Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

144 Az országgyűlés képviselőházának amelyet oily nagy sikerrel folytatott a rendőr­orvosi kar a nemi betegségek megakadályozása érdekében, kárba vesszen, arra kérem mély tisztelettel a t. belügyminiszter urat, méltóz­tassék a rendőrorvosi karnak rendelkezési állományba való helyezését megfontolás és reyizió tárgyává tenni. A rendelkezési állo­mányba helyezett orvosok legnagyobb része 35—50 év közötti életkorban van, tehát ezeknek koruknál fogva sem lehet már íreménységük más elhelyezkedésre; arra pedig, hogy nyug­díjba kerüljenek, még nagyon fiatalok, ezen­felül privát praxis manapság nincsen és így anyagilag is súlyosan érinti ez az intézkedés különösen azokat, akiknek ez volt az egyetlen állásuk. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor én még klinikai tanársegéd voltam, tálcán hozták az orvosi állásokat. (Ügy van!) Ma azonban ez a helyzet teljesen megváltozott, ma szinte a lehe­tetlenséggel határos egy orvosnak az elhelyez­kedés. Legjobb értesülésem szerint a rendelkezési állományba való kihelyezés alkalmával a bel­ügyminisztériumnak a nyugdíjévek számára vonatkozóan téves adatokat bocsátottak ren­delkezésére, úgyhogy a főorvosi kimutatással szemben az államháztartást terhelő nyugdíj ­többlet alig 10—15%, szemben a kimutatott 35—40%-kai. Szerény véleményem szerint ez a csekély nyugdíj különbség nem éri meg azt, hogy esetleg ismét 30 esztendővel essünk vissza a nemi betegség elleni küzdelem terén. Ha azon­ban semmiképpen sem lehet segíteni a kiadott rendelkezésen, ha a minisztertanács és a t» bel­ügyminiszter úr megmarad ride 0, álláspontja mellett, akkor arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a népijóléti ^ minisztérium ügyosz­tályainak átcsoportosításával^ kapcsolatban ezeket a közigazgatási képzettséggel bíró rend­őrorvosokat helyezze el a belügyminisztérium újonnan megalakulandó osztályában. Naivon jól tudjuk, bogy a rendőr orvos ok közigazgatási szakemberek; először csak tisztiorvosi vizsgát kellett tenniök és akkor képesítve voltak a rendőrorvosi munka elvégzésére. Később azon­ban törvényszéki orvosi vizsgát is kellett ten­niök. Tudomása van arról, hogy jelenleg a nép­jóléti minisztériumban naivon sok orvoskol­léga teljesít szolgálatot, akiknek sem a tiszti­orvosi _ vizsgájuk, isem a törvényszéki orvosi vizsgájuk nincs meg. Un tehát a közigazgatás szempontjából sokkal fontosabbnak tartanám, hogy az átszervezéssel kapcsolatosan ezek az orvosok, akik közigazgatási képzettséggel bír­nak, akik mondom, ep^ébként anyagilag sem jelentenek nagyobb tehertételt az államháztar­tásra, hivassanak be és adassék meg nekik az a lehetőség, hogy ne töressen exiszteneiájuk életük delén derékba, hanem igenis, a belügy­minisztérium keretein belül, mint közigazgatási pimberek és szakemberek továbbra is kellő al­kalmaztatásukat megtalálhassák. (Helyeslés .jobbfelől.) Ezeket bátorkodtam a rendőrorvosok dol­gára vonatkozóan előadni. Még néhány percig kívánok csak a Társadalombiztosító Intézetre kitérni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, néhány percet sem engedélyezhet már a Ház. (Dinnyés Lajos: Meghosszabbítjuk!) Téglássy Béla: Azonnal befejezem. Nézetem szerint sokkal helyesebb volna, ha a Társada lombiztosító Intézetet nem a kereskedelemügyi minisztériumiba, hanem a belügyminisztériumba osztanák be, (Györki Imre: Még csak az kel­lene!) minthogy a kereskedelemügyi miniszté­8 8. ülése 1932 május 20-án, pénteken. rium a munkaadók minisztériuma és felü^elet szempontjából is sokkal fotosabbnak tartanám, hogy a Társadalombiztosító a belügyminiszté­rium (hatásköre alá tartozzék. Ezeket bátorkod­tam elmondani. (Helyeslés jobbfelőlJ Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Szükségesnek tar­tom, hogy pár szóval reflektáljak az előttem felszólalt t. képviselő úr felszólalására és rá­mutassak arra, hogy ez az eset tipikus esete annak, hogy milyen nehéz az államháztartás­ban megtakarítást elérni, mert bármennyire indokolt is a megtakarítás, ezer ellenvetéssel fog találkozni. Az eset az, hogy a rendőrkórházat, amely nagyon jól működő intézmény volt, meg kel­lett szüntetnem, mert egy beteg rendőr ellá­tása ebben a rendőrkórházban naponkint 10 pengőbe került, míg most a helyőrségi kór­házakban való ellátás 3.50 pengőt igényel. Ez olyan lényeges különbség, hogy a mai viszo­nyok közt ez elől áz intézkedés elől nem zár­kózhattam el. Ennek következtében megszűn­tek azok az orvosi állások, amelyek a rendőr­kórházzal voltak kapcsolatban, de egyúttal vizsgálat alá vettem a fővárosi rendőrség or­voskérdését is és megállapítottam, hogy ott is jelentékeny túltengés van az orvosokban, az orvosok munkaereje nincs kellően kihasználva, ennélfogva akképp kellett rendelkeznem, hogy az eddigi 36 főből álló orvosi létszámot leszál­lítottam 23-ra. Természetes azonban, hogy amennyiben a közegészségügyi szolgálat ellá­tásában a tapasztalatok szerint^ hiányok fog­nak mutatkozni, akkor a szükséges állományt a rendelkezési állományba tett orvosokból fo­gom pótolni. A kérdés szociális oldala nem volt olyan nehéz, mint bármely más hasonló esetben lett volna, mert az orvosokat, akik rendelkezési állományba kerültek, úgy válo­gattam ki, hogy mindegyiknek legyen valami más^ exisztenciája, vagy mellékfoglalkozása, ennélfogva nem kerültek kenyér nélkül az utcára. Ezeket kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom és az 5. címet, mint meg nem táma­dottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. cím. Kérem annak felolvasását. Patacsi Dénes jegyző: (olvassa a 6. címet, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad) Elnök: Ezzel a t. Ház a belügyi tárca költ­ségvetését^ részleteiben is letárgyalta. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a miniszterelnökségi tárca költ­ségvetésének s vele kapcsolatban a költségve­tés I., II., III., VII. és VIII. fejezeteinek tár­gyalása. Az előadó urat illeti a szó. Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! Az én feladatom a miniszterelnökségi tárcának és az említett költségvetési fejezetek költség­vetésének az ismertetése. Feladatomat olykép­pen akarom megoldani, hogy csak azokra a részletekre terjeszkedem ki, amelyek eltérést : mutatnak a múlt költségvetésekkel szemben. i Ezeket az eltéréseket óhajtom röviden indo-

Next

/
Thumbnails
Contents