Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

16 Az országgyűlés képviselőházának 8 6. ülése 1982 május 18-án, szerdán, ezek a törvénytelenségek megtoroltassanak. (Helyeslés balfelöl.) Ami az ügyészi könnyelmű vádemelések kérdését illeti, • ez az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, és én ismerem az igazíiágügyminiszter urat olyan embernek, bogy ha tudomást fog szerezni arról, hogy könnyelmű vádemelések történnek, akkor ezekben az esetekben felügyeleti jogkörénél fogva a kellő intézkedéseket meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Felhozta t. képviselőtársam, hogy addig ebben az országban nincs közszabadság, nincs igazi jogrend, nincs igazi jogállam, amíg az esküdtbíróságot vissza nem állítjuk. E tekintetben csak részben értek vele egyet. Híve vagyok az esküdtbíráskodásnak, azonban a bűnvádi perrendtartásnak az esküdtbíráskodásra vonatkozó szakaszait visszaállítani, szerintem, nem volna szerencsés dolog. Ma, amikor minden társadalmi réteg, minden társadalmi osztály a kontárok ellen folytat ^hadakozást, akkor megtenni bírákká olyan állampolgárokat, akik húsz pengő adót fizetnek, minden egyéb kvalifikáció nélkül, ez, szerintem, merőben lehetetlenség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha az esküdtbiráskodást vissza akarjuk hozni, meg kell eddigi jogszabályainkat reformálni és esküdtbírákká vagy más laikus bírákká csakis bizonyos értelmi cenzus alapján lehet a polgárokat megtenni. (Esztergályos János: Szóval nem bízik a polgári lelkiismeretben! — Erődi-Harraeh Tihamér: Ebben feltétlenül, _ de a tudásban és a judiciumban nem! — Zaj.) T. Ház! Az iparosok féltve őrzik a maguk munkaterületeit, a munkások éppígy. Rögtön szaladnak az ipari kihágási hatóságokhoz, ha valaki az ő munkaterületükre belép. Hogy van az, hogy éppen az igazságszolgáltatás volna az a terület, ahol mindenkinek szabad ^ joga volna munkálkodni? Hiszen az r ítélkezés, a bíráskodás különös képességet és szaktudást igényel, e mellett súlyos lelkiismeretig kérdés. En tehát erre a területre jóindulatú házmestereket, vagy igen derék, kiváló cipészmestereket nem volnék hajlandó bebocsátani. (Farkas István: A háború előtt érettek voltak rá? Most már ezek sem érettek? Ledegradálják a polgárt! — Erődi-Harrach Tihamér: Nem degradálják le! — Ez két különböző dolog!) Ami mármost magát az igazságügyi tárca költségvetését illeti, sajnálattal látom, hogy a tárca költségvetésén nagyobbmérvű redukciót vittek keresztül, mint amilyen általánosságban a költségvetésen kereszitülyitetett. Ahogyan az előadó úrtól tudom, általánosságban az egész költségvetésen 8-5%-os a redukció, az igazságügyi tárca költségvetésén pedig 12-4%-os. Korányi pénzügyminiszter úr április 15-én tartott expozéjában arra hivatkozott, hogy az igazságügyminisztérium költségvetésén nagyobb megtakarításokat eszközölni nem lehet, mert ezt a tárca természete nem engedi. A pénzügyminiszter úr nyilatkozatával szemben azonban a tények ellenkezőt mondanak, mert sajnos, amint már hivatkoztam reá, a redukció nagyobb, miint általánosságban a költségvetésen eszközölt redukció. Engem különösen fájóan érint az, hogy a bírósági személyi járandóságoknál is ilyen magasfokú ez a redukció. Jól tudom, hogy a kormány takarékossági politic kaját lehet kifogásolni, de annak útját állni nem lehet, mert hiszen ennek a takarékossági politikának keresztülvitelére szükség van. Azt is