Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
Az országgyűlés képviselőházának 91. a hadsereg az állani létének. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés jobb felől.) A második általános kérdés, amire igen sok képviselőtársam a Ház figyelmét felhívta, a leszerelés problémája. A magam részéről evvel a kérdéssel hosszasabban kívánok foglalkozni, nemcsak, azért, mert aktuális a kérdés, hanem azért is, mert Magyarországnak vitális kérdése. Ha a leszerelés kérdésével foglalkozunk, nem helyezkedhetünk bizonyos olyan elvi álláspontra, amelyet a szociáldemokratapárt igen t. szónokai hangsúlyoztak, hogy Magyarország kezdje a leszerelést. T. Ház! Magyarország már régóta leszerelt, sőt Magyarország lefegyverzett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ének következtében a magam részéről nem helyeslem ezt az álláspontot, hogy ezt mi kezdeményezzük, eltekintve attól, hogy a világ hatalmasaitól függ, hogy ezen a téren elöljárók legyenek. Felfogásom szerint nem a kishatalmak kérdése ez, hanem a nagyhatalmak kérdése. (Egy hang a baloldalon: Ez természetes!) Azoké a nagyhatalmaké, amelyek a békeszerződés révén diszparitást teremtettek Európában, azoknak a nagyhatalmaknak kérdése ez, amelyeknek die facto módjukban van előljárni. (Rassay Károly: Az élet kényszeríti ki ezt!) A magam részérői osztom ezt az álláspontot, hogy az élet ki fogja kényszeríteni, mert tényleg meg kell állapítani, hogy amikor békét hirdettek, fegyverkeztek olyan mértékben, amilyen fegyverkezés még a világháború előtti időszakban sem volt megállapítható. Tehát azoknak kell ebben a kérdésben előljárniok, akiknek okuk van lefegyverezni. Es ezek nem azok az államok, amelyek Magyarország érdekszférájába tartoznak. A leszerelés kérdésében a legközelebbről érint bennünket a keleteurópai kérdés. A szociáldemokratapártnak igen t. szónoka Dániával kezdte a hasonlatot. Nem tudom ezen a téren követni, mert engem közelebbről csak az érint, ami Magyarország körül történik. Ha ebből a szempontból nézem a katonai helyzetet, meg kell állapítanom, hogy egyrészt 600.000 főből álló kisentente-h ad sereget tudunk összeszámlálni, másrészt e kisentente-hadsereg nemcsak azokkal a fegyverekkel rendelkezik, amelyeket a trianoni szerződés a magyar hadseregnek koncedál, hanem ezen túlmenően, nagy kaliberű ágyúkkal és a legmodernebb harci eszközökkel van felszerelve, tehát a diszparitás szembeötlő. Ha pedig, —• miután költségvetésről beszélünk — a költségvetéseket helyezem egymással szembe, körülbelül 800—900 milliós katonai költségvetésükkel szemben áll a mi 136 milliós költségvetésünk, amelyből 40 millió egyedül a nyugdíj. Ez a diszparitás fennáll és — hangsúlyozom — ezt a diszparitást nem Magyarország kezdeményezésére kell eliminálni, hanem ezt a diszparitást szerény felfogásom szerint a nagyhatalmaknak kéli észlelni és ennek az észlelésnek alapján kell dönteniök abban a tekintetben, hogy ez a diszparitás, amely — mint már a múltkor mondottam — állandóan veszélyezteti a békét, (Ügy van! Ügy van! Felkiáltások a jobboldalon és a középen: A világbékét!) Kelet-Európában megszűnjék. {Helyeslés.) A hivatalos magyar álláspont a leszerelés kérdésében — mérlegelve a nemzetközi helyzetet — az, hogy mi az egyenjagúság elvét és a biztonság elvét valljuk. A leszerelési egyezménytervezet 56. §-ánál követeljük az egyenjogúságot, mert azt tartjuk, hogy az igazi békét csak az szolgálja, aki a népek egyenjoguKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIH. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 283 ságát elismeri, mert sem kulik módjára nem akar szolgálni ez a nemzet, se rabszolgák módjára nem akarja szolgálni a világ békéjét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez a nemzet már csak azért is, mert ezer éven keresztül szolgálta a nyugati kultúrát, a nyugati kultúra birtokosaitól elvárhatja azt, hogy nemzetnek ismerjék el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy a népszövetségi paktum 8. §-a alapján a biztonsági elvet követeljük magunknak is, mert expressis verbis ki van mondva ebben a paktumban és ebben a pontban az, hogy minden nemzetnek joga van a biztonságra. (Élénk helyeslés.) Ez is a békét szolgálja, és mert a békét szolgálja, követelnünk kell a leszerelési konferencián ennek az álláspontnak az érvényesülését. (Ügy van! Ügy van!) Kertész Miklós t. képviselőtársam azt hangoztatta, hogy azért nem tud leszerelni a világ, mert katonák képviselik a nemzeteket a leszerelési konferenciákon. Ugy látszik, tévedésen alapszik Kertész Miklós t. képviselőtársamnak ez a megállapítása, mert tudvalevő, hogy miniszterelnökök és külügyminiszterek azok, akik a nemzeteket ezeken a konferenciákon ezekben a kérdésekben képviselik. Sőt, ha t, képviselőtársam — aki látom, sokat olvas — a háborús irodalmat nézi, megállapíthatja, hogy a legintranzigensebb militaristák tulajdonképpen nem is mi, katonák voltunk, hanem a polgári emberek. (Ügy van! Ügy van!) Ez belőlem elismerést vált ki, mert egy államférfiú, aki nemzetének érdekeit képviseli, pláne háború esetén, csak militarista ember lehet. A t. képviselő urak egyrésze azt mondotta, hogy a hadsereg nem demokratikus intézmény. (Ellenmondások a jobboldaton.) Kijelentem t. Ház, hogy a legdemokratikusabb intézmény. Hogy rangsorok vannak, az természetes. Az, hogy különféle stábok vannak, hogy káplár van és szakaszvezető, ez a katonai hierarchiának logikus következménye, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egyébként a hadseregben nem érvényesül semmi más elv, mint az, hogy a tehetségen, az erkölcsi és szellemi kvalitáson kívül semmi mással érvényesülni nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Hát a születési előjog 1 ? — Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. Nálunk ez nincsen!) — Szilágyi Lajos: Ö beszél! Még a forradalmat sem tudták gróf nélkül megcsinálni! — Derültség. — Gaal Gaston: Nem kerül be kivülálló gyerek a hadseregbe, csak státusbeli! Ez hibája lesz a hadseregnek, mert kasztot csinálnak belőle!) Erre a kérdésre Bajcsy-Zsilinszky Endre t. barátom felszólalása alapján fogok válaszolni, de még nem vagyok ennél a témánál. (Berki Gyula: Gömbös is a nép fia, hála Istennek!) T. Ház! A hadseregnek érdeke az, hogy ne születési előjogok és ne más szempontok, hanem kizárólag katonai szempontok érvényesüljenek úgy a tisztikar kiválasztásánál, mint a hadsereg egész adminisztrációjánál. Egy szempontot nézzünk csak, hogy a hadsereg minden egyes tagja a nemzet szolgálatának a szentségétől legyen áthatva, (Élénk helyeslés a jobboldalon, a középen és balfelől.) Ez az alap. Ez azonban nem antidemokratikus, ez a demokratikus magyar szellem szempontja és aki nálunk a honvédségnél érvényesülni akar, annak, mint méltóztatnak tudni, a legintenzívebb szelekciónak kell magát alávetnie. A főhadnagytól a 38
