Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Àz országgyűlés képviselőházának 87. Meskó Zoltán: Ügy látszik, már fáj önöknek, ami készülőben van ebben az országban. Eiőre fáj és előre félnek tőle. (Reisinger Ferenc: Chaplin, nem Adolf!) Nagyon örülök, hogy önök zavarnak meg. (Reisinger Ferenc: Chaplin, nem Adolf! — Elnök csenget) Mélyen tiszteit Képviselőház! Belekapcsolódom nem a pénzügyminiszter úr dohánykérdésébe, mert nem vagyok dohányos, hanem Eckhardt Tibor t. barátom felszólalásába. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Belekapcsolódcan annyiban, hogy magam is szükségesnek és fontosnak tartom, hogy mindazok a pártok, mindazok az egyének és mozgalmak, amelyek a nemzet érdekét hivatottak szolgálni ebben az országban, pártkülönbség nélkül érvényesüljenek. Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni. Meskó Zoltán: Itt még egy 1918 nem fog történni. (Propper Sándor: Akkor maga nem lesz kormánybiztos!) En függetlenségi képviselő voltam, engem belügyminiszterem megbízott a kormánybiztossággai, büszke vagyok rá, mert becsületesen szerb börtönben végeztem kormánybiztosi megbízatásomat magyar meggyőződésemért. (Propper Sándor: Forradalmi kormánybiztos volt.) Az országban határozottan és felismerhetetlenül a legféktelenebb földalatti izgatás folyik. Ezzel az izgatással szemben nem szabad tunyáknak lenni, nem szabad a szemünket behunyni. Itt az Országházban hívom fel az igen t. belügyminiszter úr figyelmét, hogy itt a legaljasabb, legelvetemültebb kommunista izgatás folyik a magyar falvakon, magyar tanyákon, elsősorban a magyar földmíves-szegénység, a mezőgazdasági munkásság körében. Azzal, hogy a csendőrség egyik-másik izgatót letartóztatja, a röpiratokat elkobozza, szerény vélményem szerint ez a kérdés megoldva nincs. A kommunista földalatti izgatással, a destruktív elemek mindinkább merészebb fellépésével szemben kötelessége a polgári társadalomnak pártkülönbség nétkül szembehelyezkedni. (Ügy van! balfelől.) Bár nem tartozom a független kisgazda és földmíves párthoz, mindig szimpátiával kísérem az ő szervezkedési munkálataikat, mert Gaal Gaston képviselőtársamról és a vezetése alatt álló pártról fel sem tételezhető, hogy működése a haza ellen irányulna. De igenis, nem pártalapon, hanem a polgári gondolat jegyében szükségesnék tartom, hogy a nemzeti polgári gondolatot kivigyük a nép közé. Bár nem volt szándékomban most felszólalni, de éppen az imént kaptam egy röpcédulát, melyet százezrével osztogattak és osztogatnak kerületem ^székhelyén, ; mely az ifjú parasztokhoz van címezve. Aláírása: kommunisták magyarországi pártja, kommunista ifjúmunkások nemzeti szövetsége kiskőrösi csoportja. (Propper Sándor: Éppen azért van, mert elnyomják őket.* Tessék szabad mozgást engedélyezni! — Lázár Andor: Legalább tudjuk most már, ki a protektoruk.) Mélyen t. Képviselőház! Én ezt "a röpiratot nem fogom teljes egészében felolvasni, mert nem akarom, hogy itt benn bárki is felhasználhassa és ezáltal önkénytelenül is propagandát csináljak bizonyos irányzatoknak és bizonyos uraknak, akik ezt azonnal felhasználnák, hogy az egész ország színe előtt közzétegyék. Csak annyit említek meg belőle, amennyi feltétlenül szükséges beszédem további folyamatához. Ez a r,öpirat többek között a következőket mondja (olvassa): «A fehér uraknak nem elég, hogy látástól vakulásig izzadunk a földeken, hogy hajnaltól késő estig éhbérért robotolunk. Űj rabló