Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

• Àz országgyűlés képviselőházának 8 hogy az igen t. kormányzat meg fogja találni a módot arra, hogy ezek az átmeneti intézkedések csak nagyon, de nagyon rövid ideig tartsanak és állíttassanak vissza elsősorban azok az intézmények és intézkedések, amelyek ennek a nemzetnek vitális érdekeit érintik. A járási orvosi intézményről csak mint kuriózumot említem meg, hogy mennyire helytelen volt, mint méltóztatnak tudni, ennek tiszteletdíjas állássá való degradálása. A községi orvos, a körorvos fixfizetésű alkalmazott, de a járási orvos, akire rá van bízva az egész járás közegészségügye és aki felelősség mellett intézkedik, hatalommal rendelkezik az alárendelt orvosi intézmények felett, deklasszifikaltatik tiszteletdíjas orvossá. A közegészségügy nem ismerhet hosszas adminisztratív, vagy bürokratikus intézkedéseket. Ennek az intézménynek egy kézben kell összpontosulnia, a felelősségteljes rendelkezés és hatalom teljes biztosításával. Amikor az igen t. kormány megszüntette a népjóléti minisztériumot, — bár a szociális gondolkodást illetőleg — mégis eddig tett intézkedései súlyos aggodalommal töltenek el. Azt hiszem, a t. Ház kevés tagjának tűnt fel az, hogy a Képviselőház az általános vita -végén a zűrzavarban megszavazott egy olyan határozati javaslatot, amely kimoncga, hogy a Társadalombiztosító Intézet a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utaltassék. Pár napra rá a Felsőházban felállott az egyik felsőházi tag és igen helyesen a népjóléti minisztérium megszüntetéséről szóló törvényjavaslat utolsó szakaszának szellemében — t- i. nem az a helyes, hogy a minisztérium megszüntettetik, hanem az a helyes, amit az utolsó szakasz szellemében benyújtott határozati javaslat mond — határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint felhatalmaztatik a kormány arra, hogy a népjóléti minisztérium keretébe tartozó egyes ügyköröket saját belátása szerint oszthatja be az egyes kormányzati ágakba, avagy szükség esetén azokat felcserélheti. Felhívom az igen t. miniszterelnök úrnak, mint népjóléti miniszter úroiak figyelmét arra, hogy gondoskodjék ennek a hibának reparálásáról, mert ha pl. a közegészségügy társadalombiztosítás külön minisztériumokba osztatnék be, ennek káros következményei a legrövidebb időn belül mutatkoznának és az ilyen házhatározat folytán már nem volna módja és alkalma, csak egy újabb törvényjavaslat beterjesztésével, ezeknek az ügyköröknek a megváltoztatására. Csak egy gr.oteszk példát hozok fel arra, hogy milyen helyzet adódhatik akkor, ha ez a határozat érvényben maradna anélkül, hogy most már a közegészségügyet nem osztanák be a kereskedelmügyi minisztériumba, mert szerintem egészségesen, célravezetőén, egységes szociálpolitikát alkotva, nem lehet a két ügyet, a közegészségügyet és társadalombiztosítást egymástól különválasztani. Mint mondottam, nem amellett foglalok beszédemben állást, hogy melyik ügyág hová, melyik minisztériumba soroztassék be, hanem azt kívánom leszögezni, hogy az ügykörök Összessége egyetlen helyen koncentr áltass ék és ha az eddigi felszólalásokban hiba Tolt, nem az volt a hiba, hogy ezeket a kérdéseket erős kritika alá vették, hanem az volt a hiba, hogy a népjóléti és munkaügyet, vagy a népjóléti és munkaügyi vagy szociálpolitikai minisztérium hatáskörének kiterjesztését egyetlen egy képviselő sem szorgalmazta, (Felkiáltások a szélsobalol». ülése 1932 május 