Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

188 Az országgyűlés képviselőházának visszafejlődése, amely a legutóbbi esztendők során bekövetkezett, abban jelentkezett, hogy harmadrészével csökkent a taglétszám. A magánalkalmazottak táborában a szociális helyzet és az adottságok bizonyos mértékig mások; hogy mások, ezt a fennálló törvényes rendelkezéseknek, elsősorban a magánalkalmazottak szolgálati és munkaviszonyait szabályozó rendeletnek és a régi kereskedelmi és ipartörvény egyes intézkedéseinek kell betudni. Az azonban, hogy más megalapozottsággal kapcsolatosan viszont az intézet önkormányzata — amelynek jó magam is egyik szerény tagja, és tényezője vagyok — igyekezett a felgyülemlett tőkéket megfelelően gyümölcsöztetni és messzemenő szociális és gazdasági céltudatossággal r felhasználni, olyan tény, hogy az önkormányzat, az igazi hamisítatlan önkormányzat milyen hallatlan értékteremtő tényező és hogy itt az önkormányzat irányítása milyen komoly eredményekkel és sikerekkel is járhat. A magánalkalmazottak biztosító intézete kétesztendős önkormányzati működése alatt 25 millió pengő öregségi tőkét tudott értékállóan összegyűjteni és megóvni. Ebből az összegből államvasúti beruházási, produktív és tényleges munkaalkalmat biztosító célokra fordít 4 millió pengőt, a lakásépítés előmozdítására 2 millió pengőt, a kisipar és kiskereskedelem hiteligényeinek kielégítésére megfelelő garanciák mellett másfélmillió pengőt, a főváros legsúlyosabb lakásínségének enyhítésére, szükséglakások építésére kölcsön címén 1 millió pengőt, saját intézeti kórházának bővítésére, új intézeti kórház és rendelő építésére 3 millió pengőt, az öregségi tartalékok 30%-ának értékálló befektetése formájában 8 millió pengőt, — nem egyedül az önkormányzat, a felügyeleti hatóság a hibás abban, hogy ezt a 8 millió pengőt nem új építkezésre lehetett fordítani, ebben Ernszt miniszter úr akadályozta meg az önkormányzatot, hogy a változott helyzetben ingatlanok vételére fordítsa — egy félmillió pengőt Debrecen város már meglévő hőforrásának kiaknázására, végül 4 millió pengőt nem nagyon szívesen és igen keserves fogcsikorgatások mellett kincstárjegyek jegyzésére. Szeretném, ha a kormányelnök úr legalább is a vitát követő zárszavában igen világos és félreérthetetlen kijelentéseket tenne arra vonatkozólag, hogy ezt a 4 millió pengőt soron kívül a legelső lejárati terminuskor, amely úgy tudom 1933 október 28-ika, egy összegben meg fogja fizetni, viszont én az önkormányzat nevében ígérhetem, hogy ebben az, esetben a produktív célok elől elvont és állami deficitek eltüntetésére igénybe vett 4 millió pengőt az önkormányzat produktív célokra fogja felhasználni. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy itt minden egyes tényező arra késztesse, hogy ne mondjam, arra kényszerítse a kormányt, hogy végül érezze már át és lássa be, hogy milyen hallatlan sürgős kötelességei vannak a nyomorgók helyzetének megjavítása terén. Lehetetlen tétlenül szemlélni azt, hogy mi van a fizetések és a munkabérek terén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az uzsora olyan gyalázatosan eluralkodott Magyarországon, hogy ezt még egy liberális vagy óliberális álláspontra helyezkedő kormányzatnak vagy pénzügyminiszternek sem szabad tétlenül néznie. (Peyer Károly: A legkonzervatívabbnak sem volna szabad, mert ez a legnagyobb destruálás!) 9. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. Itt most adatokat olvashatnék fel arra vonatkozólag, hogy milyen fizetések és munkabérek vannak, hogy a fiatal tanonctól kezdve a legidősebb és legkitűnőbb szakmunkásig milyen felháborító, milyen szégyenteljes fizetések vannak. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen kell remédiumnak lenni. A remédium egyrészt a már említett szakszervezeti szabadság teljes és maradéktalan helyreállítása, másrészt pedig a bérminimumoknak törvényes megállapítása és a béregyeztetés szervének, fórumának felállítása. Kell egy olyan fórumnak lenni, amelyhez a nem normálisan, a normálison felül kizsákmányolt munkás és alkalmazott fordulhat, ahol feltárhatja panaszát és elmondhatja, hogy ilyen munkát kívánnak tőlem, ennyi a teljesítményem, ennyi órát dolgozom, kapok érte pár garast, nem lehet tűrni, nem lehet ebbe belenyugodni, segítsen engem a béregyeztető szerv az én igazamhoz és ha máskép nem megy, döntéssel intézze el, hogy munkabérem magasabb legyen. Ez ma nem egyedül szociálpolitikai, ez ma gazdaságpolitikai követelmény is, mert a katasztrofálisan leromlott fogyasztóképességnek valamelyes alátámasztása, talpraállítása csakis így lehetséges. Komolyan és nyomatékosan figyelmeztetem a kormányt, nézzen szét az országban, lássa meg azt a szörnyű nyomorúságot, reménytelenséget, az egyik oldalon, azt a mély, elkeseredést és egyre feszülő, a kitörés szélén álló forradalmi hangulatot, amely megvan. Igyekezzék segíteni, koncentráljon minden erőt munkaalkalmak teremtésére, szociális segítő intézmények felállítására, munkanélkülisegélyezésre, intézkedjék azzal az energiával és gyorsasággal, amelyet ez a probléma megkövetel, mert ha ezt nem teszi, akkor a mulasztások konzekvenciái elsősorban az ö fejére hullanak. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hodossy Gedeon! Hodossy Gedeon: T. Képviselőház! A népjóléti és munkaügyi minisztérium feloszlatására vonatkozó álláspontomat már volt szerencsém kifejteni az ezt tárgyaló együttes bizottságban, ahol a minisztérium feloszlatását aggályosnak jeleztem és annak megszüntetése ellen foglaltam állást. Nagyon természetes, hogy miután a Ház többsége szükségesnek látta ezt a minisztériumot megszüntetni, e többségi akarat előtt meg kell hajolnom, de számolva azzal, hogy e minisztérium különböző osztályait most egyes minisztériumokba fogják szétosztani, engedtessék meg, hogy erre vonatkozó észrevételeimet megtegyem. A népjóléti minisztérium megszűntetését elsősorban közegészségügyi szempontból tartottam aggályosnak, mert, sajnos, a régi időkre visszaemlékezve, amikor a belügyminisztérium ügykörébe tartozott, szomorú tapasztalataim vannak arranézve, hogy^ ott a közegészségügy és az orvoskérdés nem részesült abban az elbánásban és megítélésben, amelyet megérdemelt volna tulajdonképpen már közgazdasági szempontból is. Ez a helyzet határozottan javulást mutatott a népjóléti minisztérium felállítása óta és ebben mindenesetre igen nagy része van nagy miniszterünknek, szegény boldogult Vass Józsefnek, aki a legnagyobb megértéssel, az orvostársadalommal mindig- egyetértésben, számos egészségügyi intézményt létesített és a speciális orvosi kérdések iránt is mindig a legnagyobb megértéssel viseltetett. A legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb elismeréssel, illető-