Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

156 Az országgyűlés képviselőházának egyszerű álláspontra, hogy: fizetni nem tudunk, mert agrárproduktumainkat nem tudjuk értékesíteni, tehát a hitelezők törjék a fejüket azon, hogyan tudjuk mi értékesíteni mezőgazdasági terményeinket. A hitelezőknek más dolguk van, vagy nem akarnak ezzel foglalkozni; a hitelezők és az összes külpolitikai tényezők tőlünk várnak iniciativát, programmot, a kibontakozás tekintetében. En azt hiszem és újból hangsúlyozom, hogy a belgrádi kisentente-konferencia után megint megenyhült az atmoszféra s megvagyok győződve róla, hogy ha a miniszterelnök úr ebben az irányban hozzá fog a munkához, feltétlenül siker fogja koronázni fáradozásait. Láttuk, hogy a kisentente belgrádi konferenciája nehézségekkel küzdött. Mik voltak azok? Gazdaságpolitikai differenciák. Mi tehát a helyzet? Az, hogy a kisentente egy középeurópai adottság, amely politikai szempontból és védelmi szempontból homogén, gazdaságpolitikai szempontból azonban igenis labilis. Ezt nem mi sütjük ki, masryar képviselők, hanem éppen a kisentente külügyminiszterei hivatalos nyilatkozataiból harki megállapíthatta. Ha tehát a kisentente keretében vannak gazdaságpolitikai differenciák, akkor egészen könnyen elképzelhető, hogy barátságos atmoszféra esetében ezeknek a differenciáknak felhasználásával előbbre tudunk jutni. A mi egész nehéz helyzetünknek mi a katasztrófája?. Az, hogy ott, ahol gazdaságpolitikai érdekeink vannak, ahol azokat ki lehetne elégíteni, ott politikai nehézségek vannak. Ahol nincsenek politikai nehézségek, ott lélektani nehézségek vannak. Olaszország viszonylatában például elismerem: politikai előnyök jelentkeznek, mutatkoznak. Eismerem: gazdaságpolitikailag még három hónappal ezelőtt is eredményes volt ez a kapcsolat; most ez a kapcsolat rosszabbodott, de látjuk, hogy akármennyire megvan a politikai lehetőség, a lélektani lehetőség Olaszországgal szemben, gazdaságpolitikailag nagyon nehezen fruktifikálható ez az irányzat. Vegyük Németországot. Politikai nehézség nincs, a lélektani kedvező állapot tényleg megvan, de gazdaságpolitikailag nem tudunk előbbrejutni. (Ügy van! half elől.) Nézzük a szomszéd államokat; a gazdaságpolitikai előnyök megvolnának, de megvannak a lélektani és politikai nehézségek. Ma a külügyi bizottságban is végighallgattam egy három órás magas szárnyalású, magas nívójú vitát. Igazán meg kell állapítani, bármelynagy kultúrországnak díszére és becsületére vált volna az a nagy vita. amely ott elhangzott. A végén valamennyien azt mondottuk, nagy élvezet ebben a szellemi tornában részt venni, az ember valósággal sztratoszferikus magasságba emelkedik; a végén mindig felvetődik a kérdés, hogy tudunk tanácsokat adni egymásnak, tudunk előadásokat tartani egymásnak arról, hogy mit lehetne, mit kellene csinálni, mi volna jó, ha csinálnánk, azonban sohasem tudunk a reálpolitikai tényekhez hozzákerülni, mert hol politikai nehézségek merülnek fel, akkor azokat félretesszük, hol pedig lélektani nehézségekre hivatkozunk. Mélyen tisztelt miniszterelnök úr, én lojális leszek s nem akarom kiélezni azt a látszólagos ellentétet, amely a kormány külpolitikai expozéja és legutóbb a többségi párt vezére részéről elhangzott külpolitikai elgondolás között fennforogni látszik. Hiszen a Tardieu-féle elgondolás sem egy precízen körülhatárolt