Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

194 Az országgyűlés képviselőházának az, hogy a népjóléti kormányzatban — teljes elismerés az illetékeseknek — a közegészségügy fejlődése rohamos léptekkel haladt előre és ezeknek az osztályoknak és az ott működött uraknak volt nagy érdeme az, hogy a közegész ségügy terén az utóbbi esztendőkben pótolták azokat az óriási hiányokat, amelyeket az ország jól felfogott érdekében pótolni kellett. De éppen azért, mert ilyen súlyos a helyzet, kérdezem én: helyes-e megszüntetni ezt az intézményt anélkül, hogy helyébe jobban és gyorsabban működő szervet létesítenének, amikor a nyomor, a nélkülözés, a munkanélküliség és egyßhi, sajnos, társadalmi és gazdasági nyavalyák még mindig fennallanakî Bn azt mondom, hogy nem helyes. De ha nem helyes megszüntetni, kérdem, vájjon az a nyomor, az a nélkülözés és azok a társadalmi és gazdasági nehézségek, betegségek és bajok, amelyek mindannyiunkat, akik ebben a 14 vármegyében élünk, sújtanak, fennállanak-e ma? Erre válaszom az, hogy igen, fennállanak, sőt, sajnos, fokozottabb mértékben áljának fenn, mint a háború előtti esztendőkben. (Berki Gyula: A szociálpolitika ma életszükséglet! Mi ezt úgysem engedjük háttérbe szorítani és bizonyos vagyok benne, hogy a képviselő úr pártja ebben egyet fog velünk érteni!) Meg vagyok róla győződve, hogy a szociálpolitikai kérdéseket a túloldal sem hajlandó háttérbe szorítani, mert a szociálpolitika olyan terrénum, olyan közszükséglet, amelyben nem lehetnek pártok, amelyet kisajátítani senkinek sem lehet, (Helyeslés.) legyen az ellenzék, kormányt támogató, vagy kormánypárt. (Téglássy Béla: Mindannyiunk közös érdeke!) Ennyit Berki képviselőtársam közbeszólására. Ez is az a terrénum, ahol az együttműködés lehetősége megvan és ha nem volna meg, meg kellene teremteni, hogy ezekben a kérdésekben az országban egy úton, egy irányban haladjunk, anélkül, hogy bármelyik párt szemére hányná a másiknak azt, hogy mennyit és milyen ütemben tudott alkotni. De ha a kormányzat mégis úgy látja, hogy takarékossági szempontból meg kellett szüntetni a népjóléti és munkaügyi minisztériumot, akkor az a kérésem és kívánságom az igen t. kormányhoz, hogy a megszüntetett nagyobb szervet, amelyben a bürokratizmus, az adminisztráció költségesebíb volt, — bár ehhez is volna némi szavam — helyettesíteni kell olyan kisebb szervvel, amely ezeknek a kérdéseknek a megoldására feltétlenül alkalmas. Helyettesíteni kell, véleményem szerint, egy olyan szervvel, amely éppen az ellenkezője annak, amit itt nagy általánosságban, majdnem mindegyik képviselőtársam helyeselt eddig, mert hiszen felszólalt képviselőtársaim — egyiket-másikat kivéve — szinte, mint a Csáki szalmáját, szétszórták ennek a minisztériumnak ügykörét mindenfelé; az egyiket a honvédelmi minisztériumba csapták» a másikat a belügyminisztériumba, a harmadikat a kereskedelemügyi minisztériumba és szinte vetélkedtek felszólalt képviselőtársaim abban a tekintetben, hogy mely minisztériumnak hol és milyen mértékben egészítsék ki a hatáskörét. Azokat a költségeket, amelyeket megtakarítanánk a minisztérium megszüntetésével — amit, ismétlem, kétségbevonok, mert hiszen nemcsak azt nem hallottuk, mekkora összeget takarítanak meg, de arra sem mutattak rá, mekkora károk ' fognak feltétlenül bekövetkezni a minisztérium megszüntetésével — az ínségesek megsegítésére kell fordítani. Az én álláspontom az, hogy úgy, ahogy • 9. ülése 1932 május 23-án

