Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának 8 vény és a többiek semmi? Az Oti. törvény semmi?) T. Képviselőház! Méltóztassanak megen­gedni nekem, hogy e kettőn kívül, amit az igen t. képviselőtársam most nagy fáradsággal meg­talált, még vannak társadalmi problémák, még vannak olyan bajok, amelyeken segíteni kel­lene és segíteni lehetne, (Homonnay Tivadar: Például az egyházi karitász felekezetre való tekintet nélkül!) De méltóztassék megengedni, hogy itt egy kissé visszatérjek már most Túri Béla igen t. képviselőtársamnak egyik megálla­pítására. Túri Béla igen t. képviselőtársam párhuzamot iparkodott vonni a szoeiáldemo­kratapárt taktikája és politikája, valamint a keresztényszociális párt taktikája és politikája között és mintegy védekező álláspontra helyez­kedve, iparkodott bennünket beszéde folyamán támadni. Azt mondotta, hogy a szociáldemo­kratapárt munkája és működése nem lehet ál­dásos, nem lehet hasznos a közre, a társada­lomra nézve, mert a szociáldemokratapárt osz­tályharcot folytat és ezzel mintegy fából fara­gott éles karddal iparkodott felénk sújtani, gyöngíteni iparkodott mindazt, ami itt délelőtt elhangzott. Mélyen t. Képviselőház! Túri Béla — és mi­vel valószínű, hogy egész pártja egységesen vallja ezt — nagyon jól kell, hogy tudja és tud­ják, hogy az osztályharcot csinálni nem lehet. Még nem voltak szociáldemokraták, még nem voltak vörös elvtársak, amikor az osztályharc már régesrégen megvolt. Az erős ebb az erő jogán iparkodott mindig a gyengébbet igájába hajtani, a gyengébbet a saját maga részére ki­használni. Az ősembertől kezdve (Fráter Jenő: Kain is így csinálta!) egészen az ellenforra­dalmi szellemű egységespártig, az erősebb az erő jogán, az erőszak jogán iparkodott és ipar­kodik a gyengébbet leigázni. (Fráter Jenő: Az ész jogán! — Farkas Elemér: Ez így van és ez a baj a világon!) Nagyon örülök, hogy igen t. képviselőtár­sam megállapításaimat osztja, de szeretném, ha igen t. Túri Béla képviselőtársam és a keresz­ténypárt minden tagja is elismerné azt, hogy osztályharc van. Osztályharcot csinálni nem lehet és nem is csinálnak. Osztályharc ősidők­től fogva volt és van. (Farkas Elemér: Az osz­tályharcot csak élezni és kihasználni lehet!) Megnyugvással szolgáljon t. képviselőtársam nak, teljesen osztom, hogy azt az erősebb min­dig és minden esetben élezni iparkodik, a gyen­gébb pedig mindig védekező állásban van. Ez így volt és így marad mindaddig, „amíg ez a társadalmi rendszer, amíg ez a tőkés társa­dalmi rendszer megmarad. Ezt akarjuk mi megváltoztatni. Mi ellene vagyunk az osztály­uralomnak. De hogy ez az osztályharc megvan, ezt igazolja az őskortól kezdve, a legrégibb időktől kezdve a szabadok és rabszolgák szem­behelyezkedése, a patríciusok és plebejusok ideje és kora, igazolja a hűbériség és a job­bágyság, a céhmesterek és a legények osztály­helyzete, ma pedig a burzsoázia és a proletár­ság: egymással szembeni helyzete. Ez tehát megvan. Ha pedig megvan, akkor, ha én a keresztényszocialista párton ülnék is, iparkod­nék éppen a gyengébb félnek, az elnyomott, jogtalan népnek az érdekében szembeszállni az erősebbel. (Kocsán Károly: Ezt tesszük!) Na­gyon csábító volna egy példára hivatkoznom t. közbeszóló képviselőtársam. Azt mondhatnám, hogy elismerem, hogy a pápa tudja mindezt, de vájjon tudják-e ezt a keresztényszocialis­ták? (Tobler János: Maguk se tudják már ?. ülése ÎÙBÈ május tèê-an, hétfőn. 