Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 8 kölni és esetleg ezeknek kihatásaira akarok kitérni. Altalánosságban megjegyezhetem, hogy a takarékosság ezeknél a fejezeteknél ép úgy érvényesül, mint ' a többi fejezetnél. Es ami a miniszterelnökségi tárcát illeti, ha százalékokban fejezem ki magamat, százalékban messze fölülmúlja azt az átlagot, amely a többi tárcánál jelentkezik. A miniszterelnökségnél t. i. a megtakarítások 22%-ot tesznek ki. Természetesen a megtakarítások elsősorban abból folynak, hogy az illetmények és a nyugdíjak lecsökkentettek, de másrészről annak is következményei, hogy ennél a tárcánál igyekeztünk a normálstátust elérni és ahol még ez nem éretett el, ennek oka az, hogy átmenetileg egyeseknél személyhez kötötten magasabb állást töltenek be az illetők, mint ahogy a normálstátusban az fel van tüntetve. Hogy a fejezetek sorrendjében menjek, az első fejezet a kormányzó úr tiszteletdíjáról szól. Ez változatlan. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az államot tényleg ilyen összeg terheli ezen a címen, mert, mint az indokolás is kimutatja, a kormányzó úr, miként a múltban, úgy a jövőben sem óhajtja ezt az összeget teljes mértékben igénybevennf, hanem annak megfelelő részéről önként lemond. A második fejezet a kormányzóság, amely a kabinetirodát, a királyi palota épületeinek fenntartását és a főudvarnagyi bíróságot foglalja magában. Mind a három tételnél úgy a személyi, mint a dologi kiadásoknál megfelelő arányú csökkenés mutatkozik. (Gaal Gaston: Mi szükség van a főudvarnagyi bíróságra'?) A főudvarnagyi bíróságra ki akarok térni! Erről a múlt költségvetés tárgyalásánál is beszéltek és azt igen t. képviselőtársam is érintette közbeszólás formájában. Elődeim ebből az előadói székből a múlt években rendesen kidomborították ennek a kérdésnek jogi oldalát. Én vagyok bátor ezekre utalni é3 hangoztatom, hogy a ;belyzet azóta nem változott. Azok a törvények, amelyek a főudvarnagyi bíráskodást felállították, ma is hatályban vannak, ennek következtében a kormánynak kötelessége a vonatkozó költségeket a költségvetésbe beállítani. Arról lehetne legfeljebb ennél a tételnél beszélni, miért nem szerepel ez a tétel az igazságügyi tárcánál, hiszen bíróságról van szó. Ennek magyarázata az, hogy a főudvarnagyi bíráskodás nemcsak rendes bírói teendőkre vonatkozik, hanem más egyéb olyan tennivalókra is, amelyek nem szorosan a bírói ha táskörbe tartoznak és amelyek szorosan kapcsolódnak a királyi palotához, a koronajavakhoz, éppen azért célszerűségi szempont szól amellett, Ibogy a kormányzóság keretében legyen elhelyezve ez az aránylag igen kicsiny összeg. A III. fejezet az. Országgyűlés költségvetése. Az Országgyűlés maga állapítja meg költségvetését és itt a kormány feladata csak az, hogy beleillessze ezeket az állami költségvetésbe. Az Országgyűlés mindkét háza ugyanazokat a szempontokat, amelyek az állami költségvetésnél takarékosság céljából történtek, érvényesítette úgy a személyi, mint a (dologi kiadásoknál. Éppen azért ugyanazok az elvek érvényesülnek ennél a költségvetési fejezetnél is, mint az állami költségvetés egyéb fejezeteinél. A VII. fejezet a legfőbb állami számvevőszék, aránylag igen kis költségvetési tétel. Itt is a személyi és dologi kiadások megfelelően csökkentettek, sőt még egy olyan csökkentési 8. ülése 1982 május 20-án, pénteken. 