Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
le Az országgyűlés képviselőházának meg, hogy a főtárgyalás előtt csak két napja van. Megjelenik a tárgyaláson és kijelenti, hogy neki nyole napja van a bizonyításhoz, halasztást kér s azt mondja, majd írásban fogja bizonyítékait beadni. Ha pedig nem, várja meg a nyole napot és a főtárgyaláson a bizonyítékait is beterjeszti, akkor kijelenti a fömagánvádló, hogy: én kérek nyolc napot ejlenbizonyítékaim előterjesztésére. Ennélfogva az egyszerűsítés révén nemhogy nyertünk volna a isajtóeljárásban akár gyorsaság, akár egyszerűség szempontjából, hanem sokkal komplikáltabbá és helytelenebbé tettük az eljárást ebben a részben. Nem mondom, vannak igen helyes egyszerűsítési intézkedések, de a büntető eljárás keretében végrehajtott érdemi intézkedések, főleg a vádtanács kikapcsolása, a legtöbb esetben nem váltak be. Igen t. Ház! Nem akarok ezeknél a kérdéseknél hosszasan időzni, mivel az idő szorít, és vannak dolgok, amelyeket még el akarok mondani. Ká akarok térni a jogszolgáltatás másik faktorára, az ügyvédségre. (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Aki az igazságügyi kérdésekkel foglalkozik, tudja jól, hogy az ügyvédek az igazságszolgáltatásnak majdnem olyan faktorai, mint maguk a bírák. Mit tapasztalunk az ügyvédi kamarai jelentésekből 1 ? Azt látjuk belőlük, hogy az összes ügyvédi kamarák az ügyvédi kar katasztrofális helyzetéről panaszkodnak. Már pedig, amint az eladósodott bíró veszélye az igazságszolgáltatásnak, a lelkileg megrokkant, anyagilag teljesen tönkrement ügyvéd épp olyan veszélye az igazságszolgáltatásnak. (Ügy van! jóbbfelől.) Sőt tovább megyek: nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem a társadalmi és politikai életnek is igen veszedelmes faktoraivá válnak az ilyen ügyvédek, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) éppen ezért nem győzöm elég nyomatékkal kérni az igen t. kormányt, hogy az ügyvédi kar helyzetén méltóztassék segíteni. Erre nem az igazságügyminiszter urat kérem^ — mert tudom, hogy míg ő minden jószándékkal azon van, hogy az ügyvédi karon segítsen, addig ugyanezt a jószándékot azonban nem tapasztaljuk más faktorok részéről — tőle csak azt kérem, hasson oda, hogy más faktoroknak is megnyerje jóindulatát az ügyvédi kar iránt. Az ügyvédi kar nem könyörög alamizsnáért, az ügyvédi kar munkát kér és munkaterületének védelmét kéri. Ezekkel a kérdésekkel azonban nem akarok itt foglalkozni egyfelől azért, mert Gal Jenő igen t. képviselőtársam foglalkozott már ezekkel a kérdésekkel, másfelől pedig azért, mert az igazságügyminiszter úr ezeket a kérdéseket jól ismeri. De ha valami kérdésben nem volna tájékozva, az ügyvédi kamarák jelentéséből ezeket megismerheti. Ezekkel én nem akarok foglalkozni, hanem rá akarok térni egy másik kérdésre. Ez pedig az az ellenszenv, amellyel a társadalom és a politikai élet is itt a Házon belül, a pártokon belül is az ügyvédi karral szemben viseltetik. A miskolci ügyvédi kamara az országgyűléshez feliratot intézett, s ebben felemeli (olvassa): «tiltakozó szavát az ügyvédség ellen mindenütt elhangzó és legutóbb már a kormány egyik tagja részéről is nyíltan kifejezett, az ügyvédi ellenszenvet szitó és ezzel kapcsolatban az ügyvédi tekintély lerombolására alkalmas nyilatkozatok ellen». Nem tudom, melyik miniszter úr volt az, aki az ügyvédi kamara szerint ezt a nyilatkozatot megengedte magának, lehet, talán nem is történt meg, hanem a miskolci ügyvédi kamara valami tévedésnek lett áldozata. Mondom* ezzel én nem foglalkozom, ellenben fogÏ6\ ülése 1932 május 18-án, szerdán. lalkozni kívánok az ügyvédi ellenszenv kérdésével általánosságban. Azt tapasztaljuk, t. Ház, hogy a nyomorgó ügyvédek ezrei mellett a társadalom részvétlenül halad el, ellenben azt az egy-két-három ügyvédet, — hiszen csak ezrelékeiről lehet beszélni az egész ügyvédségnek — (Ügy van!) aki még nem halt éhen, aki még rendes ruhában jár és akinek még van betevő falatja, rögtön célpontnak választja. A másik momentum, amely az ügyvédi ellenszenvet irányítja, az, hogy vannak ügyvédek, akik nemcsak pereskednek, nemcsak a pereket viszik, hanem különösen vidéken, végrehajtani és árverezni is mennek. Természetes, hogy — mint a miskolci ügyvédi kamara felirata helyesen jegyzi meg — a nagyközönség sohasem veszi észre azt, hogy az ügyvéd háta mögött fél van, aki őt utasítja, a nagyközönség nem törődik avval sem, hogy nem lehet végrehajtani bírói határozat nélkül, avval sem törődik, hogy árverést sem lehet tartani bírói határozat nélkül; mondom, a nagyközönség ezekkel nem törődik és egész ellenszenve az ügyvédi kar ellen irányul. Én ezzel az ellenszenvvel szemben nem tudok az ügyvédi kar védelmében mást mondani, mint azt, hogy aki az ügyvédi kar hivatását a szórványos végrehajtási és árverési eseteken keresztül akarja megítélni, — hiszen tudjuk jól, hogy vagyunk ügyvédek, akik soha életükben nem árvereztettünk — azok úgy járnak el, mint akik, mondjuk, a büntető igazságszolgáltatás nagy és tiszteletreméltó munkáját, a törvényszékeknek, a tábláknak s a királyi Kúriának nagyszerű működését az ítéletvégrehajtó funkcióján keresztül akarnák megítélni. (Ügy van! jóbbfelől-) Mi, ügyvédek, arra törekszünk és magunk vagyunk azon az állásponton, hogy minden egyes esetben, ha adódik eset, amikor valamelyik ügyvéd szívtelenül, vagy etikaellenesen jár el, vagy elfelejtkezik arról, hogy ő a félnek képviselője, s nem közönséges gépies megbízottja és bármiféle olyan cselekményt követ el, amely fegyelmi vétség, vagy törvénybe ütközik, az ügyvédi kar e megtévedt tagjaival szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. {Ügy van!) Ugyanakkor azonban, amikor ezen az állásponton vagyunk, megköveteljük azt, hogy az ügyvédi karral szemben a társadalom igazságos ítéletet mondjon és adja meg neki azt a megbecsülést, amelyet ez a kar a múlt hagyományainál fogva megérdemel. (Helyeslés jóbbfelől) T. Ház! En az igazságügyminiszter úr iránt bizalommal viseltetem, bár sajnálattal látom, hogy a költségvetésben olyan redukciók történtek, amelyeket már csak a többi tárca költségvetéséhez viszonyítva sem lett volna szabad keresztülvinni. Minthogy azonban az igazságügyminiszter úr egész működéséből és törvényalkotásaiból azt látom, hogy a mi igazságügyünk jó kezekben van, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál!
