Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Àz országgyűlés képviselőházának 8 8 «A nemzeti csoport tagjai az állam iránt, amelynek alattvalói, mindazokkal a kötelességekkel és kötelezettségekkel tartoznak, amelyekkel a keresztény erkölcstan és politika terheli a polgárok lelkiismeretét. Megilletik viszont őket mindazok a jogok, amelyeket egyik is, másik is megad az embernek és a polgárnak.» Még a rövid tizedik pontot szeretném ismertetni (olvassa): «Az államnak közvetlen és lényegéből folyó feladata, hogy felelősség terhe alatt biztosítsa a főüatalmának alávetett nemzeti tömegek részére az erkölcsi kibon-. takozás feltételeit.» Amikor nyolc millió magyar él a csonka hazában és a többi magyar kisebbségi sorban él, és amikor nagyon jól tudjuk mindannyian, ismételten halljuk napról-napra azokat a sérelmeket, amelyeket az utódállamok a magukat magyar anyanyelvűeknek vallókkal elkövetnek, azt tartom, 'hogy ennek a nemzetnek érdeke a kisebbségi kérdést nyilvántartani és állandóan szőnyegen tartani, mert ez csak a magyarság fájdalmainak, az utódállamok területén élő magyarok néma sóhajainak enyhülését jelenti. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Ház! A jelenlegi kormányzat általános irányzatára való kritikámat, amennyiben egészségem megengedi, fenntartom az appropriációs vitára. Itt a miniszterelnöki tárcánál kizárólag csak egy konkrét kérdésre kívánok kiterjeszkedni, amint azt mélyen t előttem szólott képviselő úr is tette, akinek fejtegetéseihez természetesen teljes mértékben hozzájárulok. Eel akarom hívni a mélyen t. miniszterelnök úr figyelmét a minisizterelnöki tárcánál nyilvántartott egy olyan ágazatra, amelynél bizonyos hiányokat észlelek, amely hiányok kiküszöbölése semmiféle nagy munkát nem jelent, sem a technikai munka, sem azt hiszem, a költségek tekintetében, az abból levonható tanulságokat illetőleg azonban ez, a jelenlegi helyzettel szemben kétségtelenül nagy javulást jelentene. Nevezetesen a Statisztikai Hivatal munkálataira akarom a mélyen t .miniszterelnök úr figyelmét felhívni, amely munkálatot én a magam részéről igen n agyrabecsülök, nagyjelentőségűnek tartok, amelynek állandóan szorgalmas olvasója és figyelemmel kísérője vagyok. Akárhányszor magam kerültem ablba a helyzetbe, hogy amikor a Statisztikai Hivatal munkálatai alapján kívántam bizonyos közgazdasági ágak fontosságára vagy viszonyaira nézve tájékozódást szerezni, megakadtam, _ es nem tudtam a statisztikai adatok alapján előbrejutni, miután ezek az adatok nincsenek úgy összeállítva, ahogy azt a gyakorlati élet megkívánja, hogy azokból megfelelő konzekvenciákat lehessen levonni. Mint előrebocsátottam, nem yagyok Eötvös Károly néhai t. képviselőtársam véleményén, aki azt a nagyon szellemes megjegyzést tette egyszer a Házban, 'hogy: a statisztika annak az esze, akinek nincs. (Derültség.) En ugyanis aizt tartom, hogy egy jól vezetett statisztikából, ha abból valaki konzekvenciákat akar levonni, nagyonis lehet levonni, azonban kétségtelen előfeltétele ennek az, 'hogy a statisztikai munkálat a való élet jhű képét adja egyfelől, másfelől olyan beosztású legyen, hogy az egyes kutatott tételeket a statisztikai adatok tömkelegéből ki lehessen venni ülése 1932 május 20-án, pénteken. Í40 és a különböző gazdasági ágakat egymással szembe lehessen állítani. Nevezetesen arra kívánom különösen felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy az ú. n. megélhetési index úgy, mint ma azt a magyar Statisztikai Hivatal felállítja, teljesen hasznavehetetlen munkálat, mindenütt a nagykereskedői árakból indul ki és a nagykereskedői árak szembeállításából, illetve összeállításából akarja kiszámítani a megélhetési indexet. Ezzel a való élettel tökéletesen eltérő és ellenkező eredményhez jutunk, amelyből semmi néven nevezendő okos tanulságot senki le nem vonhat, ez egy teljesen haszontalan játék a számokkal, mely csak egyre alkalmas, hogy félrevezesse azokat, akik komoly tanulmányokat akarnak tenni éppen a megélhetési index arányai és iránya szempontjából. Méltóztassék csak elképzelni: az összes gyáripari cikkek árait a nagykereskedői árak alapján veszik figyelembe. Mit jelent ez? Azt, hogy a fogyasztókkal szemben egy sokkal kisebb árat mutatnak ki, mint amit a fogyasztó az áruért tényleg fizet. (Ügy van!) Teljesen hamis képet kapunk a gyáripari termékek árindexe szempontjából, ezzel ellentétben a mezőgazdasági áruk árát a nagykereskedői árak alapján állítják össze, tehát megint egy teljesen hamis tételt kapunk, inert hiszen az a mezőgazdasági termelő megközelítőleg sem kap annyit cikkeiért, mint amennyit a nagykereskedői árak kitesznek. (Igaz! ügy van!) Mi ennek^ egymással való összehasonlítása és egybevetése folytán az eredmény? Az, hogy az az agrárolló, amely a tényleg kimutatottnak kétszerese, ebben a kimutatásban sokkal szűkebbnek (bizonyul, mint ahogy az életben valósággal mutatkozik. Ilyen hamis adatokat adni különösen éppen a megélhetési index szempontjából, amely adatokat igen messzemenő közgazdasági és egyéb politikai, szociálpolitikai stb. következtetések alapjául kénytelen nemcsak a tudomány, hanem még a gyakorlati politika is akárhányszor felhasználni, ilyen teljesen hamis, a való életnek meg nem felelő adatokkal operálni állami hivatalnak nézetem szerint nem szabad. Ha egyszer a megélhetési indexet keressük, akkor a megélhetést az utolsó vonalon kell rögzíteni. Nem a nagykereskedői ár a megélhetési momentum, hanem az az ár, amelyet a fogyasztó kénytelen fizetni, akár iparcikket, akár pedig mezőgazdasági terményeket vesz. (Ügy van!) Arra kérem tehát a mélyen t. miniszterelnök urat, kegyeskedjék a statisztikai hivatalnál elrendelni, hogy vagy azokat az árakat rögzítsék, amelyek a valóságos fogyasztásnak felelnek meg, — ezekből tanulságokat lehet levonni, ezek komoly adatok, amelyek komoly kutatások alapjául szolgálhatnak — vagy amennyiben ama rendelkezésre álló anyag és anyagi eszközök mellett ez a statisztikai hivatal részére lehetetlen volna, szíveskedjenek abbahagyni azt a játékot, amely most folyik a nagykereskedői indexek felállításával, mert ez a statisztika abszolút hasznavehetetlen mindenkinek, ez csak egyre lehet jó, hogy a gyáripar kimutathassa, hogy aránylag milyen olcsó a mezőgazdaság áraihoz képest, (Ügy van! balfelol.) szóval teljesen hamis képet nyújt a mai helyzetről, ilyen hamis képeket pedig államköltségen felállítani semmiesetre sem lehet kormányzati feladat. De a statisztikai munkálatnak még egy hibájára kívánok rámutatmi. Annakelőtte igen sokat foglalkoztam különösen a gyáripari statisztika elemzésével. Mert mindig nagyon