Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

le Az országgyűlés képviselőházának meg, hogy a főtárgyalás előtt csak két napja van. Megjelenik a tárgyaláson és kijelenti, hogy neki nyole napja van a bizonyításhoz, halasztást kér s azt mondja, majd írásban fogja bizonyítékait beadni. Ha pedig nem, várja meg a nyole napot és a főtárgyaláson a bizonyí­tékait is beterjeszti, akkor kijelenti a fömagán­vádló, hogy: én kérek nyolc napot ejlenbizo­nyítékaim előterjesztésére. Ennélfogva az egy­szerűsítés révén nemhogy nyertünk volna a isajtóeljárásban akár gyorsaság, akár egyszerű­ség szempontjából, hanem sokkal komplikál­tabbá és helytelenebbé tettük az eljárást ebben a részben. Nem mondom, vannak igen helyes egyszerűsítési intézkedések, de a büntető eljá­rás keretében végrehajtott érdemi intézkedé­sek, főleg a vádtanács kikapcsolása, a legtöbb esetben nem váltak be. Igen t. Ház! Nem akarok ezeknél a kérdé­seknél hosszasan időzni, mivel az idő szorít, és vannak dolgok, amelyeket még el akarok mon­dani. Ká akarok térni a jogszolgáltatás másik faktorára, az ügyvédségre. (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Aki az igazságügyi kérdésekkel fog­lalkozik, tudja jól, hogy az ügyvédek az igaz­ságszolgáltatásnak majdnem olyan faktorai, mint maguk a bírák. Mit tapasztalunk az ügy­védi kamarai jelentésekből 1 ? Azt látjuk belő­lük, hogy az összes ügyvédi kamarák az ügy­védi kar katasztrofális helyzetéről panaszkod­nak. Már pedig, amint az eladósodott bíró ve­szélye az igazságszolgáltatásnak, a lelkileg megrokkant, anyagilag teljesen tönkrement ügy­véd épp olyan veszélye az igazságszolgáltatás­nak. (Ügy van! jóbbfelől.) Sőt tovább megyek: nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem a társadalmi és politikai életnek is igen veszedel­mes faktoraivá válnak az ilyen ügyvédek, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) éppen ezért nem győzöm elég nyomatékkal kérni az igen t. kormányt, hogy az ügyvédi kar hely­zetén méltóztassék segíteni. Erre nem az igaz­ságügyminiszter urat kérem^ — mert tudom, hogy míg ő minden jószándékkal azon van, hogy az ügyvédi karon segítsen, addig ugyan­ezt a jószándékot azonban nem tapasztaljuk más faktorok részéről — tőle csak azt kérem, has­son oda, hogy más faktoroknak is megnyerje jóindulatát az ügyvédi kar iránt. Az ügyvédi kar nem könyörög alamizsnáért, az ügyvédi kar munkát kér és munkaterületének védelmét kéri. Ezekkel a kérdésekkel azonban nem akarok itt foglalkozni egyfelől azért, mert Gal Jenő igen t. képviselőtársam foglalkozott már ezekkel a kérdésekkel, másfelől pedig azért, mert az igaz­ságügyminiszter úr ezeket a kérdéseket jól is­meri. De ha valami kérdésben nem volna tájé­kozva, az ügyvédi kamarák jelentéséből ezeket megismerheti. Ezekkel én nem akarok foglalkozni, hanem rá akarok térni egy másik kérdésre. Ez pedig az az ellenszenv, amellyel a társadalom és a politikai élet is itt a Házon belül, a pártokon belül is az ügyvédi karral szemben viseltetik. A miskolci ügyvédi kamara az országgyűléshez feliratot intézett, s ebben felemeli (olvassa): «tiltakozó szavát az ügyvédség ellen mindenütt elhangzó és legutóbb már a kormány egyik tagja részéről is nyíltan kifejezett, az ügyvédi ellenszenvet szitó és ezzel