tudom, hogy az igazságügyi tárca költségvetésén is kellett bizonyos redukciót végrehajtani, de azon a nézeten vagyok, hogy — amit a t. pénzügyminiszter úr is mondott — vannak dolgok és intézmények, amelyeket legutoljára kellett volna sorra venni, mert ezeknél a redukció magának az intézménynek létét támadhatják meg és annak rovására történhetik. Nem mondom, hogy az igazságszolgáltatás gépezetét ezzel a csökkentett költségvetéssel is nem lehet tovább folytatni, de ezek a csökkentések, ezek a takarékossági intézkedések nem fogják növelni és elősegíteni azt az emelkedett szellemet, amely igazságszolgáltatásunkat jellemezte, nem fogják növelni azt a feltétlen bizalmat, amelyben igazságszolgáltatásunknak része volt s nem fogják azt a tekintélyt emelni, amelynek igazságszolgáltatásunk örvendett. Már pedig nekünk arra kellene ügyelnünk, hogy az igazságszolgáltatás a maga érintetlenségében, csorbítatlan tekintélyében álljon fenn és e csorbíthatatlan tekintély fenntartása mellett kellene nekünk igazságügyi intézményeinket ezen a súlyos gazdasági válságon és ezeken a takarékossága intézkedéseken keresztülvezetni. Bírói, körökben különösen panaszolják a bírói státus törvénynek, az 1920 : XX. tc.-nek fokozatos leépítését. Tudjuk, hogy ez a státustörvény a bíráknak és a királyi ügyészeknek egy különös jogállást biztosított más állami tisztviselőkkel szemben. Ezt a különös jogállást azonban az időközben megjelent kormányrendeletek lassanként lecsökkentették úgy, hogy ma már abból a vívmányból, amelyet a bíráknak és a királyi ügyészeknek a státustörvény jelentett, alig maradt meg valami. Engem fájón érint a bírói személyi kiadások csökkentése azért, mert látom és tudom, — hiszen eleget járok a bíróságóknál — hogy milyen elkedvetlenedés, sőt mondhatnám, elkeseredést okoznak ezek a csökkentések, amelyek hatályba fognak lépni. A statisztikusok és a tudósok kimutatják, hogy még a testi munkát végző embereknél is, ha megvan zavarva a lelki egyensúly, a munka mennyisége és minősége csorbulást szenved. Fokozottabb mértékben áll ez a szellemi munkát végző embereknél és még ezen túlmenőleg is áll a bíráknál, A bírák nemcsak eszükkel dolgoznak, hanem lelküket is beleadják az igazságszolgáltatás munkájába. Mármost ha ez a t lelki egyensúly meg van zavarva, akkor a bíró jó munkát nem igen tud végezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Jól tudom, hogy a mai nehéz helyzetben nem igen tudunk mást tenni, mint hogy a pénzügyminiszter úr akarata előtt meg kell hajolnunk. Azt is tudom, hogy az igazságügyminiszter f úr mindent elkövetett arra nézve, hogy a bírákat ettől a redukciótól valahogy megmentse, s hogy ez nem sikerült, ezt nern neki lehet tulajdonítani, hanem a pénzügyi kormányzatnak. Éppen azért, mert súlyos* gazdasági válság van, mert a gazdasági válság révén a társadalmi rend is bizonyos megrázkódtatásoknak van f kitéve, kell különös súlyt helyeznie a kormányzatnak arra, hogy a bíróság tekintélye fennmaradjon és a bíróság lelki egyensúlya meg ne zavartassék, mert hiszen ez a megzavart társadalmi és gazdasági rend fokozott feladatokat ró a bíróságra. Éppen ilyenkor, amikor a gazdasági rend meg van zavarva, mint most, kell a legerősebben helyén állni a bírónak, ilyenkor kell a legpártatlanabbnak, a legfüggetlenebbnek lennie. Nekünk tehát arra kell törekednünk és mindent el kpll követnünk, hogy ezek a lehetőségek a bíróság számára fennmaradjanak.