23-án, hétfőn, 195 dalon: Eleget szorgalmaztuk!), holott ezeket a kérdéseket kellene vizsgálat alá venni- Visszatérek. Megtörténhetik az, hogy ez a határozat fennmarad, hogy az ország lakosságának az a része, amely biztosított, — pedig hála Istennek elég nagy számban vannak ezek, talán mint szociálpolitikus, szemben igen t. barátaimmal, még azt is mondhatnám, hogy a biztosítottak számának kiterjesztését ezekben a súlyos időkben még inkább kívánom — tehát míg a biztosítottak egy igen jelentékeny része a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartoznék, addig a nem biztosítottak a belügyminisztérium alá fognak tartozni. De megtörténhet az az eset is, nemcsak szór^ yányosan, hanem nagy általánosságban, — akik a szociálpolitika dolgaival, törvényével és ezekkel a kérdésekkel in merito foglalkozzak, nagyon jól tudják azt — hogy a baleset, betegség és egyéb saját hibáján kívül lerokkant vagy betegségbe eső biztosított egy bizonyos határidő eltelte után megszűnik az Oti. kedvezményeit tovább is igénybe vehetni és akkor megtörténik az, hogy máról holnapra átteszik őt a belügyminisztérium hatáskörebe és ott kezdődhetik az egész vizsgálat elölről. Nem kell mondanom, hogy az milyen súlyom konzekvenciákkal jár. Remélhetőleg nem élünk mindig ilyen nehéz, súlyos időket, ha én szociálpolitikát csinálok, ha én törvényjavaslatot hozok tető alá, azt nem egy-két évre csinálom, bár az én véleményem az, hogy, ez a minisztérium akár mint szociálpolitikai minisztériumi vissza fog állni. Amikor azonban én egy ilyen horderejű kérdést hozok a törvényhozás elé, akkor nekem évtizedekre előre kell gondolkodnom. A fÖldmívelésügyi miniszter úrnak egyik programmpontja az volt, hogy a szociális gondoskodást a mezőgazdasági munkásságra is kiterjesszék, ha az áliam pénzügyei és a mezőgazdaságok helyzete ezt meg fogja engedni. Minden logikával bíró és szociálpolitikával foglalkozó képviselő csak azt mondhatja, hogy a mezőgazdasági munkásság betegség, baleset vagy még továbbmenően öregkor, aggkor esetére való biztosítása az Oti. keretébe kell, hogy tartozzék. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. szociáldemokratapárt részéről mereven egy minisztérium hatáskörébe kívánják osztani ezeket az ügyeket és nem azt mondják, hogy nem bánjuk, mindegy, akárhová osztják, csak gondoskodjanak róla. (Esztergályos János: Nem mindegy, mert a belügyminisztérium nem alkalmas arra, hogy szociális problémákkal foglalkozzék, rendőri és csendőri . ügyet csinálnak a szociális kérdésből.) Hódossy t. barátom kifejtette, hogy a belügyminisztériumban sok olyan ügyág van, amelyhez semmi köze sem a csendőrnek, sem á rendőrnek és mégis a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. (Esztergályos János: Sajnos!) Kijelentem, hogy nem foglalok állást abban a tekintetben, hogy az Oti. ide vagy oda tartozzék, csak "a mellett foglalok állást, hogy egységesen, centrálisán alkossák meg azt a szociálpolitikai szervezetet. Ha ebből az elgondolásból indulok ki, hogy az ipari munkásság menjen a kereskedelemügyi minisztériumba, akkor ugyanilyen jogcímen azt mondhatja, ha nem szociális gondolkozású az akkori illetékes fÖldmívelésügyi miniszter, hogy akkor jöjjenek a földmunkások a fÖldmívelésügyi minisztérium hatáskörébe. Ebben van ebből a szempontból logika, csak szociálpolitikai szempontból nem látom logikusnak, mert hiszen az eredményt veszélyeztetjük akkor, ha ilyen esetben, a közegészségügy kérdésében