Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-87

% Az országgyűlés képviselőházának alól? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem.) Izgatás az, ha arra rámutatunk, amit Széchenyi Aladár gróf felsőházi tag mondott tegnap, hogy szociális kérdésekkel nálunk komolyan sohasem foglalkoztak? Hát izgatás az, amit maga gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr mondott, hogy helyes szociálpolitikát csak jó gazdasági politikával lehet folytatni? Ez nem volt tíz éven keresztül. Ha erre rámutatunk, hát ez izgatás, lázítás? A t. belügyminiszter úr az izgatás fogalmi körével nincs tisztában; összetéveszti a konzervatívizmust a reakcióval, amelynek ő megcsökönyösödött képviselője a közéleti és politikai életben. (Ulain Ferenc: Ez már igaz!) Űjra elismerem, hogy jó magyar ember, ezt nem vonhatom kétségbe, (Fráter Jenő: Na végre!) de nagyon rosszul csinálja a dolgát és azokkal az utasításokkal, amelyeket közegeinek kiad, vagy azzal a negatívummal, amellyel közegeinek a túllengéseit, erőszakoskodásait meg nem torolja, a jogtiprásokat eltűri, a t. belügyminiszter úr a magyarsággal és a nemzeti jövendővel szemben bűnt követ el. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hát mi lenne az izgatás? — kérdezem. Ha azt mondanám, hogy: ne fizessetek adót. De ezt nem mondjuk. (Malasits Géza: Ha nem mondják, akkor sem fizetnek!) Ha azt mondanám: ne adjátok meg a köteles tiszteletet a belügyminiszter úr, vagy mások számára, akiket az személy szerint megillet. Ezt sem mondjuk, mert a tekintélytisztelet alapján állunk. Hát mi lenne az izgatás, t. belügyminiszter úr, ezekután? Ha azt mondanók, hogy az egységespárté a jelen és azé a jövő s hogy az egységespárt képviseli ebben az országban a közrend fenntartására irányuló és arra képes hatalmat. Ez lenne a legnagyobb izgatás, ez^ lenne a legnagyobb lázítás, mert az egységespártnak ebben az országban talaja nincs, elveszett az a talaja is, amije volt s a jövő azoké, akik azokból a programmpontokból, amelyeket annakidején nagyatádi Szabó István zászlajára tűzött, nemcsak ígéretek formájában, de azt valóra váltva is meg akarják alapozni a jobb magyar jövendő elérkezését. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Kun Béla: Nagyon sajnálom. Végzem is felszólalásomat azzal, hogy mivel nem látom a t. belügyminiszter úr elgondolásában, nem látom az egész költségvetésben kijegecesedni és érvényre jutni azt az igazságot, hogy elsősorban a nép érdekeit kell szolgálnunk, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen párthoz tartozik, nem nézve arra, hogy ki szociáldemokrata, ki polgári ellenzéki, győzzön az, akinek a nagy néptömegeknél többsége van, s azzal az elgondolással, hogy nekünk előbb-utóbb alkotmányos úton és módon össze kell mérnünk a fegyverünket t. szociáldemokrata barátainkkal, képviselőtársainkkal és a mögöttük sorakozó tömegekkel, de abban a meggyőződésben és hitben, hogy mienk lesz a többség, (Ulain Ferenc: Ezt ők is tudják!) a demokratikus alapon és demokratikus elgondolással berendezkedő polgári uralomé, — mivel a t. belügyminiszter úr ezzel szemben a jogfosztás álláspontján áll, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mivel nem engedi érvényesülni azokat az erőket, amelyeket egy demokratikus kormány formában és demokratikus alakzatokban berendezkedő államban érvényesülni kell engedni, nem fogadom el a költségvetést. (Éljenzés a baloldalon.) Én azt tartom, hogy a nép joga elejétől fogva van és örökkévaló; én azt tartom, hogyha valaki magyarnak '. ülése 193% május 19-én, csütörtökön. született, az magyar marad akkor is, ha bármilyen párthoz tartozik, még ha a t. túloldalhoz (Felkiáltások jobb felől: Na na!) vagy a szociáldemokratákhoz tartozik is, de a magyarság révén, a magyarság megnevezésével nem engedem és nem engedhetem elsikkadni azokat a polgári és közszabadsági jogokat, amelyek velem együtt minden embert megilletnek ebben az országban, (Elnök csenget.) tartozzék bármely párthoz, bármely foglalkozáshoz. Ezért nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: östör József! Östör József: T. Képviselőház! Csupán egy kérdést akarok érinteni a belügyi tárca tárgyalása alkalmával, éspedig az 1929 :XXX. te, vagyis a közigazgatásig reform novelláris módosításának szükségességét. Mielőtt azonban erről néhány szót szólnék — mert erről csak néhány szót akarok mondani — méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak egészen röviden, néhány szóval válaszolhassak. Engedje meg, hogy ennél a válasznál kikapcsoljam a politikát és pedig azért kapcsoljam ki, mert a közigazgatásnak is vannak olyan követelményei és olyan területei, ahol a politikának helye nincs, vagy legalábbis nem volna szabad helyének lenni. (Gaal Gaston: Például a csendőrség!) En nem fogok erre a térre rátérni. (Esztergályos János: Az a baj!) Az a jó, t. képviselőtársam, hogy nem térek rá. Az igen t. képviselő urak a szociáldemokratapárton mindig rátérnek és ez a baj. Továbbá az a baj, hogy önök mindenből politikát csinálnak. (Ulain Ferenc: önök . nem? Önök egyebet sem csinálnak! — Zaj.) Éppen az a körülmény, hogy politikát méltóztatnak csinálni a közigazgatásból mindenkor és minden körülmények között — anélkül, hogy tagad" nám azt, hogy némelykor a közigazgatásban magának a közigazgatási tisztviselőnek akarata ellenére s legtöbbször és igen gyakran a legfőbb közigazgatási faktornak, a belügyminisztériumnak és egyéb közigazgatási legfőbb tisztviselőknek akarata ellenére s nagyon sokszor és legtöbbször túlbuzgalomból, vagy a törvény félreismeréséből, vagy pedig beteges ambícióból csakugyan politikát csinálnak. (Malasits Géza: Siófoki módszer! — Esztergályos János: A poesaji csen dór tiszthelyettes azt mondja, hogy a belügyminiszter a Várban az úr, ő azonban Pocsajon az úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! Östör József: ... az oka annak, hogy a közigazgatást nálunk jobban, mint akármelyik országban, elpolitizálják. S ez az oka annak, hogy a közigazgatás bírálatánál azután olyan politikai, tehát egyoldalú pártszempontok jönnek érvényre, amelyek semmi körülmények között sem használnak sem magának a közigazgatási eljárásnak, sem maguknak a közigazgatási tisztviselőknek, die nem használnak az országnak sem, nem használnak sem bent az országban, sem pedig az országon kívül. így történhetik az meg, hogy a magyar közigazgatásról egyoldalú politikai információk folytán olyan vélemények vannak éppen a külföldön, amelyek legkevésbé sem kívánatosak. (Ulain Ferenc: Miért nincs a bíróságról ilyen vélemény?) Azt akarom éppen megmondani, hogy miért nincs^ a bíróságról ilyen vélemény. Azért nincs a bíróságról ez a vélemény, mert a