Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

130 Az országgyűlés képviselőházának hogy a felelősséggel bíró képviselőknek minden munkáját, amely arra irányul, hogy viszszaéléseket felfedjen, a maguk részéről is teljes loyalitással támogassák. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagy figyelemmel hallgattam a t. belügyminiszter úr fejtegetéseit és különösen azok a kijelentései, amelyekkel a politikai agitáció szabadságát megengedendőnek mondotta, lekötötték figyelmemet. Engedje meg azonban, hogy egy konkrét kérdést intézzek hozzá. Ügy tudom, hogy a t. miniszter úr közigazgatási tisztviselői épp az ellenkezőjét teszik annak, mint amit a t. miniszter úr felfogása igazol. (Jánossy Gábor: Az egész tisztviselői kar?) Majd meglátja mindjárt t. képviselőtársam a konkrét példából, hogy épp az ellenkezője történik annak, amit a miniszter úr itt kijelentett. A képviselők agitáeiójának legniegengedettebb formája az, hogyha egy párt odamegy a választók elé és a képviselő beszámoló beszédet mond, amelyre elkísérik politikai pártjának képviselő-exponensei. En azt az egyet kérdezem a t. miniszter úrtól, összeegyeztethetőnek tartja-e azzal az elvi állásponttal, amelyet itt leszögezett, hogyha egy párt, amely deszignálja képviselőit egy ilyen beszámoló beszédre, bejelenti előre, hogy ezek és ezek az országgyűlési képviselők lekísérik a kerület képviselőjét a beszámolójára, a miniszter úr közigazgatási közegeitől azt a választ kapják, hogy eltiltják ezeket a felszólalástól, azzal, hogy ez csak beszámoló, itt csak a kerület képviselőjének van joga beszélni? Mi történik? A közönség egyrésze ilyenkor elvonul egy vendéglőbe, s ott pohárköszöntők formájában hangzanak el ugyanazok a beszédek. Nem érzi ezt a fonák helyzetet a t. miniszter úr? Nem látja-e, hogy operettszerűvé válik a politikai agitáció szabadsága? En egyenesen felkérést intézek most a miniszter úrhoz, tessék tudomásul venni, hogy vasárnap az ellenzék egy kiváló tagja, Kállay Tibor képviselő úr lemegy a kerületébe és lekísérik őt ellenzéki képviselők. Kérdezem, hogy ma elmondott beszéde nyomán tud-e garanciát adni a miniszter úr arra, hogy ott a képviselők nyilvánosság mellett beszédeket mondhassanak? (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Amit Kállay Tibor ebben a kérdésben akart, az meg fog történni, legyen nyugodt a képviselő úr!) Nagyon megnyugtató, nagyon helyes volt a miniszter úr megjegyzése, hogyha Kállay képviselő úr akarja, akkor felszólalhatnak, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem ezt mondtam! Amit ő akart, az meg fog történni!) Es ha demokratapárti óhajtja? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ha olyat óhajt, ami a szabályok szerint lehet, az is meg fog történni!) Kérem, szabály az, hogy egy pártnak politikai agitációját megakadályozni nem lehet, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Szabály az, hogy politikai gyűléseket tartani most nem lehet!) A miniszter úrnak ez a kijelentése a vasárnapi gyűlésre vonatkozólag megnyugtató, leszek bátor ezt Kállay Tibor képviselőtársammal közölni. A precedens mindenesetre hasznos és leszögezendő és meg vagyok győződve, hogyha például gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársunk a maga gárdájával lemegy Mórra vagy bárhova, nem lesz akadálya annak, hogy ott felszólalhassa88. ülése 1982 május 20-án, pénteken. m nak és remélem, sem az ő pártjának, sem a kisgazdapártnak, sem a szociáldemokratapártnak, sem a demokratapártnak nem fogják megtiltani a rendőri vagy közigazgatási tisztviselők, hogy a képviselők felszólalhassanak a gyűléseken, úgy, amint ez Tokajban megtörtént, ahol Lázár Miklós t. képviselőtársunk beszámoló beszéde alkalmával megtiltotta a közigazgatási közeg, hogy más is felszólalhasson: (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A képviselő úr tudta ezt előre, hisz velem beszélt róla!) Méltóztassék megengedni, hogy (Szilágyi Lajos: Tudjuk nagyon jól, hogy nem szabad! — Sándor Pál: Eendben van ez? Ez alkotmányos állam? — Szilágyi Lajos: Nincs rendben, de így van!) az egyesülési és gyülekezési szabadság kérdésével kapcsolatban egy szemelvényt ismertessek a t. Házzal. Es itt rá kell térnem azokra a megjegyzésekre, amelyek tegnap ^Kóródi Katona János és Petrovácz Gyula t. képviselőtársaim részéről a szabadkőműveskérdéssel kapcsolatban elhangzottak. En evvel a kérdéssel mindaddig foglalkozni fogok, amíg törvényes megoldásához el nem jutunk. Külön is fogok vele foglalkozni, most azonban rátérek arra a megjegyzésre, amelyet Kóródi Katona t. képviselő úr engedett meg magának, aki nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy a trianoni békeszerződés létrejöttének a szabadkőművesek az okai. Ilyen tréfákat még a Kóródi Katona János tájékozottsága sem engedhet meg magának. Azt hiszem, avval csak tisztában vagyunk, hogy r Magyarország jövendő sorsa, miként a pénzügyminiszter úr mondja, gazdasági vonatkozásokban, amint a külügyminiszter úr mondja internacionális vonatkozásokban, nem a belső ügyek hántorgatásától, hanem attól függ, hogy mi lesz a vélemény rólunk odakinn, azoknál a hatalmaknál, amelyeknek képviselői közül igen sokan a szabadkőműves-páholyokban vannak. En egész nyiltan és őszintén megmondom a t. belügyminiszter úrnak, hogy úgy, amint tudjuk, hogy Locarno létrejötte szabadkőműves munka volt, úgy meg kell éreznünk azt is, hogy június' 16-án Lausanne-ban, ahol a mi sorsunkról is dönteni fognak, ugyan milyen gondolatok keletkeznek azokban a férfiakban, akiknek egyrésze itt járt közöttünk és itt van közöttünk, nagy írók, világhírű emberek, akik nemzetközi vonatkozásban sokkal többet jelentenek, mint az itt elhangzott frazeológ kijelentések és a hazafiság mezébe öltöztetett szavak, amelyekből ez a nemzet már annyi keserűséget nyelt el. Petrovácz Gyula <L képviselő úr azt hiszi, hogy talán körmenetekkel lehet megoldani a revizió kéidését? (Brogli József: Inkább azzal, mint amit maguk hirdetnek!) Jó, kérem, nem is kísérlem meg, hogy önt felvilágosítsam, nincs idom rá, (Brogli József: Hála Istennek!) kedvem sincs hozzá, hogy kitanítsam önt erre. 'Brogli József: Az ön kitanítását nem is fo, gadnám el!) Mire a képviselő úr odáig jutna, hogy meg tudná, mit jelent ez, s mire ezek a fejlődési fokozatok elkövetkeznek, akkor már rég nem fog ebben a Házban ülni. (Zaj.) Átadtam a t. belügyminiszter úrnak és igazoltam közokiratilag, hogy itt az történt, amiről külföldön tudnak, hogy megszüntettek egy olyan intézményt, amelynek élén olyan férfiak állottak, akiknek én csupán a nagyjait említettem meg a múltban, de most elmondhatom, hogy az intézmény élén állottak olyan férfiak, mint Bókay Árpád, Bakonyi Kálmán, Joannovich György, Rakovszky István, továbbá az egyik