Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

132 Az* ország gyűlés képviselőházának van, akarják a figyelmet ettől eltéríteni. Kérem, szíveskedjék következő felszólalásomat megvárni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Szerettem volna a belügyi tárca .és költségelőirányzat kérdésével behatóan foglalkozni, különösen kiterjeszkedni a közigazgatásnak szerintem már elnevezésben is helytelen úgynevezett racionalizálására, mert a racionalizálás holmi gépszerűségét jelent a fogalomban, (Ügy van! talfelől.) attól pedig a jó Isten mentsen meg bennünket, hogy a közigazgatás gépszerű legyen, ami az élettel ellentétben kapcsolatban van, (Mojzes János: Csigaszerű és rákszerű!) a házszabályok ama bölcs rendelkezése azonban, amely 15 percre korlátozza a beszédidőt s az általános vitában való részvételt is korlátozza, ezt i számomra lehetetlenné tette. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) T. Ház! En csak ^egy olyan kérdésről vagyok bátor beszélni, amely ennek a vitának a folyamán .már többször érintve volt és, amelyben, az én meggyőződésem és véleményem szerint, egyre erősebben fejlődőfélben van egy helytelen irány. Ennek a helytelen iránynak az alapjai — a közhangulatban értem, nem az intézkedésekben — sok tekintetben tévesek és nem helytállók. Nevezetesen folyton azt látjuk, hogy az autonómiáknak, az önkormányzatoknak a lecsepülése folyik. A bajok okait az önkormányzatokban keresik s azt. tapasztaljuk, hogy az önkormányzatok megszorítására vagy eltörlésére irányuló törekvések minden oldalon jelentkeznek a Házban is. Pedig éppen most hallottuk a, belügyminiszter úrtól az adósságok kamatait illetőleg — pedig ez egyik legfőbb tétel a kormányzásban — azt, hogy ez a legnehezebben viselt teher a Garancia Bank megalakulásától függ, az állam külföldi adósságainak mikénti rendezésétől függ, mégis ez is egy olyan tétel, amely az önkormányzatok terhére, mint azok bűne van beállítva. Már maga a kiindulás is téves, mert hiszen azt halljuk, hogy ez az ország egy 800 millió pengős állami költségivetés^ mellett nem bír el még egy 400 millió pengős önkormányzati költségvetést is. E tekintetben szeretném, ha megmondaná valaki, hogy mit bír meg tehát ez az ország fizetési képesség dolgában, mert igazán nem látom, hogy képes volna e nemzet még a legminimálisabb állami igazgatási költségeket is ma viselni. De ettől egészen eltekintve, méltóztassanak arra gondolni, hogy ennek a bizonyos 400 millió pengőnek jelentős részét nem az önkormányzatok polgárai fizetik, hanem ennek elég jelentős része kikerül, különösen a városi önkormányzatoknál, a városoknak hosszú időn keresztül szerzett vagyonából, jelentős része pedig azoknak az üzemeknek a jövedelméből, amely üzemeknek közüzemek gyanánt való kezelését senki sem kifogásolja. Nem is kifogásolhatja, ellenben, ha olyan közüzemeket létesítenének, amelyeket a közszükséglet nem kíván, hogy azok, mint közhatósági üzemek kezeltessenek, vagy amelyek az adófizető polgárok megélhetését támadják meg alapjaiban, ezek ellen az, aki az autonómiának igaz barátja, elsősorban kell hogy állást foglaljon és azok megszüntetését követelje. Először is tehát itt már egy lényeges tételt le kell ütni, amely nem szerepelhet, mint azi önkormányzatokat terhelő tétel, másodszor pedig méltóztassanak 88. ülése 1982 május 20-án, pénteken. | figyelembe venni azt, hogy ezek az önkormányzatok ma is igen tekintélyes részét vég! zik az állami közigazgatás feladatainak. Es kérdem, miképpen vannak ezért kárpótolva*? Csak egy példát akarok kiragadni erre vonatkozólag, mert időm nagyon kevés. Még a békében hozott például a törvényhozás egy törvényt, amelyben az országos betegápolás kérdését az illetőségi kérdéstől függetlenül kívánta s ennélfogva 3%-os országos betegápolási pótadót rendszeresített. Ezt később 5%-ra kellett felemelni, jelenleg azonban már 16 vagy 17% -os betegápolási pótadó folyik be az állam kasszájába. S ugyanakkor, amikor a községek vagy a városok polgárai befizetik ezeket az összegeket, ugyanakkor ezeket a céladókat terhelő kiadásokat egyre fokozódó mértékben áthárítja az állam az önkormányzatokra. Legutóbb is méltóztattak látni, hogy például a szegény betegek ápolása közben felmerülj gyógyszerkiadásokat redukálták. A kórházak költségvetésének javára befolyó állami tételeket redukálják, sőt igen gyakran adósok maradnak ezzel is. Az állam tehát felhasználja a céladót, az Önkormányzat pedig kénytelen a céladót terhelő tartozást a magáéból fedezni. Mindazok a hibák, amelyeket az önkormányzatok is elkövettek, kétségtelenül legnagyobb részükben-még a régi autonómia elvi fennállása mellett, igen tekintélyes részükben azonban már az 1927-ben hozott törvény hatálya alatt keletkeztek, amely törvény teljes lehetőséget ad a belügyminiszter úrnak az önkormányzatok háztartásaiba való benyúlására. Ezek a kiadások akkor hagyattak jóvá, amikor ezeket a méregdrága pénzeket nem hasznothajtó ^— értem nemcsak a közvetlen hasznot, hanem a helyi előnyöket is — beruházásokra fordították, hanem olyan beruházásokra, amelyek talán szükségesek és hasznosabbak is voltak, de amelyeket az ország mai helyzetében nem lett volna szabad eszközölni, illetőleg megtenni. Ne méltóztassanak tehát minden hibát az önkormányzatok nyakába varrni próbálni és ne méltóztassanak ennek orvoslását az államosításban keresni. (Helyeslés.) En .azt hiszem, ha valakit kinevez a miniszter, vagy megválaszt a közgyűlés közigazgatási tisztviselőnek, annak ezáltal sem az egyik, sem a másik alkalmazási mód mellett, se jelleme, se képessége, se képzettsége, se szorgalma nem változik meg; ki van tehát zárva, hogy a kinevezés maga valaminek az orvosszere legyen. Ellenben nagyon szomorúnak tartanám különösen a városokra nézve, — amelyeknek ugyebár nagy vagyonuk és nagy üzemeik vannak, amelyeket nemzedékek során. sokszor évszázadokon keresztül szereztek az ő maguk szükségleteik fedezésére, amelyeknek segítségével a háborúig adósságcsinálással ugyan, de tüneményes fejlődést értek el — mondom, nagyon szomorúnak tartanám, ha abból, hogy ez a kerék most elakadt, — hiszen nagyobb kerék is, az államé is elakadt már — azt a hibás következtetést vonnák le, hogy az önkormányzat felesleges. Nem ez ennek a konzekvenciája. Adolgok konzekvenciája az, hogy olyan Önkormányzat legyen, hogy az önkormányzat keretében az, aki fizet s akinek a vagyonát kezelik, annak csakugyan komoly módja és alkalma legyen beleszólni a sajátmaga és a köz ügyeinek intézésébe. (Helyeslés.) Olyan önkormányzat legyen, amely nem ma itt, holnap ott lévő tisztviselőkkel dolgozik, mert . méltóztassanak megengedni, akármilyen hasz-