197 mindazt, amit Bébel mondott!) De Bébel szel­lemében dolgozunk, önök azonban nem dolgoz­nak a «Rerum novarum» szellemében. (Felkiál­tások a közéven: Ugyan! Ugyan!) Jól van t, képviselőtársam, !hát térjünk a rerum nova­rum ügyére. Én azt mondom, ha önök ebben a szellemben akarnának dolgozni, akkor nem volna szabad ezt a költségvetést megszavaz­niuk. Nem volna szabad, — ismétlem — meg­szavazniuk, mert ha van egy javaslat, ahol a szenvedő, nyomorgó magyar népnek az érde­keit védeni lehet, ha van egy törvényjavaslat, illetőleg egy költségvetési javaslat, ahol a falu szegényeinek, a nyomorgó anyáknak, szülőknek és szenvedő gyermekeknek az érde­keit védeni lehet, akkor ez a törvényjavaslat az. És mit látunk? A t képviselő urak itt fel­állnak, elmondják beszédeiket, amelyekben fel­sorolják mindazt, amit különböző téren szeret­nének, de megfeledkeznek azoknak a fájdalmas problémáknak a feszegetésérő 1, amelyekről pe dig beszélni kell. Én egy pillanatig nem hal­lottam az igen t. keresztényszocialista képvi­selő urak részéről egy hangot sem ennél a ja­vaslatnál arról, amellyel pl. a hadirokkantak­nak szörnyen szomorú és fájdalmas helyzetét iszóyátették volna. (Farkas Elemér: Majd meg fogja hallani a honvédelmi tárcánál. — Tobler János: Ez önöknél csak egy konjunktúra-jelszó! — Zsindely Ferenc előadó: Előadói beszédem­ben is szóvátettem! — Tobler János: Bocsána­tot kérek, t. előadó úr, ön nem keresztényszo­cialista képviselő!) Méltóztassék vigyázni, mert a mitgefangen, mitgehangen elvénél fogva önre is sor kerül­het. Túri Béla t. képviselőtársam egy pilla­natra sem tette szóvá azokat a sérelmeket és fájdalmas számokat, amelyek itt sírva és kia­bálva kérnek orvoslást. Hát a t. keresztény­párt nem látja, vagy nem akarja tudomásul venni azt, hogy a népjóléti tárcánál például a takarékosság szent elvének hangoztatása alap­ján a közegészségügyre 6,900.770 pengővel keve­sebb van előirányozva? Nem méltóztatik tudni, t. kereszténypárt, hogy az egészségügyi intéz­ményekre 1,622.300 pengővel, a gyermekvéde­lemre 4,115.840, a fertőző betegségek elleni véde­kezésre 134.500, a népbetegségek elleni védeke­zésre 230-000, a bába- és ápolóképzésre 26.850, a hadirokkantak támogatására 2,436.000, az állami elme- és ideggyógyintézetekre 160.890, a nem állami gyermekmenhelyeken lévő gyermekek intézeti elhelyezésére 115.000, a háború anyagi károsultjainak támogatására 1,600.000 pengő­vel van kevesebb előirányozva a tavalyi ösz­szegnél. Kérdezem teljes tisztelettel Túri Béla t. képviselőtársamat: nem lett volna-e okosabb ma ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a számokkal foglalkozni, amely számok mögött irtózatos szenvedés és nyomorúság kiált a magyar par­lament segítségéért. Ahelyett, hogy itt ben­nünket támadott, okosabb és értékesebb lett volna érdekes felszólalása, mert hiszen vala­mennyien ismerjük a gyermekvédelem elha­nyagolt, szomorú sorsát, tudjuk, hányszor tíz­ezer gyermek várja a segítséget, elhagyott gyermekek, akiket a sors kegyetlen szeszélye kidobott a társadalomba, akik szülői védelem nélkül vannak. Az államra hárulna az a köte­lesség, hogy ezeknek a gyermekeknek jövőjéről kellő mértékben gondoskodjék. Kérdem, hogy ugyanakkor, amikor a belügyi tárcának egyes tételeit óriási összegekkel felemelték, nem lett volna-e helyesebb, ha a gyermekvédelemről, a jövő magyar generációról gondoskodtak volna,

Next

/
Thumbnails
Contents