Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 88. pen néz ki! — Peyer Károly: Vagy bajusz, vagy semmi!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!, Frühwirth Mátyás: A miniszterelnökségi tárcához tartozik egy rendkívül fontos, rendkívüllényeges intézmény: a statisztikai hivatal intézménye, amelyet valamikor nagyon lebecsültek, vagy nem vettek észre, a modern államvezetés azonban szükségessé teszi azt, hogy a statisztikai hivatal jól legyen vezetve, hogy valóban elvégezze azokat a feladatokat, amelyeket rábízott a modern államvezetés. Valamikor a statisztikai hivatal csupán adatok gyűjtője volt, aki azonban ma figyelemmel kísérj a

; statisztikai adatgyűjtéseket, látja azt az óriási nagy haladást, amelyet ez a hivatal tett, különösen azóta, amióta a miniszterelnökség vezetése alatt áll. A statisztikai hivatal ma már egy modern intézmény, amely okvetlenül szükséges a modern gazdasági kérdések megoldásához. Hogyan tudnók megoldani a termelés és a fogyasztás nagy kérdéseit, ha nem volna mögöttünk egy hatalmas számhivatal, amely összegyűjti az adatokat az árakról, a hitelekről, az árukról, összegyűjt minden adatot, ami szükséges ahhoz, hogy az államférfi nyugodtan vezethesse az államot. Két tényezőre akarom felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, még pedig a statisztikai hivatal egy hiányára, — nem mulasztására, hanem csak hiányára — egyszerűen azért, mert nem állottak rendelkezésére azok a statisztikai adatok, amelyekkel ezt az adatgyűjtést elindíthatta és befejezhette volna. Pedig Magyarországon ma a legfontosabb és leglényegesebb kérdésnek tartom a mezőgazdasági munkásproblémát. (Ügy van! Ügy van!) Békében a lakosság 6%-a volt mezőgazdasági munkás, ma már a lakosság 14%-át is meghaladja. Ez olyan óriási fejlődés, olyan óriási eltolódása a társadalmi konstrukciónak, hogy e mellett nem szabad elmenni megjegyzés nélkül. Valamikor agrároldalról is, de minden oldalról azt hangsúlyozták, hogy az agrárproblémát egyszerűen ; a földbirtokreformmal lehet megoldani. Azért mondták, mert a magyar ember csak azt a földet akarja és tudja becsülni, amelyet ő saját magáénak vindikál. Pedig szerintem ez az agrárreformnak elhibázott tétele. Sokkal többet használtunk volna — és erre még nincs késő — ha Magyarországon a részes művelés gondolatát és rendszerét terjesztettük volna el. A részes művelés rendszere a földművelésnek olyan lényeges ága, amelyről, az, aki ismeri a magyar falu berendezkedését, jól tudja, hogy ez a szegény kisemberek megmentése. Ha a f öldbirtokref orm helyett a részes művelést terjesztettük volna el Magyarországon, a szociális forradalmaktól és gondolatoktól sokkal távolabb volnánk. Meggyőződésem az, hogy ez a jövő kérdése és ha ez az ország nem fogia megoldani a földmunkásoknak ezt a problémáját, akkor Magyarországon mindig közelebb és közelebb jutunk a szociális forradalomhoz. Az ipari munkásságtól a szociális^ forradalom tekintetében ma már nem kell félni, mert annak megvannak a maga szociális intézményei, azonban a földmunkásság, a földműves szegénység teljesen el van hanyagolva Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Frühwirth Mátyás: Mindjárt befejezem. Még egy gondolatot akarok a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani. Sajnálom, hogy elvették annak lehetőségét, hogy a vidéki lapokkal, ülése 1932 május 20-án, pénteken. 155 s a vidéki sajtóval foglalkozzam. így röviden csak azt a kérelmet intézem a miniszterelnök úrhoz, mint a miniszterelnökség vezetőjéhez, hogy azt a memorandumot, amelyben a vidéki lapokkal foglalkozunk, referáltassa el magának és kérjük őt a nemzet nyilvánossága előtt, hogy a vidéki lapok súlyos helyzetén segítsen. E tekintetben van egypár kérelmünk és ezeknek teljesítését kérem. A tárca költségvetését elfogadom. (Peyer Károly: Lingaueréknek még egy új rotációst!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Ház! A miniszterelnök űr az előbb a kisebbségi kérdéshez szólt hozzá. En jelenleg csak azért álltam fel, hogy örömmel üdvözöljem a miniszterelnök urat kijelentéseivel kapcsolatban. En mindazt, amit a miniszterelnök úr az előbb a kisebbségi politikára vonatkozólag mondott, az első szótól az utolsó betűig^készség; gel aláírom. A miniszterelnök úr az előbb kissé bátortalanul fogott hozzá és azt mondotta, hogy ehhez a kérdéshez nehéz hozzányúlni, mert itt különböző külpolitikai dolgokra is tekintettel kell lenni, tehát ő csak ezeknek, a nézetem szerint is teljesen korrekt és az ezeréves szellemnek megfelelő megállapításokra szorítkozik. Igaza van a miniszterelnök úrnak: Magyarországon mi csak egy dolgot nézünk, hogy mindenki dolgozzék és hazáját szeresse és ha arra sor kerül, életét is hajlandó legyen hazájáért feláldozni. (Helyeslés.) Magyarországon soha senkit nem üldöztek azért, mert más anyanyelven beszélt. (Ügy van! Ügy van!) Mi az ezeréves Magyarország nagy gondolatában abban nőttünk fel, hogy voltak Magyarországon más anyanyelven beszélő magyarok is, de valamennyien egyforma állampolgárok voltak. Nagyon helyes volt, hogy a miniszterelnök úr ezt az alkalmat megragadta és ezt innen az egész világ részére megint leszögezte. Nincs is okunk arra, hogv mi ezt a témát kerülgessük. Mi itt bent mostani kisebbségeinkkel szemben szintén teljes megértéssel viseltetünk, pártállásra való tekintet ' nélkül. (Ügy van! Üay van!) De ugyanezt elvárhatjuk a szomszéd államoktól is! (Ügy van! Ügy van!) A szomszéd államoknak azt kell tekintetbe venniök. hogy a mi elszakított testvéreink ott. új hazájukban is, amint az elmúlt tíz esztendő bizonyította, nagyon értéke« rétegei az európai civilizációnak. Amikor ezt örömmel megáll anítom és egy nézeten vagyok a miniszterelnök úrral, arra kérem, hogy ne méltóztassék ennek a kérdésnek taglalásánál túlságosan a diplomáciai érzékenvségre is figyelemmel lenni. Ma Közép-Európa olyan súlyos történelmi időket él, hogy a néma gyermeknek hizonv még Genfben sem hallják meg a szavát. Hiszen most a belerrádi kisentente-konferencia után úiból hangsúlyozom, — azt hi «zeni, a miniszterelnök úr ebben igazat fog nekem adni. — hogy nézetem szerint elérkpzett már az ideie^ annak, hogv mi a szomszédai! am okkal egy békülékenyebb politikai atmoszféra, kitermelésére igyekezzünk. En ma ennek a véleményemnek a külügyi bizott«ágban is újból kifejezést adtam. Már több ízben arra kértem a miniszterelnök urat, hogy a középeuróoai kérdés tekintetében ragadja magához az iniciativát. Nem lehetünk azon a kényelmes állásponton, hogy folyton c«ak azt lessük: Tardieu min töri az es'zét, s hogy Genf pénzügyi bizottsága mit tárgyal. Nem helyezkedhetünk arra a kétségbeejtően