Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. hatalmi pozíciójának kierőszakolt fenntartásában. Kérdezem, t- Képviselőház, hol van a világon olyan nagyítóüveg, amellyel szívben-lélekben, meggyőződésben hűséges egységespáivti választót ezerszámra vagy többezerszámra lehetne találni ebben az országban? Nincs ilyen nagyítóüveg és nincsenek iiyen választók, t. belügyminiszter úr. (Kállay Tamás: Az én kerületemben vannak!) Kisvárdán legközelebb el fog válni. (Kállay Tamás: Ne tessék prejudikálni az összelerhetlenségi bizottság határozatának! Még rajtam áll, hogy lemondok-e!) Mert amikor csak nyílt szavazással lehet a polgárnak állítólagos jogát gyakorolni, akkor a választás csak paródia, vagy játékfigura. Kérdezem, hogy amikor vannak választok, akik a terrorral szemben nem mernek bátran nyilatkozni, amikor szavazatukat leadják, — mert sajnos, többen voltak olyanok, akik nem mertek szabadon nyilatkozni, akiket megtévesztettek, akiket elzártak a szavazóurnáktól, mint olyanok, akik leszavaztak — és amikor ön t. belügyminiszter úr ezeket hallja: nem érez lelkiismeretfurdalást? (vitéz KeresztesFischer belügyminiszter: Nem! — Derültség!) Mikor látja be a t. belügyminiszter úr, hogy a hatalom nem lehet öncél a pártérdekek szolgálatában, csak azért, hogy a párthatalomnak és uralomnak szarvai nagyranőjjenek. és sokszor átdöfjék, véresre sebezzék az egyénnek, a köznek a jogát. Önző pártszempont folytán nem szabad az állampolgárokat politikai bábszínház statisztái gyanánt kezelni, mert ez a rendszer nem a nemzeti megújulás útját egyengeti, hanem ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy az enyészet kísértetével szemben — nem azt mondom, hogy nem mernek, hanem összpontosítom a. kérdést és a feleletet s azt mondom -- nem merünk bátran szembeszállni, hanem elbarrikádozzuk -magunkat a politikai zsarnokság drótsövényei közé, azt akarván elhitetni, hogy ez a közrendnek és a felülről reánk erőszakolt népnyugalomnak érdekében történik. Ezzel szemben mi a valóság, t. Képviselőházi Hogy a népnyugalom nincs meg, az elégedetlenség nőttön-nő éppen a t. belügyminiszter úrnak és közegeinek intézkedései folytán. A gazdasági bajok mind nagyobbak és nagyobbak s a közszabadsági jogok elkoníiskálása. elsikkasztása folytán mind nagyobb és nagyobb tömegben jelentkeznek azok az elégedetlenkedők, akik a mostani kormányrendszert iastól-fiastól elseperni akarják. És milyen szerepe van ebben a t. belügyminiszter úrnak?- Kérdezem: ki a belügyminiszter úr? A feltámadás harsonás hírnöke, (Derültség.) aki a szélsőségeknek, az állítólagos rendbontási kísérleteknek letörésével akarja megnyitni a magyar jövőt?- Nem èa a férfiú a t. belügyminiszter úr. A belügyminiszter úr r — ne vegye sértésnek — közönséges temetőcsősz és kriptacsősz képében jelentkezik; (Derültség.) a t. belügyminiszter úr az egyik sírba az egyesülési, a másik sírba a gyülekezési szabadságot hantolta el, (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Ennyi bolondot nem lehetne beszélni, ha mindezek a szabadságok nem léteznének!) a harmadikba a sajtószaöadságot, a negyedikbe pedig a titkos választójogot, sőt még jó na köveket^ is helyezett ezekre a sírokra, hogy valamiképpen a feltámadás szellő.ie életre ne hívja onnan az elhantolt hamvakat. (Fráter Jenő: Tehát álláshalmozó! — Derültség.) Ezen nem mosolyoghatnak, mert amit mondtam, az tényleg nagyon komoly vaülése 1932 május 19-én, csütörtökön. 