Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

Az országgyűlés képviselőházának 88, tollvonással, tehát igenis szükséges volt a nyíl- , vánosság elé hozni a dolgot. •Nem akarok egyetlenegy olyan tisztviselő magánbecsületébe sem gázolni, aki ezeket a dohány neműeket felvette. A régi szokás óriási erő és hatalom, ez beidegződve lehet abba a tisztviselőibe, aki 30—35 éven át szolgálva mindig tudta, hogy féljetbbvalójának ez kijárt és amikor beleült abba az állásba, természetszerűen felvette a dohány neműeket. Egyénileg tehát minden egyes tisztviselőnél beszámítom ezt az enyhítő körülményt, de ennek dacára ki akarom emelni, hogy furcsa felfogás lehet a magasabb tisztviselők között, hogy akkor, amikor egyénenként mindenkivel szemben alkalmazni lehet az enyhítő paragrafust, mégsem akadt egy sem a magasrangú tisztviselők között, aki észrevette volna^ hogy itt egy idejét anult rendelkezés kihasználásával a saját maga és társai részére hasznot tud biztosítani, (vitéz Keresztes-* Fiseher Ferenc belügyminiszter: Ez jiem haszon!) és nem tett jelentést a feljebbvalóknak, hogy ezt meg kellene szüntetni. (Gaal Gaston: 31 trafikos írt az ügyben!) Meg lehet állapítani, hogy ezek a magasrangú tisztviselők a rideg önzés alapján álltak. Nem akartak lemondani semmiről sem, eszükbe sem jutott lemondani és amíg ennek a rideg önzésnek szelleme a magasabb tisztviselők között érvényesülni fog, vagy egyes magasabbrangú tisztviselők között, de úgy, hogy kivétel egy sem akad, aki odaállna és az önzetlenséggel oéldát mutatna, addig ne csodálkozzanak azon, hogy először is ebben az országban tisztviselőellenes hangulat van a termelő rétegek között, bár ez nem általában a tisztviselő ellen van, nem azok ellen van, akik a maguk becsületes munkájukkal az állam fennállásat szolgálják, hanem azok ellen, akik állás- . halmozásokkal, mellékkeresetekkel, jutalmazásokkal, vagy egyebekkel kihasználják azt a díszt és fényt, amelyet ők hosszú élet munkájával maguknak megszereztek. De nemcsak az országban van ez így, igen t. belügyminiszter úr. Velem Őszintén beszélnek olyan fiatal tisztviselők, akik velem együtt a harctéren töltöttek egynéhány évet, akik a bajtársi kapcsolat alapján őszintén beszélnek velem, akiknek ökölbe szorul a kezük olyan dolgok miatt, amelyek magasabb hivataloknál előfordulnak. A mai nehéz viszonyok között ezeknek a fiatalembereknek példát kell, hogy adjanak az idősebb tisztviselők az önmegtagadással és az önzetlenséggel, (Ügy van! Ünv van!) mert csak ezáltal tudják ezeket a fiatal erőket becsületes és önzetlen munkára reánevelni. Ha azonban csak ilyen példákat látnak maguk előtt, csak az a vágy fejlődik ki bennük, bár csak én w odakerülhetnék és bár csak én is szívhatnék ingyen dohányt. (Ügy van! a baloldalon.) Nekem az a kívánságom, hogy amikor az orszá<r nehéz helyzetében mindenkinek önzetlen, példátadó módon, lemondással kell a közéletet szolgálni, hogy ha egyéb minisztériumokban volnának ehhez hasonló ingyen juttatások és előnyök, amelyek ideiüket multák, legyen azokban a magasrangú tisztviselőkben elég önfeláldozás és önzetlenség, hogy hívják fel ezek a becsületes miniszterek figyelmét arra — ha ezeknek figyelmét az elkerülte — és mondjanak le arról, mert ezzel példát adnak az országnak, tisztviselőtársaiknak és hozzájárulnak ahhoz' az önzetlen szolgálaton alapuló szelleműek kifejlődéséhez, amelyet a magara részéről is teljes erőmmel szolgálni kívánok. Nem akarom kifogásolni, hogy a pénzügyülése 1932 május 20-án, pénteken. 