Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

196 Az országgyűlés képviselőházának most már a belügyniinisztériuni rendelkeznék. Annakidején volt egy nagyszerűen felépített közegészségügyi osztálya a belügyminisztériumnak, ahol igazán szépen és eredményesen dolgoztak. Most jön a kereskedelemügyi minisztérium is, mert a szociáldemokratapárt azt kívánja, hogyi ezek a kérdések a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozzanak. Az ipari munkások biztosításra tehát idetartozzanak. Ha nézem a honvédelem közegészségügyét, nagyon természetes, hogy ezen az alapon a honvédelem közegészségügye fog tartozni a honvédelmi minisztériumüoz. Ha nézem, a klinikákat, az orvosképzést, a bábaképzést, akkor ezek a kultuszminisztériumhoz fognak tartozni és ezenkívül itt van most az előbb említett földinívelésügyi minisztérium: olyan dzsungel lesz ez, olyan fej nélküli rendezés lesz, amelyet megérteni nem lehet. Nem. tudom megérteni, hogy itten miért kell az illető tárcának, vagy pártoknak a közegészségügyben a szociálpolitikában duelluniot vívni? Ha már egyszer jövünk ilyen javaslattal a Ház elé, miért nem lehet ezeket a kérdéseket közös nevezőre hozni. Egy szociálpolitikai főosztály keretén belül mindezek a közegészségügyi intézmények, közegészségügyi rendelkezések gyorsabban, eredményesebben és hatékonyabban volnának elintézuetők, amint azokat tényleg el is intézték a most elmúlt öt esztendő alatt. Ezt a részt be is fejezem. Szerettem volna még kérni az igen tisztelt miniszterelnök urat csak pár szóval, — már az általános vitánál rámutattam erre — hogy az Oti. alkalmazottakkal szemben is ugyanazokat a mértékeket méltóztassék alkalmazni, mint a többi közszolgálati alkalmazottakra. Sajnos, magáról az üti.-ról most már nem tudok beszélni. Nines időm. Az 1927 : XXL tcikk egyenlő elbánást biztosít az állami alkalmazottakkal, az 1930: XLVII. tçikk pedig azt mondja, hogy a létszámcsökkentést hat éven keresztül kell keresztülvinni, csak tíz százalékkal szabad leszállítani és emellett ezt is kihalási rendszerrel, illetőleg a megüresedett állásoknak be nem töltésével. A t. kormányt arra kell kérnem, hogy a most; június végén elbocsátandó alkalmazottakra ugyanezzel a mértékkel méltóztassék mérni. Talán lesz még alkalmam egyik-másik tárcánál felszólalni, csak még egy kérdéssel kívánnék foglalkozni. Azzal zárom beszédemet, — kérek még egy percnyi türelmet — hogy nincs igazuk azoknak, akik azt hirdetik a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, hogy az ínségesek átmeneti megsegítése felesleges. Nem, feltétlenül szükséges, mert azoknak a nagy hadserege mellett, akik eredmény nélkül keresnek munkát, akik saját hibájukon kívül megrokkantak, vagy tehetetlenek, meg kell alkotni a karitász nagy hadseregét, azt a hadsereget, amely gondoskodik ezeknek a súlyos bajbajutottaknak megsegítéséről, szenvedéseik enyhítéséről. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: Befejezem. Az embervédelem tragikus krízisét éljük. Nincs más megoldás, mint az, hogy támogassa a kormányzat azokat a szervezkedéseket, azokat a lehetőségeket, amelyek a nyomor enyhítésére már útban vannak. Igen t. Ház! Elsősorban felhívom a kormányzat figyelmét a családgondozásra és a szociális szakmunkára. Minél nagyobb az állam teherviselő képességének hiánya, minél na39. ülése 1982 május &8-an, hétfon. gyobb a nyomor és a nélkülözés, annál nagyobb szükség van a családgondozásra és minél nagyobb a nélkülözés, annál nagyobb szükség van a szociális szakmunkára. Ezeket a szociális szakmunkákat tehát szakszerű reform alá kell venni és az a szakszerű reform pedig nem egyéb, mint a szociális munkával foglalkozó egyének szakszerű kiképzése és a szociális szervezetek belső rendjének és külső kooperációjának megteremtése. Ezekkel a kérdésekkel majd más alkalommal kívánok foglalkozni és kérem a kormányzatot, hogy azt a munkát, amelyet a katolikus és egyéb karitász, Vöröskereszt, a Szociális Misszió és a székesfőváros szegénygondozói akciója kifejt, segítse elő. T. Ház! Egy mondattal fejezem be a beszédelmet és pedig azzal, hogy bármilyen erős a magyar társadalom, bármilyen kiváló munkát fejtenek ki a missziók, jótékony hölgyek és egyesületek, a nyomoron nem tudnak enyhíteni, a társadalmi betegségek és nyomor ezer sebét nem fogják tudni meggyógyítani anélkül, hogy ne legyen egy központi szerv, amely egységesen intézkedik, s amely szerv egyformán, a társadalmi osztályokra való tekintet nélkül, mindenkinek a nyomorán segíteni kíván. A miniszterelnök úr iránt bizalommal viseltetem és a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következikH Takách Géza jegyző: Mojzes János. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Takách Géza jegyző: Esztergályos János. Esztergályos^ János: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde megkezdésekor pártom egyik tagjának felszólalásával foglalkozott, felszólalásának azzal a részével, amelyben megállapította, hogy Marx Károly előbb élt és előbb dolgozott, mint XIII. Leó, aki a Rerum Novarumot írta. Előttem szólott igen t. képviselőtársam azzal iparkodott ezt a megállapítást gyöngíteni, hogy Jézus Krisztus még előbb élt, mint Marx Károly. Teljesen igaza van igen t. képviselőtársamnak, mert ez elvitathatatlan tény, legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban nekem teljes tisztelettel és a felszólaló képviselőtársam részéről elhangzottak alapján a következő megállapítást tennem: ha Jézus Krisztus most élne, egészen bizonyos, hogy Jézus Krisztus itt ülne a mi sorainkban. (Derültség. — Homonnay Tivadar: Egy bizonyos, a kufárokat kiverné!) Ezzel szemben azt is bizonyosnak tartom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam és tiszteletreméltó pártja ebben az esetben Poncius Pilátus kormányát támogatná. Az igen t. képviselőtársam felszólalása ugyanis nem mutatott más színt, mint amit délelőtt pártjának egy nagyon tekintélyes tagja, Túri Béla igen t. képviselőtársam megrajzolt. (Homonnay Tivadar: Azért vagyunk egy pártban!) Túri Béla igen t. képviselőtársam beszédét élénk figyelemmel kísértem és ez alkalommal is kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a t. kereszténypárt tagjainak felszólalásai és a cselekedetek között óriási nagy különbség van. Túri Béla t. képviselőtársam is, az előttem szóló t. képviselőtársam ugyancsak iparkodott felszólalásában a szociális érzéknek kifejezést adni, de ha keresem tíz esztendő óta az ott elhangzott felszólalásokkal párhuzamosan a cselekedeteket s ha összehasonlítom a cselekedeteket a felszólalásokkal, akkor azt látom, hogy óriási nagy ür van a felszólalások és a tények között. (Homonnay Tivadar: A munkásbiztosítási tör-