Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1932 május 18-án, szerdán. 21 lyes!) A szabadságjogoknak és a nagy 1848-as alkotmánynak eszmemenete követésében azonban feltétlenül szükségesnek tartom európai államban a sajtó- és politikai ügyekben az esküdtszék visszaállítását. Bátor vagyok még egyetlenegy kérdésre felhívni a kormányzat figyelmét és pedig arra kérni, hogy a sajtóügyekben a sajtótörvény revízióját méltóztassék szintén pragrammba felvenni olymódon, hogy a sajtószbadság, a lapbetiltásnak, a kolportázs megvonásának joga vétessék ki a közigazgatás kezéből és szintén a független magyar bíróság joga legyen, s ezentúl még feltételezhető se legyen az, hogy bármikor politikai szempontok szerint kezelik a sajtószabadságot. Annak, hogy ez a független bíróság kezében van, t megnyugvást kell keltenie minden gondolkozású, világnézetű vagy bármilyen pártállású csoportra nézve. Az az egyetlen megnyugvás, ha nem politikai szempontok szerint, hanem pusztán és kizárólag a jogrend szempontjai szerint kezeltetnek ezek a kérdések is. Kötelességemnek tartottam, hogy az esküdtszéknek és a sajtószabadságnak kérdését evvel a vitával kapcsolatban itt a Képviselőházban felvessem azért, mert ha ez nem is valósul meg, akkor is szükséges, hogy egy európai parlamentben ennek a két elvnek hangoztatása ilyen vita alkalmával mindenkor megtörténjék. T. Képviselőház! Miután ezeknek az elveknek megvalósítását az igazságügyi költségvetésben nem találom, a kormányzattal szemben való bizalmatlanságom folytán nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igazságügyi költségvetést magamévá tegyem. (Helyeslés a baloldalon.} Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: östör József! Östör József: T. Képviselőház! Méltóztasség megengedni, hogy a rendelkezésre álló idő rövidségénél fogva, — mint máskor is a tárcák tárgyalásánál — kizárólag egyetlenegy kérdéssel foglalkozzam, az ügyvédi kérdéssel. Az ügyvédi kérdéssel pedig azért, mert köztudomású, hogy az igazságügyminiszter úr az ügyvédi rendtartás elkészítésén fáradozik s hogy ezek a munkálatok bizonyos előrehaladott stádiumban vannak. Azt hiszem tehát, hogy az igen t. igazságügyminiszter úrnak nem lesz teljesen közömbös, amit a múlt esztendő tapasztalatai alapján itt előadni óhajtok. Az ügyvédkérdést érintette az előadó úr, érintette Kelemen Kornél t. képviselőtársam és érintette Vázsonyi t. képviselőtársam, ök inkább az idevonatkozó panaszokat tették szó tárgyává és csak röviden céloztak arra, hogy szerintük milyen volna itt az ügyvédi kar sérelmeinek lehetséges és megfelelő orvoslása. Az előadó úr a korlátolt számú ügyvédség rendszeresítésében, Vázsonyi t. képviselőtársam a bifurkációban látja az orvoslást. Mielőtt minderre egészen röviden rátérnék, legyen szabad leszögeznem tény gyanánt, az ország ügyvédségének múlt évi megmozdulását és azokat az adatokat idetárnom, amelyeket idevonatkozólag összegyűjtöttem. Hogy mi az, ami errevonatkozólag a múlt esztendőben történt és ebben az évben milyen irányban fejlődött az ügyvédi közhangulat nálunk és külföldön. Méltóztatik tudni, hogy az álláspontom 25 esztendő óta az volt, hogy az ügyvédségen kizárólag csak a korlátolt szám behozatalával lehet segíteni. Ez ellen a legutóbbi időben már csak két érvet tudnak felsorakoztatni, miután az összes többi érvet feladták mindazok, akik ez ellen