Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

148 Az országgyűlés képviselőházának kérdésben az utódállamok is a reális igazságpolitika alapjaira fognak helyezkedni, még ma is napról-napra újabb és újabb jogfosztásokkal találkozunk, az ő 'gesztiójukban. Vitéz Nagy Iván adatai alapján egy népszámlálás, mint például a legutóbbi cseh népszámlálás egyszerűen 33 "85%-kai apasztotta a künn élő magyarok számát és ugyanakkor, amikor Kassán azi 1921-es népszámlálás 22%-ban állapította meg a magyarság számarányát, a legközelebbi általános választáson a szavazatoknak 70%-a esett az egyesült magyar pártra. Hozjhatnék még példát elő, pl. azt, hogy az elfogulatlan osztrák népszámlálás a múltkoriban 10.000 magyart talált Bukovinában. Ugyanez a népszámlálás Molidvában és Bukarestben 200.000 magyart tudott kimutatni, az utódállamokban legutóbb megejtett népszámlálásban azonban egyszerűen nyomát sem találjuk ennek a most említett 300.000 magyarnak. Ez a statisztika tette azután lehetővé, hogy az utódállamokban a népszövetségi bizottság által létrehozott egyezmény ellenére kezeljék a gazdasági és kulturális kérdéseket. A kulturális kérdések tekintetében csak egy esetet vagyok bátor a t. Ház figyelmébe ajánlani. Csonka-Magyarországon ezidőszerint 6700 elemd iskola van. Ebből 6109 magyar anyanyelvű elemi iskola, 49 német és horvát, 28 szerb és olasz, 1 orosz és 601 az az iskolák száma, amelyekben a), b) és c) típus szerint osztják be a kisebbségben levő idegennyelvű tanulókat. A tanítók száma ezekben a nemzetiségi iskolákban 1585. A tanulók száma 74.765 és a magyar állam 1,800.000 pengőt fordít ezeknek az iskoláknak a segítésére. A békeszerződések kötelezővé tették volna Cseh-Szlovákiára, hogy az elemi iskolákon felül középfokú és magasabbfokú iskolákat is fenntartson, a náluk kisebbségbe került 800.000 magyar részére és miégis eredményként azt látjuk, hogy ennek a rendelkezésnek^ a végrehajtása késik. Általában Cseh-Szlovákiára nézve megállapíthatjuk, hogy kisebbségi iskolákat n«m ott tart fenn, ahol a magyarok kisebbségbe kerültek, hanem ott, ahol a magyarok többségben vannak és ahol semmiféle névanalizis és statisztika nem tudja a magyarságot véka alá rejteni. Jellemző az is, hogy míg nálunk 40 iskoláztató sízülő akarata életre hívhat egy-egy kisebbségi iskolát, t ugyanakkor a békekötőknek felületes munkájára jellemző, hogy bár a 800.000 kisebbségbe jutott, Cseh-Szlovákiában élő magyar állampolgárnak a felső iskoláztatását kötelezővé teszi, megfeledkezik az Erdélyben és délen, Jugoszlávia területén lemaradt két és félmillió magyarról és semmiféleképpen nem gondoskodik arról, hogy főiskolát tartsanak fenn ezek számára. A kisebbségi sors általában nagyon kegyetlen, nagyon nehéz és fájó. Brockhausen, egy német tudós úgy jellemzi a kisebbségi sorsot, hogy testüket élni hagyják, csak lelküket akarják elrabolni. A gyermektől elrabolják anyanyelvét, a felnőttől népe történetét, költőit és prófétáit, az aggastyántól pedig a reményt, hogy törzse tovább élni fog. Mindannyian tudjuk, hogy a wilsoni elvek és r a valóság szöges ellentétbe kerültek^ egymással. (Ügy. van! Ügy van!) Már a népszövetségnek, illetőleg az akkori békeszerződést kiépítő bizottságnak is mintegy előre kellett látnia azokat a nehézségeket, hogy a nemzetiségi elvnek s a népek önrendelkezési joga elvének hangoztatása és az élet ellentétbe fognak egymással