képviselőtársam rosszul interpretálta az előadó úr felfogását akkor, amikor kizáró­lagosságot tulajdonított ebben a tekintetben a hadseregnek s a magam részéről azonban hangsúlyozom, nem pillére, hanem garanciája

Next

/
Thumbnails
Contents