Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
Az országgyűlés képviselőházának 8 6. ülése 1932 május 18-án, szerdán. 17 Nem akarok részletesen kitérni és nem akarok részletesen foglalkozni azokkal a sérelmekkel és panaszokkal, amelyek bírói körökben elhangzanak, csak azt mondom, hogy nincs kietlenebb látvány, mint amikor a bírák ülésezni kezdenek, fizetési sérelmeket panaszolnak és a kormányhoz feliratokat küldenek. Ezt mindenféle más frakció, minden más foglalkozási ág. minden más osztály megteheti, de éppen a bírákat nem volna szabad olyan helyzetbe hozni, hogy erre kényszerüljenek- Amit mar Lányi igen t. képviselőtársam felihozott, az egyes fizetési csoportok fokozataiban való automatikus előlépés szünetelésének kérdése a legsúlyosabb sérelem a bírákra nézve. Aki a birosag táján jár, főleg a budapesti társasbirosagoknal, láthatja, tapasztalhatja, hogy ötvenéves ősz családos emberek még ma is csak ?\elso fokozatban van nak (Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) es semmi reményűi nincs arra, hogy a következő fokozatba előléphessenek Ha most mar ez a bizonyos 3000. számú rendelet még az automatikus előlépés lehetőségétől is megfosztja őket, akkor igazán reménytelenül ülnek abban a bírói székben. Felhívom még az igazsagugyminiszter úr figyelmét a joggyakornokokra, kok joggyakornok van, aki már a 30 eves kort elérte, sőt bírói vizsgát is tett. Ha , e ?.í et u . n ? m , lehetne előléptetni, legalább megkülönböztetésül a jegyzői címmel méltóztassék okét felruházni. Hogy ma a fiatalság előtt az igazságszolgáltatás kapui ne legyenek teljesen elzárva, méltóztassék a segélydíjas joggyakornoki állasokat valami módon rendszeresíteni (Helyesles jobbfelol.) A személyi kiadások mellett a dologi kiajdlasoknak éppen olyan súlyuk van, az igazságszolgáltatás szempontjából éppen olyan fontosak. Nem akarok itt hosszasan részletekbe bocsátkozni. Nagy sajnálattal látom például, nogy a költségvetésből a múlt évre felvett 300.000 pengős beruházási tételt teljesen töröl* »i .4 üdéken vannak rosszkarbantartott epületek. (Simon András: Ügy van! Szomorúan néznek ki!) Az egyszerű falusi emberekre már annak a bírósági épületnek rosszkarbantartott volta is hatással van, az is árt a bírói tekintélynek. Azonkívül sajnálatosan tapasztalom, hogy egy fillér beruházás sem maradt az igazságügyi költségvetésben. Vannak iparosok, vannak másfoglalkozású emberek; miből éljenek ezek, ha az összes költségvetésekből minden beruházást törölnek? (Ügy van! jobbfelol.) Ami a bírói tekintély kérdését illeti, ezzel kapcsolatban legyen szabad felemlítenem azt a körülményt, amelyet az igazságügyminiszter úr valószínűleg tad, de én szükségesnek tartom, hogy a parlamentben is felemlítsem. Itt van a budapesti központi járásbíróság kérdése. A budapesti ügyvédi kar örömmel üdvözölte még a háború előtt, amikor ez a gyönyörű épület megépült, szép világos, tágas tárgyalószobákkal és a bírák számára dolgozószobákkal. Mi lett a vége? Telerakták ezt az épületet mindenféle hivatalokkal. Ma is benne van a törvényszék, az ügyészség, a lakáshivatal, a jó Isten tudja, miféle hivatal. A tárgyalások természetesen a kis bírói dolgozószobákban folynak. (Ügy van! jobbfelol) Egy ilyen dolgozószobában láthat az ember 25—30 embert szorongani. Igazat adok Lányi Márton t. képviselőtársamnak abban, hogy ott a legskandalózusabb jelenetek történnek. A napokban történt meg, hogy amíg az ügyvéd leült tárgyalni, a másik percben már a kalapja eltűnt a fogasról, mert ott sem a közbiztonságot