145 tétel is látható a kiküldetéseknél, amely nem I nagy, de azért sajnálatos, mert az állami számvevőszék ellenőrzésének igen hathatós módja az, ha kiküldöttek útján helyszínén vizsgálhatja meg a számvitelt. Ez remélhetőleg csak átmenetileg jelent korlátozást a takarékosság okából. Ami a közigazgatási bíróságot illeti, itt 96.910 pengő szerepel mint megtakarítás. Legyen szabad a közigazgatási bíráskodással kapcsolatban költségvetési szempontból abban a vonatkozásban, vájjon ennek mint önálló költségvetési fejezetnek fenntartása indokolt-e, néhány szót szólanom. Az a körülmény, hogy a közigazgatási bíráskodás mindig önálló költségvetési fejezetként szerepelt, abból a felfogásból magyarázható, hogy ez egészen speciális bíráskodás, amely elkülönítendő a rendes bíráskodástól. Ennek magyarázata onnan származik, hogy amikor 1883-ban legelőször kezdődött el ez a bíráskodás, ez kifejezetten pénzügyi bíráskodás volt és amikor később, 1896-iban, ezt a közigazgatás egyéb tereire is kiterjesztették, akkor is csak szűk keretek között terjesztették ki a közigazgatási bíráskodást. Ha azonban a közigazgatási bíráskodást, mint funkciót tekintjük, akkor meg kell álla pítanunk, hogy ez f lényegében ugyanaz a funkció, mint más bíráskodás, ennek is az a célja, hogy a jog uralmát biztosítsa es juttassa érvényre a közigazgatási jog és a közjog területén % ugyanaz a funkció tehát, amelyet a rendes bíróságok a magánjog területén és a büntetőjog területén végeznek. A különbség csak az, hogy nálunk szűkebb körben érvényesül ez a bíráskodás, a jogállam sövetelménye azonban az, hogy ez mentől szélesebb körben érvényesülhessen, és éppen ezért, ha a közigazgatási bíróság reformjáról beszélünk, azt hiszem, hogy ennek lényegesebb része az, hogy ezt a közigazgatási jog terén lehetőleg széles körben mindenüvé kiterjesszük, ahol a jogok védelméről van szó, ahol tehát közjogi, vagy közigazgatási alanyi jogokat kell védeni. Ennek konzekvenciája az, hogy ha kiterjesztjük ezt a bíráskodást, akkor ezt nem végezheti egy szerv, hanem közelebb kell hozni a jogkereső közönséghez és több szervet kell ezzel a funk cióval felruházni. Ha pedig így fogjuk fel a kérdést, akkor azt kell látnunk, hogy tulajdonképen semmi elvi különbség nincs a bírás kodás körül atekintetben, hogy magánjogi, büntetőjogi, vagy pedig közigazgatási bíráskodás-e az, és éppen ezért az én szerény véleményem az, hogy ezt, mint az igazságszolgáltatásnak egy részét az igazságszolgáltatás keretébe kellene formailag is beilleszteni. Nincs semmi értelme annak

: hogy külön költségvetési fejezetként szerepeben; ezt az igazságügyi költségvetésbe kell beolvasztani és ennek konzekvenciája lesz az is, hogy az igazságügyminiszternek kell megadni a főfelügyelet! jogot a közigazgatási bíráskodás felett úgy, mint a többi bíróságnál is van. Ez a felügyelet tudniillik a mai jogállapot szerint tulajdonképpen de facto nincs meg, ez hiánya mai jogunknak, és éppen ezért a reformnál szerény véleményem szerint erre is gondolni kell. A miniszterelnökség költségvetése a személyi kiadásoknál 335.770, a dologi kiadásoknál 38.514 pengő megtakarítást mutat. A nagy megtakarítás azonban nem ezeknél a tételeknél jelentkezik, hanem az úgynevezett átalányoknál. Tudvalevő, hogy egy kormányzat sem nélkülözhet bizonyos átalányokat, amelyek felett a mindenkori kormányelnök szabadon, el20*