Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-87
106 Az országgyűlés képviselőházának 8 r / sam beszédébe belekapcsolódva megjegyezni. Kóródi Katona t. képviselőtársam nia egy múltbeli kényes, —ma már nem is annyira kényes — témát pendített meg, a szabadkőmű-* ves szervezkedés, a szabadkőművesek működésének kérdéséi Nagyon helyesen mutatott rá azokra a veszélyekre, amelyeket a szabadkőműves páholyok működése a múltban jelentettNem titkolom, f bizonyos büszkeséggel állítom ma, amikor már kiment a divatból a kereszténység hangoztatása, amikor a konjunktúra lovagok már más vizeken eveznek, hogy annak a kormánynak voltam a belügyi államtitkárja, amely kormány a szabadkőműves páholyokat feloszlatta. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Határozott aknamunkát folytattak a trón és a haza ellen (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — tisztelet a kivételeknek — a szabadkőműves-páholyok ebben az országban. Nem árulok el hivatalos titkot, amikor rámutatok* arra, hogy a lefoglalt iratok között olyan adatok jutottak a birtokunkba, amelyeket ha a t. Ház elé vinnénk, csodálkoznék azon, hogy mi történhetett ebben az országban évtizedeken át büntetlenül, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy úgy fejezzem ki magamat, minden ellenőrzés nélkül. Az igen t. belügyminiszter urat arra kérem és vitéz Keresztes-Fischer belügyminisztertől jogosan elvárja az ország önérzetes polgársága, hogy a legnagyobb határozottsággal jelentse ki itt, a nyílt színen, hogy legjobb tudása és tudomása szerint működnek-e akár titokban, akár szabadon ezek a szabadkőműves-páholyok, (Zaj.) Az igen t, belügyminiszter úr az elnök úrral folytat megbeszélést és mivel én szeretek szembenézni azokkal, akikhez szavamat intéztem, megismétlem a legnagyobb határozottsággal a következőket: (Halljuk! Halljuk!) Igen t. belügyminiszter úr, szíveskedjék itt, a Ház nyílt színe előtt, az ország nemzeti alapon álló polgárságának kíváncsiságát kielégítve kijelenteni, hogy a legjobb tudása és tudomása szerint működnek-e az általunk annak idején betiltott szabadkőművespáholyok, igen vagy nemi Ha nem, akkor rendben van, (Felkiáltások a jobboldalon: Működnek!) ha igen, akkor miért? Meg vagyok győződve arról, hogy erre a felszólításomra határozott választ kapok, mert úgy ismerem a belügyminiszter úr egyéniségét. (Ügy van! Ügy •van! a jobboldalon.) A névmagyarosítás kérdésére rátérve, múltkori beszédemben elismerésemet fejeztem ki az igen t. belügyminiszter úrnak, hogy ezen a téren egy lépést tett előre és a Névmagyarosítási Társaság alapszabályait sürgősen jóváhagyta. A jóváhagyás mindenesetre meg fogja könnyíteni a névmagyarosítások ügyét Magyarországon, bár én sem vagyok híve annak, ha egy tönkrement kereskedő, aki a régi nevével^tönkrement, — régi neve helyett régente kiírta a neje nevét, amivel a cég el volt intézve, — most új nevet vegyen fel; én sem vagyok barátja annak, hogy kompromittált egyének szép magyar neveket vegyenek fel és én sem helyeslem azt, hogy régi történelmi^ nevek után törtessenek olyanok, akik, úgylátszik, történelmi nevek viselésével akarnak többnek látszani, mint amik valóban, (Ügy van! Ügy van! a középen.) de hogy egy egyszerű magyar nevet valaki, aki hazafias szempontból és erkölcsi szempontból is kifogástalan, ne vehessen fel, ezt nem tudom helyeselni. Ugyanakkor az egyik újságban olvastam diplomatáink névsorát. Arra már igazam nagy j . ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. súlyt helyeznék, hogy azok a férfiak, akik külföldön a diplomácia szolgálatában állanak, — akár követek, akár. tanácsosok vagy tisztviselők — feltétlenül magyar neveket viseljenek. (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Mégis csak furcsa dolog, hogy Prágában Masirevicsnek hívják követünket. Egy szláv államban, egy szláv állam fővárosában, ha megjelenik egy fogadtatáson és bemutatják, hogy Masirevics, bocsánatot kérek, nem hiszem, hogy akad valaki, aki elhiszi, hogy ő a magyar követ. (Györki Imre: Az jó!) Én a magam részéről nagyon szeretnem, nem mondom azt, M hogy itt kényszerrel kellene eljárni... (Györki Imre: Szerencse, ha magyarnak nem tartják.) Hát önöknek nem igen adtam volna magyar nevet, kedves Györki képviselő úr! Szocialistánál óvakodnék a magyar névtől. (Györki Imre: Azt elhiszem! — Reisinger Ferenc: A Meskó név magyar?) A Tudományos Akadémia megállapította, hogy a honszerző Meskó-család magyar nevű. (Reisinger Ferenc: A honszerző!) Igen, mi szereztük önöknek ezt a hazát, de nem engedjük tönkretenni. (Zaj. — Reisinger Ferenc: Ereszd be a tótot, kiver a házadból!) Ez a közmondás sem való, hiszen ön akar minket kiverni innen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én nem mondom azt, hogy a névmagyarosításnál erőszakot alkalmazzunk, nem mondom azt, hogy kényszerítenek valakit névmagyarosításra, de megkönnyíteném és elsősorban a magyar falvak lakóinak, a földműveseknek, a kisiparos társadalomnak névmagyarosítására fektetném a legtöbb súlyt (Kóródi Katona János: Tisztviselők!) és nem kívánnám azt, hogy mindenki külön kérvénnyel, bélyeggel ellátott kérvénnyel kérje a névmagyarosítást. Az állam ne keressen a névmagyarosításon! (Helyeslés jobbfelől és középen.) Felesleges, hogy bélyeget ragasszanak a kérvényre. Az a községi jegyző írja össze a községben mindazokat, akik magyar nevet akarnak, csináljon egy konszignációt, írja mellé jegyzet rovatban, hogy az illető erkölcsi szempontból kifogástalan, terjessze ezt a belügyminiszter elé. Tömegesen lehet így a magyar" falvak lakosainak nevét megmagyarosítani. Visszatérve a diplomaták és egyéb különösen külföldön élő állami tisztviselők nevére, én nem azt mondom, hogy ezeket kényszeríteném a névmagyarosításra, de ha beosztásról van szó, ha arról van szó, hogy én Prágába, Londonba vagy Parisba bárkit kiküldök, akkor az egyforma kvalifikációjú egyének, az egyforma rátermettségű egyének közül azt választanám, akinek magyar neve van. Az iskolákban való felvételnél — akár - Ludoyikán, akár más katonai iskoláknál, tanítóképzőknél, vagy bárhol szóba kerülhet ez, — azt mondanám: egyforma bizonyítvány mellett a magyar nevűek előnyben részesülnek. (Kóródi Katona János: Ahogyan a kalocsai érsek megcsinálta!) A kalocsai érsek és az ő oldalkanonoka, Mosonyi, a legnagyobb elismeréssel működnek ezen a téren, már meg is csinálták ezt, mint t. képviselőtársam mondja. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — A szélsőbaloldal felé): T. képviselőtársaim, önök Magyarországon nem panaszkodhatnak, mert önök már a készre jöttek ide. (Reisinger Ferenc: Készre!) Igen, készre. (Zaj.) Mi itt^voltunk őslakók! (Malasits Géza: A kurzus késire csinált bennünket!) T. Képviselőház! Ezeket óhajtottam a t. Ház figyelmébe ajánlani. Kérve kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy necsak ezen a téren haladjon, hanem a megkezdett lépését, amit
