Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8'6. ülése Î9S2 május 18-án. szerdán. ki, de, ismétlem, az a kodifikátori munka, amelyet az igazságügyi tárca az elmúlt évben végzett, amit röviden voltam bátor ismertetni, bőséges bizonyítékát adja annak, hogy a minisztérium ennek a hivatásának is megfelelt. T. Ház! Az idő múlik, sietnem kell a többi címek ismertetésével. A királyi bíróságokat tartom nemcsak pénzügyileg, hanem virtualiter is e tárca talán legfontosabb cimének. Ennek a címnek működésénél leJhetetlen most már egy nagyon fontos momentumot figyelembe nem vennünk éspedig a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hatását, (Halljuk! Halljuk!) amely hatás tekintetében tavaly még óvatosan kellett nyilatkoznunk, mert hiszen akkor még e törvénynek az életbe való bevezetése és az életben való beválása nem történt meg. Moot már azonbas az anyag együtt van. Természetesen nem mondom azt, hogy ez az egyévi tapasztalat végleges, de mindenesetre sok igen érdekes megfigyelést és tanulságot állapíthatunk meg ennek a törvénynek az életbeléptetése óta. Mielőtt ezt tenném, engedtessék meg nekem, hogy a bíróságok általános tevékenységéről egészen röviden egy-két fontos adatot ismertessek. Sajnos, a bíróságok elfoglaltsága, bár a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hatása — ismétlem — előnyösen jelentkezik, még mindig igen súlyos, akár az 1913-as állapotot vesszük az összehasonlítás alapjául, akár pedig az 1924-es állapotot. Azért ezt az évet, mert akkor kezdődött az első szanálás, ez tehát olyan fix időpont, amely rendesen az összehasonlítások alapjául szolgálhat. Először is meg kell állapítanom, hogy az Í924. évi adatokkal összehasonlítva, az ágy nevezett bírói munkaévek száma, amely tehát a bírák létszámával kapcsolatos, 2%-kai csökkent, ennek ellenére a telekkönyvi iktatmányok száma 238%-os emelkedést mutat. A főiajstromszámnál is 117%-os az emelkedés. Azonban talán a legtanulságosabb, legérdekesebb az a rubrika, amely a folyamatban maradt ügyeket ismerteti, amely — hogy egy közkedvelt kifejezést használjak — a restanciás ügyekről szól. Itt örömmel kell megállapítanom a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hatását, s le kell szögeznem, hogy a restanciák állandóan csökkenő tendenciát mutatnak. A Kúriánál is az előző évvel szemben a restancia már egy 24%-os csökkenést mutat, a táblánál nagyobb változás nincs, törvényszékeknél ez a csökkenés 18%, a járásbíróságoknál pedig 29%. Ez igen örvendetes jelenség. Persze, ha figyelembe vesszük azt az arányszámot, hogy a restancia milyen arányban áll az összes ügyekkel, akkor ez megint mást mutat, akkor itt megint más számokat kapunk. Ez a szám a Kúriánál elég magas, de ott ez mindig magas volt. Most körülbelül egy 66%-os arányszám áll fenn, ami azt jelenti, hogy ott azok az ügyek, amelyeket abban az évben nem tudnak elintézni, kétharmadrészben átnyúlnak a következő esztendőre. A törvényszékeknél és a táblánál, amelyeknél az ügyeknek sokkal kisebb hányada, negyede, nyúlik át a következő évbe, ez az arányszám 25—28%. De alá kell húzni, — mert az élet itt jelentkezik — hogy a járásbíróságoknál a restancia igen erős, igen dicséretreméltó csökkenést mutat. Itt a restancia mindössze 9%-ot tesz ki, ami az előző évek 17—22%-ával szemben elismerésreméltó fejlődés, ami nemcsak a törvénykezés egyszerűsítésére vonatkozó törvénynek a következménye, hanem mindenesetre