kapcsolatban az ügy­védi tekintély lerombolására alkalmas nyilatko­zatok ellen». Nem tudom, melyik miniszter úr volt az, aki az ügyvédi kamara szerint ezt a nyilatkozatot megengedte magának, lehet, talán nem is történt meg, hanem a miskolci ügyvédi kamara valami tévedésnek lett áldozata. Mon­dom* ezzel én nem foglalkozom, ellenben fog­Ï6\ ülése 1932 május 18-án, szerdán. lalkozni kívánok az ügyvédi ellenszenv kérdé­sével általánosságban. Azt tapasztaljuk, t. Ház, hogy a nyomorgó ügyvédek ezrei mellett a társadalom részvétle­nül halad el, ellenben azt az egy-két-három ügyvédet, — hiszen csak ezrelékeiről lehet be­szélni az egész ügyvédségnek — (Ügy van!) aki még nem halt éhen, aki még rendes ruhá­ban jár és akinek még van betevő falatja, rög­tön célpontnak választja. A másik momentum, amely az ügyvédi ellenszenvet irányítja, az, hogy vannak ügyvédek, akik nemcsak peres­kednek, nemcsak a pereket viszik, hanem külö­nösen vidéken, végrehajtani és árverezni is mennek. Természetes, hogy — mint a miskolci ügyvédi kamara felirata helyesen jegyzi meg — a nagyközönség sohasem veszi észre azt, hogy az ügyvéd háta mögött fél van, aki őt utasítja, a nagyközönség nem törődik avval sem, hogy nem lehet végrehajtani bírói hatá­rozat nélkül, avval sem törődik, hogy árve­rést sem lehet tartani bírói határozat nélkül; mondom, a nagyközönség ezekkel nem törődik és egész ellenszenve az ügyvédi kar ellen irá­nyul. Én ezzel az ellenszenvvel szemben nem tu­dok az ügyvédi kar védelmében mást mondani, mint azt, hogy aki az ügyvédi kar hivatását a szórványos végrehajtási és árverési eseteken keresztül akarja megítélni, — hiszen tudjuk jól, hogy vagyunk ügyvédek, akik soha éle­tükben nem árvereztettünk — azok úgy járnak el, mint akik, mondjuk, a büntető igazság­szolgáltatás nagy és tiszteletreméltó munká­ját, a törvényszékeknek, a tábláknak s a ki­rályi Kúriának nagyszerű működését az ítélet­végrehajtó funkcióján keresztül akarnák meg­ítélni. (Ügy van! jóbbfelől-) Mi, ügyvédek, arra törekszünk és magunk vagyunk azon az állás­ponton, hogy minden egyes esetben, ha adó­dik eset, amikor valamelyik ügyvéd szívtele­nül, vagy etikaellenesen jár el, vagy elfelejt­kezik arról, hogy ő a félnek képviselője, s nem közönséges gépies megbízottja és bármiféle olyan cselekményt követ el, amely fegyelmi vétség, vagy törvénybe ütközik, az ügyvédi kar e megtévedt tagjaival szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. {Ügy van!) Ugyanakkor azonban, amikor ezen az állás­ponton vagyunk, megköveteljük azt, hogy az ügyvédi karral szemben a társadalom igazsá­gos ítéletet mondjon és adja meg neki azt a megbecsülést, amelyet ez a kar a múlt hagyo­mányainál fogva megérdemel. (Helyeslés jóbbfelől) T. Ház! En az igazságügyminiszter úr iránt bizalommal viseltetem, bár sajnálattal látom, hogy a költségvetésben olyan reduk­ciók történtek, amelyeket már csak a többi tárca költségvetéséhez viszonyítva sem lett volna szabad keresztülvinni. Minthogy azon­ban az igazságügyminiszter úr egész működé­séből és törvényalkotásaiból azt látom, hogy a mi igazságügyünk jó kezekben van, a költség­vetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobbol­dalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál!

Next

/
Thumbnails
Contents