95 lóság. De egy hajszál választ el attól, amin talán mosolyogni is lehet. De kérdem, hogy a nemzet es a nagy nép egyetemesség, amely a mostani szomorú idoli átoksúiyát érzi, miképpen gondolkozik: mosolyog-e vagy pedig sír es vergődés közben arra gondol, hogy bármiképpen lesz, minden jobban lesz, mint ahogy jelenleg van. Hát így vigyáz a t. belügyminiszter úr Magyarországont- Nem erre vigyáz, hanem az egysegespárt hatalmi érdekeire. Es mit nevez a t. belügyminiszter úr izgatásnak, lazításnak, forradalmasításnak, vagy demagógiának? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A törvény megmondja!) Hát mi benne az izgatás? Mert hallottunk kifejezéseket a t. túloldalról itt a Házban és nem népgyűléseken, — mert t. egységespárti képviselőtársaink oda nem mennek — és hallottuk más nyilatkozatokban, hogy mi, a független kisgazdapárt részéről, amikor nagyatádi Szabó István szellemében, Kossuth Lajos ősi nagy programmjában és kinyilatkoztatásába beleöleikezetten egy új Magyarországot akarunk teremteni a dolgozó és küzdő népmillióknak, akik a barázdákban verejtékeznek és hozzájuk sorakozottan a kisiparosoknak és a többi kisembereknek, a munkásoknak, mindenkinek, aki" kis exisztencia ebben az országban, hogy amikor mi ezért dolgozunk, ez demagógia és forradalmasítás. (Gaal Gaston: Igazságot mindenkinek!) Mert ezt mondják a túloldalon. Kérdezem, mi lenne az izgatás? Ha azt mondanám, hogy döntsük le azokat az oltárokat, amelyen a magyar nemzeti szellemnek áldozunk. Ezt nem. mondom, mert ez vád, hazugság. E helyett mit mondok? Hogy döntsük le az egységespárt önző hatalmát, mert ha így mennek tovább a dolgok, akkor ez az ország még jobban a koldusok országa lesz, akiknek még arra sem telik, hogyha akarnak az oltáron áldozni, a nemzeti kötelességteljesítések oltárán, akkor az oltár mellé gyertyát gyújtsanak maguknak és a jobb magyar jövendő reményét hintsék bele a sötét magyar éjszakába. Hát izgatás, lázítás az, ha mi a nagy adóterhek ellen beszélünk, a túlnagy kamatok ellen, ha a kisgazdáknak, kisiparosoknak még jobban való tönkretétele ellen is tiltakozunk; ha a kormánynak, ebben a tekintetben való mulasztásaira rámutatunk? Hiszen akkor lázítónak és izgatónak lehet venni magát József főherceget, aki tegnap a Felsőház ülésén rámutatott arra. hogy úgy nem mehetnek a dolgok, amint eddig mentek és hogy a mulasztásoknak egész nagy tömkelege terheli tulajdonképpen azt a kormányt, amely tíz esztendőn keresztül uralkodott ebben az országban. (Gaal Gaston: El is viszik legközelebb a csendőrök József főherceget is!) De akkor lázító maga a t. földmívelésügyi miniszter úr, aki azt mondotta, hogy a föld szentség, szentsége a kisgazdának, a földmívelő mun-. kasnak is, aki ezt a földet megtermékenyíti, aki a barázdákba saját verejtékét helyezi bele, hogy az Isten napsugarával onnan ér,t kalászok fakadjanak a magyar nemzeti jövendő számára. Ezzel szemben mit cselekedtek önök tíz éven keresztül? Ezt a magyar anyaföldet, a kisgazdáknak termőföldjét túlterheltették adósságokkal, agyonadóztatták, traktor-, műtrágya és más akciókkal szintén agyonterheltették, hogy úgy mondjam, agyonboldogították, úgyhogy ma lélekzeni is alig tud a magyar kisgazda. Hát izgatás az, ha rámutatunk arra, hogy a tízéves rendszer volt az oka annak, hogy a földet kivették a magyar kisgazda lába alól és a párnát kivették a magyar kisgazda feje 13*