Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 81 legkiválóbb magyar pap, akinek emlékezetét ép most ünnepelték: Haypál Benő. Ilyen férfiak nevével találkozunk, merészeljék hát kétségbevonni a hazafias felfogást azért, mert akadtak talán a múltban egyesek, akik megrovást és üldöztetést érdemelnek. Erről az intézményről a belügyminiszter úrnak hivatalból tudnia kell, hogy a Szünidei Gyermektelepet a Haladás-páholy alapította, a Nyomorék Gyermekek Otthonát a Deák Ferenc-páholy alapította, az Ingyentej Egyesületet a Minervapáholy alapította, a Budapesti Hab segélyező Egyesületet, a Hajléktalanok Menhelyét, az Ingyenkenyér Egyesületet a Kégi Hívek Páholya alapította; tudnia kell hivatalból, hogy az Önkéntes Mentőegyesületet a szabadkőművespáholyok alapították, tudnia kell, hogy a Teleia Egyesületet, az Országos Anya- és Osecsemővédő Egyesületet mind szabadkőműves kezdeményezés alapította. S ha már felállott a miniszter úr és mondott a szabadkőművességről egy mondatot, elvártam volna, hogy megmondja, hogy törekedni fog legalább arra, hogy ebben a dologban igazságszolgáltatás történjék. Mert a miniszter úr láthatja, ha az anteaktákat megnézi, meggyőződhetik róla, hogy minden vizsgálat mellőzésével oszlatták fel a magyarországi szabadkőművesek páholyait. Minden előzetes értesítés, minden utólagos megvizsgálás nélkül. Azóta a szabadkőművespáhqlyok állandóan minden belügyminiszterhez nyíltan és őszintén fordultak, (vitéz Keresztes-Pischer Ferenc belügyminiszter: Hozzám nem fordultak!) hogy tessék megvizsgálni működésüket. Ha kivetni valót, vagy nemzetellenes tendenciát talál, akkor torolja meg, de így a tulajdon szentségét lábbal tiporni és egy miniszteri rendelet alapján ingatlantulajdont elkobozni nem lehet, ez nem maradhat így, mélyen t. belügyminiszter úr. Most még engedjék meg, hogy egy körülményt megmondjak. Az előbb itt méltóztatott gazdasági dolgokra is utalni. En itt a nemzet nyilvánossága előtt bejelentem, hogy azóta, hogy ezt az ingatlant elkobozták, a Pénzintézeti Központ törvény és alapszabály ellenére azoknak, akik most birtokolják, erre az ingatlanra 52.000 pengő hitelt engedélyezett. (Brogli József: Jogosan!) Bocsánatot kérek, mi címen, mi jogon, milyen célra? Szabad-e ennek megtörténnie ebben a gazdasági leromlottságban? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc * belügyminiszter: Telekkönyvi tulajdonosok!) Szabad-e ennek megtörténni, hogy 52.000 pengőt odaad a Pénzintézeti Központ, amelynek csak azoknak az intézeteknek számára szabad, hogy pénze legyen, amelyek kötelékébe tartoznak. Ügy tudom, hogy akiknek annakidején több, mint tíz esztendővel ezelőtt a szabadkőművesplíholy tulajdona átadatott, nem tartoznak ebbe a kötelékbe, semmi közük a Pénzintézeti Központhoz. (Malasits Gééza: Annál több az ellenforradalomhoz, azért kapták a bért! — Zaj jobb felől.) Kérve-kérem a miniszter urat, akiről, mielőtt a belügyminiszteri székbe került, olyan hírek voltak elterjedve, hogy hallatlanul szigorú és olyan felfogású, hogy inkább hajlik a túlzott konzervativizmus felé, adjon igazságot. Én ezt tiszteletben tartom és én nem habozom kijelenteni, hogy mai beszéde kellemes csalódás volt számomra, csak következményeiben őszintén vonja le azokat az elkövetkezendő intézkedéseket, amelyeket az ember ilyen elvi kijelentés után elvár. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy a gyülekezési szabadságnak olyan híve, hogy amíg a nemzetnek nem árt, , ütése 193Ê május 20-án, pénteken. 