Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

152 Az országgyűlés képviselőházának elég és nem helyes gyakorlati módon való összeállításoknak reparálása megtörténjék, és gyakorlati szempontból, a helyes megítélés szempontjából a statisztikai munkálatok jobb összeállítása ezentúl keresztülvitessék. (Élénk helyeslés. — Büchler József: A munkanélküliek statisztikáját is meg kellene csinálni!) T. Ház! Farkas István t. képviselőtársam felszólalására vonatkozólag, aki tulajdonképpen a választói jog kérdését említette fel, csak azt kívánom megjegyezni, hogy ennek a kérdésnek fontosságát alkalmam voit már itt kifejezésre juttatni; hogy az időpont megválasztását és a kérdés miként való megoldására az alkalmat annak idején mikor látja elérkezettnek, azt a kormány lesz hivatva megállapítani. Ezek után kérem a t. Házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólnií Tomcsányi Vilmos Pál előadó: Nem! Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a miniszterelnökségi tárca költségvetését s vele kapcsolatban a költségvetés I., II., III., VII. és VIII. fejeeztét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a miniszterelnökségi tárca költségvetését... (Gr. Hunyady Ferenc: Nem! Szavazást kérünk! — Zaj.) Akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. (Jánossy Gábor: Eggyel többen vagyunk! — Zaj.) A Ház a miniszterelnökségi tárca költségvetését s vele kapcsolatban a költségvetés 1., II., III., VII. és VIII. fejezetét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az I. fejezetet felolvasni. Patacsi Dénes jegyző: (olvassa a költségvetésnek I. fejezetét, II. fejezetének 1—2 címeit, III. fejezetének l—a. címeit, VII. fejezetét és VIII. fejezetét, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül változatlanul elfogad. — Olvassa a IX. fejezet 1. címét.) — Szólásra jelentkezett Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Ennek a címnek csak egy részletéhez kívánok hozzászólni. T. i., ezen a címen «a közigazgatás úgynevezett racionalizálására» egy tétel van felvéve. Ezt a szót én nem szívesen mondom ki, mert a közigazgatásnak élnie és éltetnie kell, a racionalizálás pedig valami gépszerűséget jelent az általános fogalmak szerint. Igenis, én is szükségesnek tartom, hogy a korhoz, a változott viszonyokhoz s az ország teherbíróképességéhez mérten, korszerűen átalakítsák a közigazgatást. Azt is szerencsés gondolatnak tartom, hogy a kormány erre a célra egy elméleti szakembert állított oda, mert bármilyen gyakorlati szakembert állított is volna oda, azt előítéletek kötötték volna egyik vagy másik területhez, egyik vagy másik igazgatási ághoz, és így nem tudta volna tevékenységét tisztán és tárgyilagosan a közjó érdekében kifejteni. Hanem mikor ezt örömmel látom, ugyanakkor sajnálom, hogy gyakorlati szakembereket nem adtak mellé. Mert amilyen nagy szükség van arra, hogy egy elvek alapján álló, energikus és semmiféleképpen meg nem kötött férfiú vezesse a munkálatot, éppolyan nagy szük88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. ség van arra is, hogy ott legyenek mellette és együttműködjenek vele gyakorlati szakemberek, mert akkor viszont a munka lehet gyönyörű szép, lehet annak nagyszerű rendszere, csak az életben nem fog beválni. Még pedig úgy értem a gyakorlati szakemberek odavételét, hogy ezek a gyakorlati szakemberek vétessenek a külön/böző közigazgatási ágazatokból, de nemcsak, hanem ilyen különböző közigazgatási ágazatokban is úgy a legfőbb fórumról, mint a legalsóról is, mert helyes munkát csak így lehet végezni. Beleértendők ebbe az önkormányzatok szakemberei is. Miután nyilvánvaló, hogy ennek a munkának egyrészét alkalmazni fogják az önkormányzatokra is, ennélfogva amikor erről az alkalmazásról szó lesz, az önkormányzatok szakembereinek is ott kell lenniök és a maguk tapasztalatait oda kell adniok és érvényesíteniük, hogy ebből a munkásból hasznos és gyümölcsöző eredmény születhessek. De amint a kiadott munkálatot nézem, már bizonyos aggodalmaim támadnak. Az első aggodalmam ugyan nem a kiadott munkálatból keletkezik, hanem abból, hogy mióta már ez a munka folyik, a rendeletek áradata azóta sem áll meg, vagy nem csökken legalább. Hiszen — gondolom — a múlt évről mutattak ki 500 és egynéhány új rendeletet. Ha pedig gyakorlativá és hatékonnyá akarjuk tenni a közigazgatást, az első feladat az, hogy ne változzanak minden pillanatban a jogszabályok, és ne akarjunk mindenféle életviszonyt a legaprólékosabb mértékben szabályozni, mert akkor természetes, hogy a közigazgatás az élethez alkalmazkodni nem tud, a nép pedig a megélhetésén és szabad mozgásán nyűgnek érzi és nem segítőtársnak, aminek lennie kelL (Zaj a baloldalon.) A területi beosztás körül is vannak bizonyos aggodalmaim. Lehet, hogy ezek az aggodalmaim alaptalamok, de idejében felhozandóknak tartom azokat. Nevezetesen úgy áll a dolog, hogy a területi beosztás kérdésében a történelmi fejlődést okvetlen figyelembe kell venni, annál inkább, mert a történelmi fejlődés alapján bizonyos gazdasági, kulturális, egészségügyi és közlekedésügyi kialakultság állott elő. En nem tudom akceptálni azt az álláspontot, amely olyan könnyedén akarja a székhelyeket változtatni, illetőleg egy helyre tömöríteni a különböző intézményeket. Mert mit jelent az, ha így tömörítik azokat? Azt jelenti, hogy megszűnnek intézmények, s azután ottmaradnak bizonyos hasznavehetetlen épületek, mert azok a középületek más célra vagy egyáltalában nem, vagy csak igen nagy költséggel alakíthatók át, és ott maradnak az üres*, ennélfogva adót nem fizető lakások, ami más foglalkozási ágak adójában is kifejezésre fog jutni, ellenben az újonnan kijelölt székhelyeken mindezeket az intézményeket újra meg kell építeni, újra meg kell teremteni, de mindenesetre azon intézmények régi, kifejlett tradícióinak híjával mint újakat, mint frissen vakoltakat és sokszor gyökérteleneket. Azután áthelyezik oda azokat a tisztviselőket, tanárokat, stb., s azok ott nem találnak lakást, azoknak tehát ismét építeni kell. S amíg ott pusztulnak azok a vagyonok, amelyek alkatrészei a nemzeti vagyonnak, azalatt itt új és új befektetések válnak szükségesekké. Amikor tehát arról lesz szó, hogy székhelyeket változtassanak, egyes srókhelyeken tömörítsék a különböző intézményeket, hogy ennyi vagy annyi nap alatt, vagy félnap alatt legyen