Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
Az országgyűlés képviselőházának beszedési jogát sokan aggodalommal tekintet-' ték, de a felügyelet során nem igen mutatkoztak kifogások. Sajnos, az általam már korábban említett hivatali időszaki vizsgálatok elmaradása nagyobb ellenőrzést nem tesz lehetségessé. A büntetőügyeknél mintha kissé nagyobb ellenállással találkoznék ez a törvény úgy a bíróságok, mint az ügyvédek és ügyfelek részéről, pedig ezeknek bevezetése igen nagy eredményt hozott volna. Ügy látjuk, hogy a vádemelés mellőzésére és a felek útján való közvetlen bizonyításra vonatkozólag még mindig nagy konzervativizmus mutatkozik úgy a bíróságoknál, mint az ügyészségnél. Ezzel szemben igen eredményesek voltak azok az intézkedések, amelyek a büntetőügyeknek a törvényszéktől a járásbírósághoz való leszállítására vonatkoznak, továbbá a vádirat elleni kifogások restrikciója a vádtanácsok igen-igen tekintélyes tehermentesítését eredményezte. Azt ma még nem tudjuk, nem fogja-e emelni a főtárgyaiások számát. (Erődi-Harrach Tihamér: Valószínűleg.) Ami azonban a legfényesebb, a büntetőeljárások során egészen biztos, majdnem szenzációs eredményt mutat a büntetőparancsok behozatala. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Statisztikailag be van bizonyítva, hogy ezeknek 50%-a jogerőssé vált, ami azt jelenti, hogy a bíróság 50%-ig tehermentesült, tehát a rendelkezés igen jól bevált a gyakorlatban. Ha a mérleget megvonjuk, — sajnos, az idő rövidsége folytán nem tudok tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel — meg kell állapítanom, hogy ez a törvény a gyakorlatban máris nagy megkönnyebbülést hozott és bár Ígértem, hogy a jövőre nézve nem teszek nyilatkozatot, az az érzésem, hogyha a gazdasági helyzet továbbra is ilyen marad és a magyar állam szegénysége, az államkassza üressége és általában a mostani nehézségek továbbra is fennmaradnak, aligha lesz lehetséges egy további egyszerűsítési Programm valóraváltásától eltérni, mert kétségtelen, hogy a magyar perrend még mindig a békeidőkre van szabva, egy kicsit körülményesebb, egy kicsit terjengősebb és költségesebb, mint aminőt a mai viszonyok elbírnak. Nagyon természetes, hogy a szép elvi jogi szempontoknak száz százalékig való érvényesítésével ilyenkor mindig kompromisszumot kell kötni. (Östör József: A német alapossággal!) T. Ház! Most már, miután a királyi bíróságokkal foglalkoztam, csak egy institúciót leszek bátor megjelölni, az ügyvédek kérdését. Meg vagyok arról győződve, hogy a padsorok közül lesz egynéhány képviselőtársam, aki ezzel a súlyos kérdéssel foglalkozni fog. (Ügy van! jobbfelől.) Csak kötelességemet teljesíteni akkor, amikor megköszönöm az igen t. igazságügyminiszter úrnak, hogy a költségvetés redukciója ellenére is fenntartotta az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet dotációját abban az Összegben, amelyet az előző költségvetésben fenntartott. (Taps jobbfelől.) Ezt a tényt csak az tudja igazán méltányolni, aki tudja, hogy micsoda heroikus harcba kerül a minisztereknek a költségvetés összeállításba. Ugyvédnyomorról most már nem is beszélek; (Östör József: Majd én beszélek!) az előző években sokat beszéltem róla. Beszél az magától. (Ügy van!) Csak annyit mondok, hogy valóban itt van a tizenkettedik óra, hogy ezt a kérdést azzal a dicséretreméltó buzgalommal, amelylyel eddig is tárgyalta az igazságügyi kormány feje, rövidesen megint szőnyegre