Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. 141 reménytelennek látszik az, hogy például a folyó évben egyáltalában kezdetét vehesse a 24%-os plusz pótadónak tényleges felvétele a város részéről, mert sajnos, a helyzet olyan, hogy a teljes múlt évi adóhátraléknak utolsó fillérig való befizetésére alig lehet számítani. Már most itt van egy harmadik kérdés, ahol a belügyminiszter úrnak ismét igen sürgős intézkedést kell tenni. Ez a Speyer-kölesön kamatszolgáltatásának elintézése. Nem tudómmá értelme van annak, hogy a városokat arra kényszeríti a pénzügyminiszter úr, hogy azokat a kamat szolgáltatások at, amelyeket a Speyer-kölesön javára kell nekik teljesíteniök. effektive tényleg lefizessék pengőben a Nemzeti Bankba. (Bródy Ernő: így van! Be kell fizetni!) Mi haszon van ebben, kinek használ 6 ez? Tökéletesen megérteném ezt a rendelkezést, ha ez a külföldi hitelezőnek bármely tekintetben hasznára válnék, (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Így kötötték a szerződést!) Itt súlyos és kényszerű helyzettel áll szemben az ország. Tudom, hogy a városok tárgyaltak ebben a kérdésben a pénzügyminisztériummal is, ahol a nemzeti becsület kérdése gyanánt állították be azt. hogy ezek a kamatfizetések^ megtörténjenek. Azért hozom fel itt ezt^ a kérdést mert bármint gondolkozzék vagy vélekedjék a pénzügyminiszter, vagy az igen t. kormány erről a kérdésről, egészen bizonyos, hogy ha még ebben a hónapban be is fizetik a kamatokai a legközelebbi részletet már nem fizetik be. Igen, de a helyzet az, hogy a városok ma napi feladataik ellátásához legszükségesebb utolsó filléreket fogják improduktív módon befizetni a Nemzeti Bankhoz és ugyanakkor viselik tovább a valuta-rizikót is. De tovább megyek t. Ház. Én azt hiszem, hogy magának a külföldi hitelezőnek a Speyerkölcsönkötvény tulajdonosának is végeredményben jobb garanciát képeznek a vagyonnal rendelkező magyar városok, mint az államhitel, amely, sajnos, ma rosszabb^ helyzetben van, a nemzetközi pénzpiac megítélése szerint, mint a feltétlen bonitással rendelkező, de esetlegesen immobilizált városok. A hitelezőnek sem érdeke tehát az, hogy a hátralék egy jobb adós kézéiből rosszabb adós kezébe kerüljön. A vármegyékben pedig, azt mondhatnám, katasztrófát idézhet elő, ha ezeket az igen jelentékeny összegeket improduktív módon kipréselik belőlük és kamatozatlanúl hevertetik a Nemzeti Bankban. Ezek olyan kérdések, amelyeknek megoldása sokáig nem késhet és csak azért teszem ezeket szóvá, hogy ne egy elkésett — azt monhatnám szükségszerű és kényszerű — kapkodó rendezés, hanem egy kellő időben keresztülvitt előrelátó rendelkezés következhessek be ezekben a kérdésekben. De kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a vármegyék helyzete is siralmas és kétségbeejtő. Például Borsod vármegyében folvó hó 1-én a nyugdíjas vármegyei # tisztviselők még nem kapták meg a nyugdíjukat, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Már megkapták!) Ma reggel kaptam egy május 18-ról keltezett levelet, amelyben az áll, hogy nem kapták meg. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Már kiutaltam!) Akkor tárgytalan felszólalásomnak ez a része, csupán pro futuro akarom megjegyezni^ nem tartom helyesnek azt, hogy például a tényleges alkalmazottak az utolsó fillérig megkapják illetményeiket, a nyugdíjasok pedig semmit sem kapjanak. Ha egy ilyen kényszerhelyzet áll elő. sokkal helyesebb volna, mondjuk, kétheti rátákban kiadni a fizetést, mindenkinek egyformán, arányosan, de nem az egyiknek mindent és a másiknak semmit, mert ez az eljárás joggal kelt megütközést és rossz vért szül. Azután még egy kérdés van itt, amelyet szóvá akarok tenni. Ez a községek segélyezési alapjának a kérdése ^amely községek segélyezési alapja talán és remélhetőleg egy bizonyos idő múlva már tényleg abban a helyzetben lesz, hogy a megszorult községeket kisegíthesse, ezidőszerint azonban effektív segítséget nyújtani még nem tud, mert nincs elegendő pénze. Már most ebben a kérdésben is múlhatatlanul kellene bizonyos átmeneti imtézkedést tenni, mert például Borsod vármegyében a községek háromnegyed része már hónapok óta nem fizeti a tisztviselőket. Mezőnyék községben, azt hiszem, négy hónap óta nem kap senki fizetést, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem lehet!) De igen, kérem, itt van egy levél, ebben is fel van jegyezve. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: En tőlem megkapták!) Azt olvasom: a keltezéstől számított három hónap óta, de miután azóta elmúlt egy hónap, négy hónap óta nem kapják meg. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: En április 1-én az öszszes hátralékot kifizettem!) Ez pedig kétségtelen tény, magam is beszéltem ezekkel. Méltóztassék Mezőnyék községben érdeklődni: a községi alkalmazottak nem kanták meg a fizetésüket, maga a jegyző sem, és én csak arra akarok itt figyelmeztetni, hogy ma már oda fajul a helyzet, hogy a községi jegyzők az egyes vagyonosabb, mondjuk, anyagilag jobbmódú adóalanyokkal azt mondhatnám, egyenesen háborúszerű viszonyba kénytelenek keveredni, hogy kipréseljenek belőlük bizonyos adókat, amelyeket azután a községi alkalmazottak fizetésének fedezetéül felhasználnak. Ez borzasztó rossz vért szül és azt mondhatnám, hogy a közigazgatás és a gondjaira bízott nép közötti ellenszenvet és ellentétet rendkívül kiélezi és felfokozza az, ha előáll az a helyzet, hogy az a. végrehajtóközeg, aki végeredményben faluhelyen a jegyző, saját exisztenciájának biztosítása érdekében, saját fizetésének felhajtása érdekében kénytelen a közsésrsrel szemlben a legdrákóibb és legbrutálisabb módon eljárni. Ez valahosryan nem engedhető meg, mert én teljesen értem, hogy az a községi alkalmazott, akinek ott van a gvpreke, és esetleg étlen-szomjan kénytelen napiát tölteni, igenis minden eszközt meg fog ragadni, hogy valamiféle fedezetre szert tegyen, de ezt a helyzetet írry beállítani elvileg sem volna, szabad, és arra kérném a belügyminiszter urat, hosry a községek segélyezési alan-íá-nak javadalmazásáról addig- is. míg egvébként is a rendelkezések alapián éhbe az alánba megfelel nénzmenynyiség befolyik, szíveskednék ol^an módon gond őskori ni. hoffy ez 3 szomorú kénysyprhplyzet ne állhasson elő fRehie^és o hnJoldnJan.) Elnök: Kíván valaki szólni? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belüpyminisfzter szólásra jelentkezik.) A belügyminiszter urat illeti a szó. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Legyen szabad csak egy pár megjegyzést tennem Eckhardt Tibor igen t képviselő űr felszólalására. Azokról a bizonyos adókezelési kérdésekről, amelyekot a szükségadó és a házadónótlék kezelése tárgyá1 ban meg méltóztatott említeni, abszolúte nincs