nem lehet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VILL garantálni, sem a rendet nem lehet fenntartani. Tudom, hogy az igazságügyminiszter úr erre azt mondja, hogy teljesen igazam van, ehhez neki pénz kell, anyagi kérdéssel függ össze, ő erről nem tehet, de mégis, felvetek egy gondolatot, amely szintén nem új, nem lehetne-e a Budapesten széjjel levő összes bíróságokat .részben összevonni, részben pedig különválasztani és pedig olymódon, hogy, az Alkotmány-utcai épületben, a törvényszéki épületben volnának az összes polgári törvényszékek, a pestvidéki és a budapesti törvényszékek, a központi járásbíróság épületében az összes járásbíróságok összevonva, — a pestvidéki, az I— III. kerületi és központi járásbíróságok — azután a pestvidéki törvényszék hatalmas és állítólag kellő módon ki nem használt palotájában peidig elhelyeznék az összes büntetőhatóságokat és büntetőbíróságokat. Ott van modern fogház, amielv sokkal alkalmasabb a vizsgálati foglyok kezelésére, mint az Alkotmányutcai kevésbbé modern fogház. íMem akarok eüben a Kérdésben állást foglalni, mert nem tartom magam annyira ofiienaK, (hogy eoben oiyan veiemenyt tuujak nyilvánítani, amelyet másra ra akarjak oktrojálni, csak az ígazsagugyminiszter ur iigyeuneDe ajánlom és Kérem, méltóztassék ezzel a Keretessel loglaiKozni. üiiogy bírói köroKböl értesülök, ezzel egy-Két vezetői biroi aliast is meg lenetne takarítani es eioiiek fedezete bői talán az egyetemeKröl kikerülő fiatalságot lehetne az eiobb említett segelyüíjas joggyarnoki állások formájában kenyérhez juttatni. Ami az egyszerűsítési kérdéseket illeti, amelyek szintén összefüggnek a dologi kiadásokkal, nem egészen értek egyet az előadó úrral, iünezekközúj. az egyszerűsítési intézkedések közül azokat, amelyek bizonyos adminisztratív egyszerűsítést jelentenek, az iratkezelésre és egyebekre vonatkozókat helyeslem, de az érdemi egyszerűsítéseknek, főleg a büntető eljárás keretében sok visszás oldalát látom. (Ügy van! bau felől.) Igazi egyszerűsítéshez, igazi racionalizáláshoz első feltétel, hogy jó bírák legyenek, a jó bíráknak jó fizetést kell adni, és a lényeg az, hogy az ügyek intézése történjék észszerűen és racionálisan. A bürokratikus szellemet kell különösen az ügyek előkészítő stádiumában a büntetőügyeknél merőben megváltoztani. Csak egy példát hozok fel az igazságügyminiszter úrnak. A, budapesti büntetőtörvényszék mellett levő ügyészségen ima is van olyan csalárd bukás, amelyben az eljárás hat esztendő óta folyik, a károsultak sokmillió kárt szenvedtek és hat esztendő óta nem tudják elérni, hogy az ügy a vádiratig eljusson. (Ügy van! jobbfelöl.) Amikor hat óv óta folyik az ügy, tologatják egyik fórumtól a másikig. (Erődi-Harrach Tihamér: Különösen, ha szakértők kapnak bele!) Nem tudom mi haszna van annak, hogy az egyszerűsítési törvény a vádirat elleni kifogásokat megszünteti. Ezzel nyerünk két vagy három hetet, de mi ez a két vagy három hét azzal a hat esztendővel szemben, amióta ez az ügy húzódik. Vagy az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom a sajtóeljárást. Eddig, ha egy sajtóper főtárgyalásra került, a helyzet az volt, hogy a per már elő volt készítve, a vádlott is^ és a főmagánvádló is előterjesztette bizonyítékait, a bíróságnak módjában állott az első tárgyaláson az ügyben a bizonyítás tekintetében érdemi döntést hozni. Most, az egyszerűsítés óta mi a helyzet 1 ? A vádiratot a főtárgyalás! elnök az idézéssel együtt kézbesítteti ki. A vádlott az idézést rendszerint úgy kapja 3