hozzák. A segítés módjai között itt van a bifurkáció és 5 Wílönosín a zártszám behozatala, (Zaj a jobbés a baloldalon. — Vázsonyi János: Az előbbi igen, az utóbbi nem!) amely alig lesz elkerülhető. (Östör József: Ezt kívánja az ország ügyvédsége!) Érdekes, hogy éppen azokban az ügyvédi körökben, amelyek eddig mereven ellenálltak a zártszám gondolatának, mutatkozik az a belátás, hogy ez az egyetlen lehetőség volna arra, hogy az ügyvédi kar anyagi helyzetén valamelyest segítsünk. (Farkas István: A születések számát kellene csökkenteni! Mit csinálnak különben az emberekkel 1 ? — Zaj.) Már csak két címről leszek bátor szólni. Az egyik az Országos Földbirtokrendező Bíróság, a másik az igazságügyi gazdasági ellátás. Sajnálom, hogy előadói beszédemet nem tarthattam meg abban a terjedelemben, amelyben szerettein volna, de azt hiszem, a Ház megadja nekem a felmentést éppen azért, mert a vitának rövidnek kell lennie és többen iratkoztak fel. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság szerepe befejezés előtt áll. Lehetetlen, hogy ebben az utolsó pillanatban egy percre ne álljunk meg e mellett a bíróság mellett. (Helyeslés jobbfelől.) Egészen bizonyos, hogy a magyar földbirtokeloszlás egészségtelen volt. Messze vezetne annak taglalása, hogy az adományrendszer és a nagybirtokrendszer folytán miért állott be ilyen egészségtelen helyzet Magyarországon! Kétségtelen, hogy egy generáció egy több százéves, sőt szinte évezredes rendszer hibáit egyszerre eliminálni képtelen. Csak alá akarom húzni, hogy azt az állítást, mintha az Országos Földbirtokrendező Bíróságot, illetve az annak alapjául szolgáló törvényeket Magyarországon nem vették volna komolyan és hogy a magyar földreform csak látszateredményeket szült, kemény, rideg statisztikai adatokkal meg lehet^ cáfolni. Tízezer körül van az új házhelyek száma és egymillió holdnál több az a juttatott föld, amelyet az emberek megkaptak egyrészt a váltságföldektől, másrészt megváltás útján. Sajnálom, hogy részletesen nem ismertethetem az erre vonatkozó statisztikát, (Erődi-Harrach Tihamér: Ha a pénzügyi megoldás olyan jó lett volna, mint a bírói, akkor nem lett volna semmi baj!) de iigy érzem, innen, az előadói székből is meg kell említenem, hogy ennek az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak feladata milyen hihetetlenül nehéz volt. Nem a rendes bírói feladattal áll szemben ez a bíróság, azzal tudniillik, hogy két ellentétes fél között, egyszerűen a törvény paragrafusait szem előtt tartva, döntsön. Sajnos, akarva, nem akarva itt bizonyos politikum is belevegyült a bírói intézkedésekbe és csak csodálnom kell azt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság ennek az igazán nem is tisztán bírói működésnek mennyire meg tudott felelni az elmúlt esztendőkben, (östör József: Becsülettel és jól!) Könnyű ma kritikát mondani, de azt hiszem, amikor majd történelmi perspektívában tudjuk megállapítani ennek a bíróságnak szerepét, meg fogjuk tudni állapítani, hogy igen jól állotta meg helyét. (Ügy van! jobbfelől.) Ha volt is tévedés egyik-másik esetben, — hiszen a bírák is emberek — de kétségtelen, hogy ennek a szokatlanul nehéz és diszkrecionális elemekkel átszőtt funkciónak (östör József: Nehéz funkciónak!) eleget tudott tenni. (Lányi Márton: Már most is meg lehet állapítani!) Befejezésül még csak egy címet^említek meg » ez az igazságügyi gazdasági ellátás. Az igaz932 máms 18-án, szerdán.