küzdöttek. Ennek bizonyítására elégséges, ha hivatkozom a jogi tekintélyekre, a jogi szaklapokra és a gyakorlati jogászokra. Két érv maradt csupán. Az egyik az, hogy a magyar ügyvédség a szabadügyvédséget kívánja. (Vázsonyi János: Ügy van!) Ez nincs úgy, be fogom bizonyítani adatokkal és számokkal. A másik pedig^ az,. hogy amennyiben a korlátolt számú ügyvédséget hoznánk be, ez nem segítene az ügyvédek helyzetén. Méltóztassék megengedni, talán Vázsonyi t.. képviselőtársamnak is, aki ezzel a kérdéssel, úgy látszik, szintén foglalkozott, hogy ebben a két pontban zsugoríthatók és foglalhatók össze az ellenérvek. - Igaz, hogy a magyar ügyvédség a szabadügyvédség álláspontján állott s a szabadügyvédség álláspontján volt még a legutóbbi időben is nagyon sokáig, még 1927/28-ban is. (Vázsonyi János: A kamarai szavazások ezt mutatják!) Eá fogok térni. Állítom azonban, — és ezt bizonyítani fogom — hogy^ az ország ügyvédsége ezt az álláspontját a változott nehéz viszonyok folytán megváltoztatta és ma az eddigi szabadügyvédség álláspontjáról Jetért. Idevonatkozólag engedjék meg, hogy bemutassam azt a kimutatást, amelyet összeállítottam, miután bátor voltam az összes ügyvédi kamarákat idevonatkozólag megkeresni és tőlük felvilágosítást kérni, tekintettel arra, hogy egyéb helyen ezt a felvilágosítást erre a kérdésre vonatkozólag meg nem kaphattam! Méltóztatnak tudni, hogy az országban 1931 január l^én összesen 6228 ügyvéd volt, akik közül Budapesten működött 3168. Elsősorban tehát az ország legnagyobb ügyvédi kamarájával, a Budapesti Ügyvédi Kamarával kell foglalkoznom, abból a szempontból, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak véleménye ebben a tekintetben micsoda. Nem mondom és nem is állítom, nogy feltétlenül irányadó az, hogy az ügyvédi kar mit akar egy kérdésben. Kétségtelen azonban, hogy ha ezt szögezik szembe a korlátolt számú ügyvédséggel, ebben az esetben nem lesz teljesen közömbös ez sem. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a kamarák milyen álláspontot foglaltak el. Elsősorban Vázsonyi képviselőtársamnak szól ez az én észrevételem. A Budapesti Ügyvédi Kamara 1927rben foglalkozott a kérdéssel, amikor tudniillik le-,, velezőlapokon megkérdezték a Budapesten levő összes ügyvédeket, hogy kívánják-e a korlátozott számú ügyvédséget, vagyis, a kérdés így szólt: kívánják-e a numerus clausust, igen-e vagy nem? A válasz az volt, hogy az ügyvédek kétharmadrészben a numerus clausus ellen szavaztak, egyharmadrészben pedig mellette. Ámde az 1927-es esztendő szavazása nem lehet mérvadó, mert azóta öt esztendő telt el és óriási változások történtek a beállott rettenetes gazdasági viszonyok folytán, tehát a budapesti ügyvédi karnak 1927 végén elfoglalt álláspontját nem lehet már ezért sem elfogadni. De, t. képviselőtársam,, van itt még valami fontosabb, nevezetesen sokkal fontosabb ^az, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara, amely a titkos választójog mellett annyiszor foglalt állást, saját kartársait, a budapesti ügyvédeket, nem titkosan szavaztatta le, hanem nyilvánosan. Nem szólok erről a következetlenségről és arról sem, hogy mindenesetre, sokkal jobb, ha valaki azokat - az elveket, melyeket vall, saját portáján igyekszik elsősorban megvalósítani, azonban állítom, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarának ez az állítása nemcsak,