Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8 6 Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szólott Kelemen Kornél t. képviselőtársamnak az ügyvédi karról mondott szavait a magam részéről teljes egészükben magamóivá teszem és szintén arra kérem a kormányzatot, hogy az ügyvédi kar nyomorúságos helyzetével behatóan foglalkozni méltóztassék és minden követtessék el arra nézve, hogy az az általános gyűlölet, amely az ügyvédi karral szemben megnyilvánul, letompíttassék, mert hiszen minden karban, minden foglalkozási ágban vannak olyanok, akiket maga a kar szeretne a legjobban kivetni magából s az ilyenek miatt nem lehet egy egész kart, egy megbecsült, valaha tekintélyben és megbecsülésben állott, tisztességes, de ma nyomorgó kart bántalmazni, vagy lesújtó ítélettel illetni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az általános vita során voltam bátor megjegyezni, hogy a gazdasági rendszer és a jogrendszer között ellentétet látok. Ezt az ellentétet abban látom, hogy míg a gazdasági rendszer nem a magántulajdon alapján álló individuális gazdasági rend, hanem a kollektivizmussal kacérkodó intervencionizmus rendje, addig a magánjognak, a jogrendszernek rendje ma is teljesen és tökéletesen a magántulajdon szentségének alapján áll. Itt ellentétet látok, amint ellentétet látok abban is, hogy míg a gazdasági rendben küzdünk az infláció ellen, addig a jogrendszerben valóságos jogszabályalkotási inflációval találkozunk az utóbbi időben. Amint kritikával illetjük azokat a törvényalkotásokat, vagy javaslatokat, amelyeket ma nem tartunk időszerűnek, vagy amelyekkel szemben állást foglalunk, ugyanúgy mindenkor elismeréssel vagyunk, ha olyan jogszabályt, vagy törvényjavaslatot hoz a kormányzat a Képviselőház elé, amelyet feltétlenül szükségesnek, abszolút időszerűnek és sürgősen megvalósítandónak tartunk. Ilyen törvényjavaslatnak tartjuk az összeférhetlenségi törvényjavaslatot, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) s ezért akkor, amikor az utóbbi időben olyan híreket hallunk és olyan mozgolódást látunk, hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslat tárgyalását ismét el akarják tolni a szünet utáni időre, itt kell felkérnem az igazságügyminiszter urat arra, legyen kegyes és ragaszkodjék ahhoz,

r hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslat még a szünet előtt közvetlenül a költségvetés után letárgyalásra kerüljön, (Helyeslés balfelöl és a balközépen) ezzel minden inkompatibilitás végre megszüntettessék s egyben a közéleti tisztaság és a közerkölcsök ügye is szolgálatot nyerjen, e törvény megalkotásával, amire nagyon nagy szükség van, mert sajnos, nemcsak a közerkölcsök, hanem a közerkölcsök mellett már a magánerkölcsök is meglazultak. Gál Jenő igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara felterjesztésében szóvá teszi azokat a sérelmeket, amelyek a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénnyel kapcsolatosan az ügyvédi kart és az ügyvédi karon keresztül elsősorban a jogkereső közönséget érték. Méltóztassék megengedni, hogy a rövidreszabott idő t folytán csak mozaikszerűen ragadjak ki néhány momentumot, ezekre az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívjam és ezekre nézve módosítást, pótlást vagy javítást kérjek a jövőre vonatkozólag. , ' ülése 1932 május 18-án, szerdán. 19 Az egyszerűsítés a polgári eljárás terén, amelyet tulajdonképpen a törvény célzott, nem sikerült, mert a központi járásbíróságnak az ügymenete Budapesten, sajnos, még mindig lassú. Az első tárgyalási határnap 3—4 hetes időközt jelent és az érdemleges tárgyalási határnap újabb 6—8 hetet jelent. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A második már két hét!) De nem mindig! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A legtöbb esetben!) Még mindig sokáig, 6—8 hétig eltart. Még mindig hosszadalmas tehát az az út, amíg valaki az elsőfokú ítélethez tud jutni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azelőtt ugyanannyi hónap volt, mint amennyi hét most!) Azonban még mindig az a helyzet, hogy ez azért áll elő, mert a bíró nemcsak érdemleges munkát kell hogy végezzen. Ha a bírónak mindenütt, tehát a járásbíróságon is gyorsíró állana rendelkezésére az ítéletnek és a végzéseknek azonnali lediktálására, — nemcsak egyes helyeken, hanem minden bíróságnál — abban az esetben itt is sokkal gyorsabban tudnánk az ügyeket előbbrevinni és a bíró magasztosabb pozícióba kerülne, mert a bírói karnak elalacsonyítása az,, hogy manuális munkát is^ végezzen, és nem csupán a jog szolgáltatásával és a tényleges igazságügyi feladatokkal foglalkozzék. Ami, ezzel kapcsolatosan, az ügymenetet illeti, legyen szabad megemlítenem a Budapesti Ügyvédi Kamarának azt a régi kívánságát, hogy az értesítés adásának az ideje minden nap délelőtt jenek 10-től 1 óráig terjedő ideje legyen, és hogy ingyenes tudakozólapok is állhassanak rendelkezésre, hogy posta útján lehessen felvilágosításokat kérni. Szóvá kell még tennem ugyancsak az ügymenet kapcsán a tömegnapok mai rendszerét. Ha bemegy valaki a járásbíróságok tömegnapján abba a terembe, láthatja azt az antihigienikus és abszolút közegészségellenes állapotot, amely ott van, azt a túlzsúfoltságot, amely ezekben a termekben megnyilvánul. Ennek is valamilyen orvoslását kérem, mert a tömegnapok rendszere egyszerűsítésnek sem nagyon vált be, különösen nem vált be olyan pereknél, ahol a felek rendszerint védekezni szoktak, például a munkaügyi pereknél, a lakásfelmondási pereknél, a váltóügyekben vagy az igényperekben. Azonkívül a felhívás végzésére egy bírósági titkár is alkalmas volna és egészen furcsa dolog az, hogy éppen a magas ab brangú bírák végzik ezt a munkát, amely nem szolgál presztízsük emelésére, mert nem az a bírói munka, nem az bírói funkció, amelyet mi a független magyar bíróságtól elvárunk, és amelyet a független magyar bíróság tényleg vindikál is magának. Az ügyvédség indokolatlan megterhelését jelenti a portókötelezettség áthárítása és a végrehajtói díjak előlegezése. A végrehajtásokkal kapcsolatosan azt a gondolatot vetem fel embrionális formában és kérem az igazságügyi kormányzatot, hogy foglalkozzék ezzel: nem lehetne-e úgy, amint egyes külföldi államokban már megvan, a végrehajtókat állami funkcionáriusokká, közalkalmazottakká tenni, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügyis sok a közalkalmazott!) úgy, hogy kiküszöböltetnék a végrehajtási díj az ügyvédség részére, de kiküszöbölhetnék egyúttal az ügyvéd közbenjárása is a végrehajtás terén, mert én a végrehajtások és árverések vexatúrájának eredményét látom abban a tendenciában, amely az ügyvédekkel szemben kialakult, és ameljr tisztán és kizárólagosan azokkal a vexatúrákkal 3*