kerülni. Gondoskodás is történt arról, hogy a békeszerződések következ88. ülése 19 $2 május 20-án, pénteken. tében támadt esetleges kisebbségi panaszok a népszövetség elé kerüljenek. A népszövetség elmúlt munkásságára vonatkozólag legyen szabad néhány szóval ismertetnem Truhart német kisebbségi főtitkárnak általában a népszövetség felfogása és a hozzá r érkezett kisebbségi panaszok elintézése tárgyában írott néhány sorát. Azt mondja Truhart «Die Völkerbundspetitionen der Minderheiten und ihre Behandlung» című munkájában, hogy 1920-tól 1929 szeptemberéig 345 kisebbségi petició érkezett Genfbe, összesen 18 nemzetiség panaszai ügyében, amelyek 13 államot érintettek. A pótbeadványok tizenhárom államból érkeztek, a pótbeadványok leszámítása után 208 petició maradt, amelyek közül 188 tartozott valóban a Nemzetek Szövetségének elbírálása alá. A titkárság azonban csak 145-öt nyilvánított tárgyaihatónak s ezeknek egyrészjét, tizedét, mindössze 18-at vett tárgyalás alá a Népszövetség tanácsa, a többi esetben nem látott okot a közbelépésre. Három esetben 1929. közepén még folyt a tárgyalás, hat esetben kompromisszummal végződött és csak két esetben adott helyet a tanács a panasznak, ezeknek is azért, mert közben az érdekeltek megegyeztek egymással. ~

t Feltűnő tehát az aránytalanság a Népszövetséghezi fordult panaszok és az általuk elégtételben részesült és elvégzett ügyek között. Amikor én néhány pillanatra ebben az ügyben szót kértem, tettem ezt azzal a célzattal, hogy tiszteletteljesen kérjem a miniszterelnök urat, hogy a Népszövetség egész akcióját a kisebbségi panaszok tárgyában, a maga külpolitikájába és a maga egész politikai irányzatába belekapcsolni méltóztassék. A német álláspont azután a Nemzetek Szövetségénél igyekezett buzgó munkásságra bírni a Nemzetek Szövetségét, azonban Németország harcát Briänd, az ismeretes madridi ülésen leszerelte és lehetetlenné tette. Kérném tehát a miniszterelnök urat, hogy ezt a kérdést tenné talán tanulmány tárgyává, hiszen előtte feltétlenül ismeretes az az anyag, amely Fribourgban a nemzetközi tanulmányok végzésére alakult katolikus egyesület által dolgoztatott ki. Ez semmiképpen sem hivatalos fórum és az ott jelenlévő férfiak semmiképpen sem mint hivatalos egyének szerepeltek. Magyarország részéről Hunyady Ferenc gróf, Radisics Elemér és Dsida Elemér magyar kiküldöttek vettek részt, és nagyon élénk befolyást gyakoroltak a bizottság munkájára. Ismételten hangsúlyozom, hogy bár az egész bizottság munkájának hivatalos jellege nincsen, mégis érdekes, hogy egyforma világnézlet alapján álló, de különböző nemzetekhez tartozó embereknek közös plattformrai jutását jelenti ez a deklaráció, amely most megjelent a világ minden nyelvén, és amelynek három szakaszát Mihelics Vid tollából leszek bátor ismertetni. Ezek olyanok, hogy nekünk magyaroknak érdemes volna ennek a deklarációnak esetleg további nemzetközi vonatkozásaival is foglalkozni. Az első szakasz azt mondja (olvassa): «A nemzetközi tanulmányok végzésére alakult katolikus egyesület, híven a természetes bölcselet és a társadalomtudomány elveihez, amelyek észszerű alapot nyújtanak a keresztény tanításnak, vallja, hogy a nemzetiség által teremtett kulturális és erkölcsi közösség az egyének, a nemzeti csoportok, az államok és a nemzetek szervezett társadalma részére különös jogokat és kötelességeket szül.» A hatodik szakasz így szól (olvassa):