Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 88. lesznek. Látja és érzi mindenki ebben az országban, hogy egyrészt a szociális, másrészt a termelési és értékesitési bajok hogy megnövekednek, és hogy óráról-órára, naprólnapra, hónapról-hónapra ezek a bajok mind nagyobbak lesznek. Mindenki érzi és mindenei úgy látja, hogy itt nálunk egy tízéves uralom tűnt le és a tízéves uralom megszűnésével mindenki rendszerváltozást vár és már maga, ennek a rendszerváltozásnak a várása, maga az, hogy ezt várják, már ez is bizonyos fokig azt jelenti, hogy az emberek óhajtanak bizonyos változást. Már most, ha így áll a helyzet, mint ahogy tényleg úgy áll, hogy mindenki érzi, hogy valami változásnak történnie kell, akkor csodálkoznunk kell azon, hogy a miniszterelnök úr az általános vita kapcsán nem nyilatkozott a politikai jogok, a választójog kiterjesztéséről. A belügyminiszter úr ma beszélt. Azokról a közigazgatási bajokról, amelyeket mi felsoroltunk, ő sem nyilatkozott, úgy, hogy nyilatkozata elfogadható volna. Eddig még nem csendült ki beszédéből az, hogy a kormánynak van egy messzemenő, eltökélt szándéka s hogy azt a célt tűzte maga elé, hogy ezt az országot reorganizálni fogja, ki akarja segíteni abból a bajból, amelyben most van, új, tökéletes, jobb közgazdasági életet akar s olyan politikai atmoszférát, amely a lehetőség szerint megnyugvást kelt. (Jánossy Gábor: Éjjel-nappal azon dolgozik!) gozik. Kétségtelen dolog, hogy ha rendszerváltozás következnék be, ha a kormányelnök el tudná magát határozni arra, hogy megcsinálja a választójog titkosságát s meszünteti azoknak a vissizaéléseknek a lehetőségét, amelyek itt állandóan felbukkannak s amely területen nap-nap után újabb dolgok merülnek fel, akkor az a helyzet adódnék, hogy már ezzel is bizonyos megnyugvást teremtene az országban. Mert ma fatalisták lettek az emberek, nem hisznek, nem remélnek semmit, lemondtak a reményről. Ilyen állapot még nem volt ebben az országban, mindenki olyan reménytelennek látja az életet, úgy látja, hogy nincs kivezető út, nincs menekülés, megyünk a katasztrófába, az összeomlásba. Ilyen szituációban azt kérdezem: nem tartja-e szükségesnek a miniszterelnök úr, hogy megcsinálja a titkos választójogot, annak alapján rendeljen el új választást és legyen egy új parlament, amely kielégíti az ország közvéleményét? Kétségtelen, hogy ezek között a forrongó, változó, borzalmas állapotok között már maga ez a tény is bizonyos megnyugvást és reményt keltene az ország népességében, polgárságában. Nem áll az, amit a belügyminiszter úr mondott, hogy azért kell drákói szigorral eljárni, mert rosszak az állapotok. Ezzel a drákói szigorral csak rosszabbá teszik az állapotokat, mert csak fokozzák vele az elégedetlenséget, nyugtalanságot, bizalmatlanságot. Ezzel szemben politikai téren kellene olyan lépéseket tenni, amelyek megnyugtatnák az országot. Minthogy a miniszterelnök úr nem nyilatkozott az általános vita kapcsán és nem nyilatkozott eddig a belügyminiszter úr sem határozottan a mai felszólalásában, kérdezem a miniszterelnök urat: hajlandó-e rendszerváltozást csinálni, mert mindenki azt látja, hogy ha nem lesz rendszerváltozás, akkor katasztrófa elé megyünk. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki feliratkozva, j KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. ülése 1932 május 20-án, pénteken. 151 Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom, A miniszterelnök úr óhajt nyilatkozni» Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden reflektáljak néhány felszólalásra, amely a miniszterelnökségi tárca vitája kapcsán elhangzott. (Halljuk! Halljuk!) Fitz Artúr igen t. képviselőtársam a kisebbségi kérdést vetette fel és szóba hozta úgy hazai kisebbségeink ügyét, mint az ország határain túl levő magyar kisebbségek kérdését. Engedjék meg, íhogy az utóbbi kérdésről most ne szóljak; nem tartanám időszerűnek és helyesnek, ha most ezzel a kérdéssel, amely tulajdonképpen részint diplomáciai kérdés, részint a Népszövetség elé tartozó kérdés, incidentaliter foglalkoznám, A magyar kormány kötelességszerűleg és nemcsak kötelességszerűlég, hanem, érzése alapján is meleg rokonszenvvel viseltetik kisebbségi sorban lévő magyar véreink iránt s feltehető rólam is* hogy legalább olyan meleg érzelemmel viseltetem az ország határain túl élő magyar testvéreink sorsa iránt, mint t. képviselőtársam. Engedje meg azonban, hogy ezt a kérdést itt a magyar parlamentben most ne vessem fel. Ami már most a haza határain belül élő idegenajkú kisebbségeink helyzetét illeti, azt hiszem, semmisem bizonyítja jobban Magyarország hivatalos és nemhivatalos tényezőinek a kisebbségekkel szemben való megértő testvéries érzületét, mint az, hogy igen hosszú századok óta itt élő, idegennyelvű polgártársaink boldogultak anyagilag, megtartották anyanyelvüket, kultúrájukat (Ügy van! Ügy van!) és e mellett túlnyomó nagyrészükben, kevés kivétellel, érzelmileg igazán jó hazafiak voltak. (Fráter Jenő: Csak másutt is így bánnának a kisebbségekkel!) Ezt az irányelvet és ezt a célt akarjuk ezentúl is követni, ezt a testvéries együttérzést akarjuk ápolni és fenntartani a megcsonkított ország határain belül élő mostani, sokkal kisebbszámú idegenajkú testvéreink iránt is és nagyon meg leszünk elégedve, ha a mi testvéreink is, akik a haza határain túl laknak, olyan elbánásban részesülnek és olyan testvéries érzülettel kezeltetnek az ottani másnyelvű többség részéről, mint amilyen érzelemmel vagyunk és viseltetünk mi az itteni hazafiasán gondolkozó, idegenajkú polgártársaink iránt. (Helyeslés.) Gaal Gaston igen t. képviselőtársam a statisztikának némely fogyatékosságára hívta fel figyelmemet. Teljesen egyetértek igen t. képviselőtársammal abban, hogy mennyire szükséges és

r nélklözhetetlen a mai kifejlett gazdasági életben a statisztika. Hiszen statisztika nélkül a gazdasági kérdések elbírálásánál nagyon sokszor jóformán sötétben kellene tapogató dznunk. Hogy a statisztika ennek a célnak megfeleljen, nemcsak pontos és a valóságnak abszolút megfelelő, hanem gyakorlati szempontból összeállított is kell, hogy legyen, hogy az ember valóban megtalálja benne azt, ami a gyakorlati életre vonatkozó felhasználás szempontjából szükséges és tényleg hasznos is. A statisztika egyáltalában nem lehet öncél. A statisztika csak eszköz legyen a gazdasági élet elbírálása és a gazdasági élet fejlődésének figyelemmel kísérése céljából. Azokat a kifogásokat, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, mindenesetre teljesen átérzem és méltánylom s mindenképpen azon leszek, hogy ezeknek a hiányoknak, vagy mondjuk, a nem 21