valami, a másik sem az. Amit 88. ülése 19S2 május 20-án, pénteken. Bethlen István elmondott, az is csak egy elsrondolás, amelyről egyáltalában nem vagyok hajlandó azt mondani, hogy rossz. A Tardieuelgondolás is lehet jó, a másik^ is jó lehet. Az ítéletet majd csak akkor fogjuk tudni kimondani, ha látjuk, hogy valamelyik mit hoz. De van ezek mellett egy harmadik elgondolás is és ez a szomszéd államokhoz való közeledés keresése aíuf eigene Faust, saját kezdeményezésre. Nem hiszem, hogy ez az út nem volna járható. De valahogyan mégis igaza van Farkas István t. képviselőtársamnak, amikor ő a miniszterelnök urat megsürgette, hogy az országban uralkodó letargia levezetése tekintetében valamit csináljon. Miniszterelnök úr, én tíz hónap óta igazán lojális ellenfelének éreztem maeramat, de nekem is le kell szögeznem, hogy Magyarországon tényleg* kezd elviselhetetlen fullasztó lenni a. levegő. En a titkos választójog abszolút híve vagyok, de magam is azt mondom, hogy mindent a titkos választójog nem oldhat meg. Rendben van. Igazán keresem az objektív megállapítást. De akkor nem állhatunk meg annál, hogy 'ai miniszterelnök úr azt mondja, hogy a titkos választójog híve. Elhiszem, nincs okom kételkedni. (Peyer Károly: Nem mondta még! — Gr. Károlyi Gyula: miniszterelnök: Sem nem mondtam, sem nem tagadtam! — Klein Antal: Ugy-e, hogy nem mondta! — Za.j.) Lássa, miniszterelnök úr, ritkán nyilatkozik, de most nekem mégis csak szívességet tett, amikor azt mondja, hogy sem nem mondom, sem nem tagadom. Lássa, ez az ön politikai iránya, t. miniszterelnök úr. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Azt mondtam annakidején, hogy a választójog reformra szorul. Egyebet nem mondtam, és kifejezetten mondottam, hogy nem is akarom idő előtt preeizírozni!) En abban a meggyőződésben éltem eddig a pillanatig, hogy a miniszterelnök úr hajlandó a titkos választójog tekintetében komolyabb lépéseket tenni. (Meskó Zoltán: Most mondja, hogy hailandó. — Peyer Károly: Nem azt mondta! — Meskó Zoltán: De most mondja, hogy hajlandó! — Peyer Károly: Azt mondta: Sem néni mondtam, sem nem tagadtam!) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek az egységespárt más szónokának a megállapítására, amely nagyon fontos. Berki Gyula képviselő úr múltkori beszéde rendkívül fontos volt aki azt állapította meg, hogy ierenis hadlandók olyan titkos választójog inaugurálására. amilyent a szociáldemokratapárt kíván. (Meskó Zoltán: Ez Berki álláspontja.) Azt hiszem, a párt nevében beszélt. A másik mi volt? Megállapította, hogy az egységespárt gazdaságpolitikai programmja és Gaal Gaston pártjának gazdaságpolitikai programja^ között eltérés úgyszólván nincs. Ezt nem azért mondom, hogy az ellentéteket szítsam, de engedelmet kérek, az a helyzet, hogy politikai tekintetben, programmok tekintetében alig van differencia. Itt a Házban az utóbbi hetekiben teljesen elmosódtak az egyes politikai programmok és a pártkeretek közötti differenciák. A miniszterelnök úrnak ezt észre kellene venni. En erre megállapítom, hogy ez az egész elmosódás, ez az egy nevezőre való lesüllyedés nem a^ haladás jegyében vagy reményében, hanem tényleg egy teljes letargiának, egy holtpontnak a jegyében történik. Rá kell mutatnom arra, hogy a miniszterelnöknek nemcsak egy kötelessége van: az ország adminisztrációját vezetni, vagy a saját pártjával való lélektani