a mi bíróságaink kiváló munkakészségének és munkaképességének legkiválóbb bizonyítéka. Ezen általános tevékenységről szóló kimutatásokat most röviden ismertetve, engedtessék meg nekem, hogy magáról a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényről is még egypár szót szóljak, mert voltam bátor jelezni, hogy e törvény egyes rendelkezéseinél nagy vita volt a gyakorlati jogászok között a felett, hogy azok mennyiben válnak be, és mennyiben nem. Amikor tehát az idő rövidségére való tekintettel teljesen elhagyom azoknak a kimutatásoknak az ismertetését, amelyek rendkívül tanulságosak volnának, így különösen az ügyszakaszonkénti kimutatásokét, amelyekből nagyon szemléltetően meg lehet magyarázni, hogy éppen a törvénykezés egyszerűsítése folytán a felsőbb fokoknál, a Táblánál és a Kúriánál igen jelentős csökkenés mutatkozott, és pedig a polgári ügyeknél 22, illetve 38%-os, a bűnügyeknél pedig 11, illetve 29%-os csökkenés, engedtessék meg most már, hogy rátérjek az egyszerűsítési törvény egyik-másik előnyös hatására. Mielőtt ezt tenném, úgy tudnám legplasztikusabban kifejezni a helyzetet, ha azt mondom, hogy a békében tulajdonképpen az volt a helyzet, hogy adva volt egy bizonyos processzuális eljárás, — perrend — adva volt egy bizonyos ügyforgalom, és mindig ehhez mérten állapították meg, hogy mennyi bíróra van szükség, vagyis hogy milyen legyen az igazságügyi létszám. Most pedig ez a szabály, sajnos, teljesen megfordult. Most meg van adva az ügyforgalom, die a pénzügyminiszter megadja a bírák számát is. Ennélfogva, hogy az egyenletet megtaláljuk, nincs más mód hátra, és az igazságügyi kormányzat is aihhoz fordult, hogy kénytelen volt az eljárási részen hozzányúlni a reformokhoz, hogy az adottságokhoz, tudniillik az ügyforgalom nagyságához és a bírói létszámhoz szabja a végzendő munka nagyságát. Ezért nem volt más módja az igazságügyi kormánynak, mint a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényt hozni. A törvénynek ebben van a nagy jelenitősége, hogy tudniillik éppen itt akarja megfogni a problémának legnehezebb oldalát. Itt engedtessék meg nekem, hogy az egyszerűsítési törvénynek három-négy olyan intézkedését ismertessem, amely a gyakorlatban igen jól bevált. A szegényjogos költségek csökkentek. Ez azoknak a rendelkezéseknek következménye, amelyeket a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hozott. Érdekes, hogy az érdemleges tárgyalások a perfelvételkor már szintén elég szépen jelentkeznek. Ez természetesen csak ott lehetséges, ahol ténykérdésben vita nincs, hanem csak jogkérdésben. E tekintetben természetesen bizonyos ellenállással kell találkozunk az ügyvédi kar részéről, amely kar a perfelvétellel kapcsolatos érdemleges tárgyalásokkal szemben érthető okokból bizonyos ellenállást tanúsít. Ellenben a fizetési meghagyások kiterjesztése igen eredményesnek mutatkozott, (Ügy van! jobbfelől.) amennyiben a pereknek majdnem 30%-át^ ezzel előzik meg, ami tekintélyes megtakarítást jelent a bíróság igénybevételét. illetően. A végrehajtásoknak a kérvény értelmében való elintézése igen jól bevált. Az összes táblai elnökök jelentése szerint ez lényeges könnyítéseket eredményezett. A végrehajtási kérvények kiadvánnyal való ellátása, ott, ahol eddig nem csinálták meg az ügyvédek, — bár a legtöbb helyen megcsinálták — igen jelentős tehermentesítést okozott a bíróság számára. A kiküldöttek díj megállapító és díj-