háborúra készülnek, minket, dolgozó ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 105 munkás- és parasztifjakat vágóhídra akarnak vinni, hogy engedelmes barmokként menjünk katonának-» Többet nem beszélek erről a röp' iratról, de át fogom adni a t. belügyminiszter úrnak. A legvilágosabban láthatni ebből a röpiratból, hogy izgatnak a katonaság ellen, holott nincs is hadseregünk. Toborzott pár emberünk van, aki éppen csak arra elég, hogy szükség esetén a belső rendet úgy ahogy fenntartsa. Látjuk, hogy a leventeintézmény ellen is izgatnak. A későbbi mondatokban az oroszországi állapotokat említik meg. Az orosz szovjetre, az orosz tanácsköztársaságra, a parasztság ottani sorsára hivatkoznak ezek az álapostolok, ezek az orosz pénzen lepénzelt bitangok, akik csalnak, mert félrevezetik azt a becsületes magyar testvéremet, akinek azt merik mondani, hogy Oroszországban a parasztnak jól megy a sora, de elhallgatják, hogy százezren és százezren haltak éhen odaát a kisgazdatársadalom részéről. Elhallgatják, hogy ezreket és ezreket a Dnyeszterbe fojtottak. akik menekültek az ottani jóléttől. A leggaládabb hazugságokat terjesztik és a mi könnyen hiszékeny, ezer sebtől vérző, nyomorgó fajtestvéreink bedűlnek ezeknek az iratoknak. (Egy hang a baloldalon: Nem dőlnek be!) Bocsánatot kérek, bedőlnek, t. képviselőtársam, Elhagyatottságuk és szenvedéseik közepette készpénznek veszik ezeket, pedig csak azok kapnak készpénzt rubel formájában, akik ezt a röpiratot terjesztik. Én azt mondom, hogy igenis egy országban szükség van a esendőrszuronyra is, de csak a bűnösökkel és a gazemberekkel szemben, mert egy társadalmi rendet fenntartani csakis szociális intézkedésekkel, csakis a nép megnyugtatásával lehet. Ha azt látom, | hogy az egyik oldalon földalatti munka megy, földalatti szervezkedés folyik, azt mondom, akármilyen párthoz is tartozik valaki, pártokat én nem ismerek akkor, amikor országom érdekéről van szó. Hangsúlyozom tehát, ne várjuk, míg az események összehoznak bennünket, mert nincs olyan messze az 1918-as és 1919-es év. Én arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy közegei egyöntetűen járjanak el. Jól tudom, ha minden népgyűlésen megjelennének olyan elemek is, akik nem ahhoz a párthoz tartoznak, akik nem azokat az irányelveket követik, amelyeket a megjelent szónokok hirdetnek, akkor zavart okoznának s ezt igenis el kell kerülni. Magam is azt tartom és vallom a mai nehéz időkben, hogy mindent kerülnünk kell, ami a népet feleslegesen izgatja. Mindent kerülnünk kell, ami a népben, nyomorgó magyar testvéreinkben felesleges reményeket kelt, amelyet senki sem tud beváltani, ha hatalomra kerül, de igenis azt a becsületes polgári társadalmat és annak képviselőjét oda kell a nép elé engedni, hogy ezekre a vádakra, ezekre a maszlagokra, ezekre a vörös rongyokra ott a helyszínen megadja akár az egyik, akár a máh sik párt a választ, s széni benézzen ezekkel az alattomos patkányokkal. Igen kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy hatáskörében az ország érdekeit feltétlenül szemelőtt tartva intézkedjék, hogy mindazon férfiak, mindazon pártok és szervezetek, amelyektől az országot, a nemzet érdekeit nem kell féltenünk, szabadon mozoghassanak, szabadon hirdethessék elveiket, meggyőződésüket, mert szerény nézetem szerint csakis így bírunk szembehelyezkedni minden államfelforgató, nemzetrontó irányzattal. Ezeket kívántam Eckhardt t. képviselőtár-