Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8 6. idevonatkozó rendelkezéseit, hogy a sajtót béklyóban tarthassa, hogy a sajtót megfélemlíthesse, hogy uralkodhassék rajta, hogy azt a sajtót, amelyet a rendelkezési alapból megvásárolni nem tud, módja legyen megbüntetni. T. Képviselőház és t. igazságügyminiszter úr, tessék végre egész komolyan gondolkozni a felett, hogy lehet-e még ezeket <a kivételes rendszabályokat érvényben tartani. Tessék végre azt az ígéretet, amely esztendők előtt hangzott el az igazságügyminiszter úr elődjének ajkáról, hogy visszaállítják az esküdtszéket és a sajtószabadságot, beváltani, tessék végre az amúgyis küszködő sajtót ezektől a bilincsektől megszabadítani, tessék végre lehetővé tenni a magyar sajtónak, hogy nyugodtan, szabadon, terror nélkül fejthesse ki a maga nagyon fontos kulturális tevékenységét. Ide tartozik az is, hogy politikai deliktumokért közönséges börtönt szabnak ki a bíróságok. Ez az állapot nem tartható fenn, ennek sincs jogcíme, sem erkölcsi alapja. Ha azt kívánjuk, hogy legalább a háború előtti állapotokat és jogi institúciókat állítsák vissza, akkor igazán nem vagyunk túl vérmesek és szerénytelenek. Méltóztassék elgondolni, hogy az újságírót egy politikai cikkért a bíróság elítéli, közönséges börtönre vagy fogházba zárja és úgy kezeli, mint a rablógyilkost, vagy a sikkasztót, a tolvajt, a betörőt és a zsarolót. Ezt az állapotot tovább fenntartani egyenrangú az igazságszolgáltatásban vetett hit teljes felborulásával. Tessék elhinni, ez az állapot nem célszerű. Egyes deliktumokra még fennállanak a régi intézkedések. Puccsot csinálni, fegyveresen készülődni és felvonulni a hatalom ellen: ha ez jobboldalról történik, még lehet néhány napi államfogházzal, esetleg néhány napi őrizetbentartással megúszni, de politikai nézetet kifejteni, szembekerülni az uralkodó mindenható hatalommal, bírálatot mondani a rendszer ellen sajtóban vagy gyűléseken, ezt nem lehet, mert az illető ki van téve a közönséges börtönbüntetésnek. Az újságíró, aki nem függvénye a kormányrendszernek, aki a maga becsületes újságírói lelkiismeretével akarja ellátni a maga funkcióját, féllábbal állandóan a börtönben van, a közönséges börtönben vagy fogházban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha meg kell okolnom azt, amit mondottam, hogy az igazságszolgáltatás legfőbb intézése ma nem pártatlan lebonyolítása az igazságszolgáltatásnak, akkor elég^ csak annyit megemlítenem, hogy a puccsistákat annakidején elintézték egynéhány nappal, ellenben cikkekért kiróttak 4—5—6—7 esztendei fegyházakat, börtönöket és fogházakat. Az ellenforradalom likvidálásáról is kell beszélnem ebben a keretben. Vájjon mikor látja az úgynevezett keresztény és nemzeti uralom elérkezettnek az idejét az ellenforradalom likvidálásának? Mikor jön már az a bizonyos kiengesztelő gesztus, á politikai feltétel nélkül való általános politikai amnesztia? Mikor lesz már itt az ideje annak, hogy minden feltételezés nélkül egyformán részesítenek jobb- és baloldalt ebben a gesztusban? Mikor lesz az, amikor végre likvidálni fogják az emigrációt? önök azt vetik szemünkre, hogy egy évtized óta beszélünk emigrációról, politikai amnesztiáról, stb. Én erre azt felelem, hogy addig kell hajtogatnunk, amíg a túlsó oldalról ezeket az állapotokat fenntartják^ Tessék végre tudomásul venni, hogy hasonló tartamú politikai üldöztetés ismeretlen a történelem folyamán. (Ügy vanl a szélsőbaloldalon.) Ülése 1932 május 18-án, szerdán. 15 Ilyen hosszú tartamú emigráció nem volt meg a történelemben. A párizsi kommün után 9 esztendővel tökéletesen fel volt göngyölítve az egész forradalom s ellenforradalom, és sokan, akik részt vettek a párizsi kommünben, mint kommünárdok, később mint polgári miniszterek a miniszteri székekben ültek. Igaz, Kossuth élete végéig volt emigrációban, de ez az ő saját akarata volt, nem akart a Habsburgok hazájába visszajönni. Állítom azonban, hogy ilyen hosszú, ilyen konok, kegyetlen, mondhatnám, gonosz kitartás az ellenforradalmi üldöztetés mellett a történelemben egyenesen páratlan. (A klotűrlámpa kigyullad.) En nem értem, ez tévedés lehet, elnök úr. Elnök: Nem tévedés, méltóztassék ebben megnyugodni. A képviselő úr megfeledkezett beszéde közben arról, hogy az idő múlik. Propper Sándor: Helyes, akkor rövid tőmondatokban be fogom fejezni. En is sürgetem a rehabilitációs törvényt. Lehetetlen, hogy egy önfeledt pillanatért valaki egy életen keresztül viselje a konzekvenciákat. Ami megvan másutt, a művelt államokban, azt tessék nálunk is megcsinálni. ' Beszélnem kell a börtönviszonyokról is. Sajnos, az idő már rövid, és talán majd a részletes vita során lesz módom erről részletesebben szólani. Itt csak egész röviden említem meg, hogy lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy a rabok munkáját a pár filléres napibérrel kizsákmányolják. Nem mondom, hogy a rabokat ne dolgoztassák, hiszen pokol volna számukra a börtön, ha nem dolgoznának. A magyar börtön amúgyis pokol. Aki egyszer megjárta a magyar börtönt, az csak megátalkodott ellensége lehet ennek a rendszernek. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: A külföldi szakértők más mondanak!) En ezt jobban tudom, mert megkóstoltam, ön pedig nem. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Könnyelműen nyilatkozik a képviselő úr, mert én is megkóstoltam. — Esztergályos János: Mennyi ideig ült ott az igazságügyminiszter úr? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Három éve ülök a Markóban! — Derültség.) A rabmunka valósággal nemzeti ajándék a Tabmunka bérlőinek. Ezért százszor követeltem, hogy tessék a mai tarthatatlan állapotot megszűntetni. Dolgoztassák a rabokat, de állapítsanak meg számukra megfelelő munkabért, és ne csináljanak versenyt a külső iparnak. Van az államnak elég munkatere, tessék a rabokat dolgoztatni, de tessék t őket megfelelően dotálni és a nemzeti ajándékozást a rabmunka kibérlőivel szemben megszűntetni. Én azt mondom, hogy új szellem, modern szellem kell az igazságszolgáltatásban, nem Drakon, hanem Perikies szelleme, nem Töreky, hanem Magnaud szelleme. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott ismételten a csendőri nyomozatok visszásságaival, azonkívül panasz tárgyává tette a könynyelmű ügyészi vádemeléseket. En az első kérdésre nem tudok mást válaszolni, mint azt, hogy a csendőri nyomozatok ügye a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik. (Propper Sándor: Összefüggnek az igazságszolgáltatással!) Amennyiben igaz, hogy * ezek a törvénytelenségek elkövettetnek, nem kívánhatunk mást, amit egyértelműen követelünk, hogy