y hétfőn. y an, minden néven nevezendő szétsprengolás és szétcsapkodás nélkül tessék külön egy szociálpolitikai főosztályt felállítani, tessék teljesen külön felállítani a közegészségügyet, amely közegészségügynek a Társadalombiztosítótól való elválasztását végzetes és reparálhatatlan ténykedésnek látnám. (Téglássy Béla: Nem szabad szétválasztani!) Tessék egy külön főosztályt felállítani, amely osztály ezeket a kérdéseket egységes vezetés, egységes irányítás, egységes szociálpolitika inaugurálása mellett eredményesen, gyorsabban és olcsóbban tudja intézni, mint ahogy a mutban történt. (Helyeslés jobbfelől.) Hódossy igen t. képviselőtársam részletesen beszélt a közegészségügyi kérdésekről. En szintén foglalkozni kívántam ezzel, de megrövidítette felszólalásomat igen t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy a közegészségügyi osztály élére orvost állítsanak. Teljesen rendben van, helyes. Minthogy azonban ő is példákat hozott fel, én is szeretnék egy-két példával rámutatni arra, hogy milyen veszedelmekkel, milyen súlyos következményekkel járna az egyes ügykörök decentralizálása. T. képviselőtársam rámutatott arra, hogy bizonyos vonatkozásokban a kultusztárca, majd a belügyi tárca keretében az egyes orvosi intézmények megszüntetése milyen súlyos, káros következményekkel járhat. Teljesen igaza van. A törvényhatóságokra van bízva a közegészségügy rendezése és ezt igen helyesen indokolta az ez irányban felhozott példákkal. Mindehhez nekem még hozzá kell tennem egy adalékot. A népjóléti kormányzat igen helyesen, nagy fáradsággal és hozzáértéssel megalkotta a járásorvosi intézményt. Ezzel az egész országban egy hatalmas és eredményesen működő közegészségügyi szervet létesített, amely mintaképül szolgálhat külföldi államoknak is. Ezeknek a szerveknek leépítése, vagy akár módosítása is súlyos következményekkel jár, holott pénzügyi szempontból alig jelent valamit az állam többszázmilliós budget jében

% A járásorvosi intézményre nézve a népjóléti kormányzat azt az álláspontot foglalta el, hogy a járásorvosok a járás közegészségügyének őrei, akik mással nem törődnek, nem is törődhetnek, mint az ottani közegészségüggyel. Eá kell mutatnom arra a veszélyre, amely a hatáskörök szétbontása után következhetik be, amit végtelenül sajnálok, hogy tudniillik ugyanakkor, amikor a népjóléti kormányzat ezt az intézményt megalakította, a_ belügyi kormányzat a fixfizetésű, végleges, jellegű járásorvosi állásokat leépítette és ezeket tiszteletdíjas állásokká degradálta. A nehezen létrehozott és igazán teljes elismerésre méltó járásorvosi intézménynek leépítését igazán súlyos aggodalommal látom. Nincsenek most kezemben azok a füzetek, amelyeket többi képviselőtársaim is megkaptak, amelyekből statisztikai adatokat tudnék felsorolni arra vonatkozóan, hogy például a tuberkulózis és diftéria elleni beoltások folytán, a járás»rvosok preventív intézkedései következtében a diftériás és a tuberkulotikus betegek száma sok helyütt, egész vármegyékben szinte zuhanásszerűen süllyedt. (Ügy van! a baloldalon.) Erdemes-e tehát pár ezer pengőért ilyen nagyszerűen elgondolt intézményt visszafejlődni engedni? A takarékosságnak is vannak határai, a takarékosságot sem szabad ad absurdum vinni. Nekünk nemcsak erre a generációra, hanem a jövő generáció létére és egészségére is kell gondolnunk. Azt hiszem,