131 addig megengedi és megtorolja mindazt, ami túlkapás á hatóság részéről, ha ez így van, akkor ennek konzekvenciáit elvárjuk. Az mondom, hogyha mindazoknak a híreknek ellenére, amelyek az ő túlszigorúságára vonatkozóan jövetelét megelőzték, látjuk, hogy törve-, nyes keretekben mozog és nemcsak elvileg, hanem ténylegesen is megvalósítja azokat a lehetőségeket, amelyek a nemzet javára szolgáló tendenciákat ápolnak, a mélyen t. belügyminiszter úr látni fogja, hogy itt nem lesznek azok a felszólalások és azok a panaszok, amelyek most napirenden vannak. Ezzel kapcsolatban legyen szabad még a következőket mondanom. Minden internacionális mozgalom — amelyek közül hármat említek meg — a legélénkebben szükséges ahhoz, hogy a magyar revízió gondolatát tovább vigyük. Az egyik internacionálé az egyházé és én az egyháztól is elvárom, hogy minden kérdésben, minden internacionális hatalma igénybevételével mozdítsa elő a revízió ügyét nemcsak úgy, hogy itt rendezzünk fényes ünnepségeket, körmeneteket. Ez nem elegendő. Diplomáciai összeköttetéseit használja fel az egyház és számoljon be az eredményről. Ez az egvik. (Malasits Géza: Kap elég Péter-fillért Magyarországon!) A másik a szociáldemokraták nagyszerű nemzetközi szervezete. Azokat is oda kellene állítani ennek az elvnek a szolgálatába és nekik is mindent el kell követniök arra, hogy a magyar igazságot nemzetközileg éreztessék. (Ügy van! jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor: Ügy van, így kell lennil — Malasits Géza közbeszól.) Ne hunyják be szemeiket a képviselő urak, akkor látni fogják, hogy a szociáldemokraták igenis mindenben, ami a nemzet egyetemes érdekét illeti, megteszik kötelességüket kint is és idehaza is. A harmadik az, hogy van a szabadkőművességnek olyan internacionális hálózata, amely a magyar politika szempontjából politikai előkelőségekhez juttathat közel bennünket. (Kórodi Katona János: Ugyan ne mondja már! A maguk társasága juttatott bennünket veszedelembe! —Elnök csenget. — Malasits Géza: Még gyerek volt, nemi tudja! Mit tud egy gyerek?) Legyen szíves a t. képviselő úr, ne izguljon. Én önt sem akarom meggyőzni az ellenkezőjéről. (Brogli József: Ö sem jön be többet a parlamentbe?) Az ön kis politikai játékainak csekély érvényesülésére ezeket a kiabálásokat, handa-bandákat már ismerjük. (Kórodi Katona János: Ne személyeskedjék, magát is ismerjük! — Zaj. — Az elnöki villanycsengő megszólal,) Kérem, t. képviselőtársam... (Brogli József: Majd jönnek megint a Jászi Oszkárok meg a Fényes Lászlók! — Vázsonyi János: Azokkal mi álltunk szemben és nem önök! Jászi Oszkárral és Fényes Lászlóval mi álltunk szemben! Ez a történelmi igazság!) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek minden oldalon. A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszéidddeje lejárt. Gál Jenő: Egy mondatot kérek. (Jánossy Gábor: Ne zavarjátok! — Elnök csenget-) Na^ gyón kérem Kórodi Katona képviselő urat, maradjon itt, mert a következő címnél folytatni fogom fejtegetéseimet, meg fogom magyarázni, ha akarja, megtanulhatja, hogy az a magzatelhajtási téma, amelyről itt beszélünk, a legnagyobb szociális probléma, amellyel nemzetközileg legakkreditáltabb egyéniségek, most kormányon levő férfiak foglalkoznak és csak olyan agyak, amelyek mindig az ellenkezőjét akarják belemagyarázni a dologba, mint ami benne f