129 miniszter úrnak tegnapi nagyon tüzes, hogy ne mondjam, füstös beszéde után még mindig nem tudjuk, hogy tulajdonképpen milyen öszszegű dohányneműek juttatásáról van szó, mert önköltségi árról és praetium affectionisról beszélni, ez bizonyos mértékben a porhintés jellegével bír, noha egy pillanatra sem tételezem fel a nagyon becsületes pénzügyminiszter úrról azt, hogy ez lett volna a Szándéka. Nagyon egyszerű lett volna kimondani, hogy mi a valóságos érték, mert ha az önköltségi ár alapján a bolti árat kalkuláljuk a dohányneműeknek, meg fogják állapíthatni azt az összeget, amelybe a magyar államnak kerültek ezek a juttatások. Nem lehet kifogás az, (hogy nem lehet eladni a dohányt, mert akkor a végén aBszkrt, mint közüzem, azt mondhatná, hogy mivel bizonyos járatokat nem tudok kitölteni, ingyen jegyeket osztogatok azokon a jártokon. Elnök: Most már kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyra rátérni. Gr. Hunyady Ferenc: Rögtön rátérek. Még egy megjegyzést teszek egy olyan tárgyhoz, amely idetartozik. A tegnapi felszólalásokból úgy véltem kivenni, — remélem, tévedek — hogy a rendőrség kötelességének tekinti egyes képviselők után nyomozni, akik az adminisztráció terén mutatkozó egyes hibák, vagy visszaélések felderítésére lépéseket tesznek. Minden bűnt, minden visszaélést és minden hibát fel kell deríteni. Ha ezek a visszaélések, hibák és bűnök nyilvánosak volnának, tudom, hogy az igen t. belügyminiszter úr és kollégái, és a miniszterelnök úr. azokat minden habozás nélkül megszüntetnék, de más az eset, ha azok eldugott formában jelentkeznek, ^annyira eldugva, hogy az arak sem tudják rátenni kezüket, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék nekünk megmondani! — Gaal Gaston: Két képviselő ellen nyomoztak, a miniszter úrnak pedig azt a jelentést tették, hogy egy képviselő ellen sem nyomoznak! — vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Az a harmadik hazudott a miniszternek! — Gaal Gaston: A referens? — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az a Sátori, vagy nem tudom hogy hívják! — Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak alig pár perce van, tessék csendben maradni. Gr. Hunyady Ferenc: Nekem az az érzésem, hogy közéleti szolgálatot teljesít az a képviselő, aki ízlésének gátlásait leküzdve, ilyen hibák, visszaélések és bűnök leküzdése érdekében akciót folytat le, természetesen és feltételezve azt, hogy ha nem egyéni hasiznát keresi (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Es nem politikai pecsenyét akar sütni!) és nem népszerűséget akar szerezni, hanem tényleg előforduló visszaélések felfedezése által a becsületes kormányférfiak tisztogató munkáját akarja alátámasztani, (vitéz Keresztes Ferenc belügyminiszter: Nagyon hálásak vagyunk, csak jöjjenek!) Hanem Gaal Gaston képviselőtársam, aki egyébként sem járt el ebben az ügyben, de bármely képviselő indít ilyen irányú akciót, a rendőri hatóságnak nemcsak nyomozó, utánnyomozó vagy megtorló lépésekkel nem szabad ezt a munkáját megakadályozni, de ellenkezően, támogatniuk kell. (Helyeslés half elől. — Egy hang a jobboldalon: Ebben egyetértünk!) Alkalmat akarok adni, hogy a t. belügyminiszter úr szögezze le, hogy olyan irányban fogja utasítani a hatóságokat, 18*