Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-87
94 Az országgyűlés képviselőházának 8 rődjék és foglalkozzék a nagy iparosítási érdekek védelmével és keresztülvitelével és aki azt is mondotta, hogy a t. igazságügyminiszter úr pedig tartózkodjék attól, hogy közgazdasági törvényhozói ; ténykedéseket teljesítsen. (Gaal Gaston: Aki így gondolkozik, az menjen ki a 6-os bizottságból! Ott elfogult emberek nem lehetnek!) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a t. igazságügyminiszter úr ne hozza a részvényjogi javaslatot, ne hozza a földteherrendezési javaslatot, mert mindez ellenkezik a kartellérdekek védelmével, amelyeknek Teleszky János úr a kripta-sírjából _ előhozott egyik exponált védelmezője! (Felkiáltások a jobboldalon: Nyugodtabban! — Gaal Gaston; Menjen ki a 6-os bizottságból, ott nem maradhat!) Ezt meg kellett mondani, t. Képviselőház. A városok nagy pótadóteherrel küzdenek, t. belügyminiszter úr. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Sajnos!) Például Hódmezővásárhelyen, az én városomban, 140% a pótadó. Az állami adó, mint méltóztatnak tudni, túlnagy, a mellékadók túlnagyok, a pótadó 140%. Ennekfolytán tudjuk fizetni a tisztviselőket ugy, ahogy, mert földbirtokaink, amelyekből jövedelmet szíhatnánk, nincsenek. Kecskemét és Szeged városa, amelyek nagy földbirtokkal rendelkező nagy városok, nem tudják fizetni a tisztviselőiket, mert nincsenek a földbirtok hasznosításából eredő jövedelmeik. Kecskemétnek éppen azért méltóztatott pár hónappal ezelőtt a tisztviselők fizetésének megsegítéseképpen kiutalványozni 100.000 pengőt. De ez csak ideiglenes megoldás. Hol van a végleges rendezés? At kell vállalnia a t. kormányzatnak és az államnak a Speyer-kölcsön kamatfizetését és az amortizációk fizetésének kötelezettségét. Annakidején a t. kormány részéről forszírozták azt, hogy a Speyer-köicsönt felvegyük. (Zaj jobb felől.) Hiába tagadják ezt, ez így van. Az első Speyer-köicsönt Hódmezővásárhelyen sem vettük fel, a másodikat felvettük, én magam is amellett voltam, mert munkaalkalmakat akartunk adni azoknak, akiknek nincs munkájuk, foglalkozásokat akartunk létesíteni. De akkor, amikor most odajutottunk, hogy Speyer-kölcsönök révén bennünket terhelő kötelezettségektől könnyen tudnánk szabadulni, mert a Speyer-kölcsönköt vény éknek a nemzetközi bőrzepiacon meglévő értéke harmadrészre süllyedt' alá, miért tiltotta be a t. belügyminiszter úr és az államkormányzat azt, hogy ezeket a kötvényeket összevásárolhassuk? Miért nem vásárolta össze ezeket az állam? (Ulain Ferenc: A Kereskedelmi Bank már nagyrészüket felszívta!) Ki volt kötve és ki van kötve, hogy a városok külön egyenként nem teljesíthetik visszafizetési kötelezettségüket, tehát csak az állam által, az állam révén tudnak fizetni. Miért nem vásárolta össze az állam a kötvényeket? Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, igaz-e az, hogy azok a nagy bankalakulatok, amelyektől több-kevesebb vonatkozásban az államhatalom függ, amelyek annakidején nem tekintették idegen területnek az egységespárti pártkasszát, ahová bizonyos befolyással kellett hogy legyenek, összevásárolták a Speyerkölcsön kötvényeit, mint például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, mert íme, a Pesti Tőzsde tegnapelőtt megjelent számában azt írja dr. Fabinyi Tihamér egységespárti képviselő a Ganz—Danuibius vezére, az egyik fő-fő Gyosz. vezető férfiú, — a Gyosz.-nak szintén volt valami köze az egységespárt választási kasszájához, ne méltóztassanak ezt személyi ráolvasás7. ülése 1932 május 19-én, csütörtökön. nak venni, — hogy nem lehet az elől kitérni, j hogy a t. kormányzat ezeket a záloglevelekben ) való visszafizetéseket megengedje a külfölddel ; szemben, hogy kötvényekkel lehessen fizetni azokat az adósságokat dollár- és fontköicsönöket, amelyeket részben a városok, (Ulain Ferenc: Le kell fikszírozni az árfolyamukat most!) részben magánadósok felvettek, a városi kommunitások, vagy pedig: az egyedek kezében lévő földbirtok terhére. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy előbb-utóbb be kell következnie annak, hogy lehessen íizetni ezeket a kölcsönöket kötvényekkel. De kiknek a kezében lesznek akkorra a kötvények. Megvásárolták azok a nagy bankalakulatok, amelyek ebben az országban sohasem f az altruizmusra, hanem mindig az önző, busás haszonra tekintettek, mindig arra spekuláltak és amelyek ezt az egész országot, ennek gazdasági életét portyázó vadászterületnek tekintették a maguk önző és sokszor aljas céljaik elérése tekintetében. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék parlamenti kifejezést használni. (Dinnyés Lajos: Olyan parlamenti kifejezések ezek, elnök úr! — Ulain Ferenc: Jaj de szerény kifejezések ezek!) Kun Béla: Tisztelettel haj lom meg az elnök úr előtt, de ha a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a Speyer-kölcsönöket százszázalékban fogja kifizettetni a városok által, vagy pedig nem olyan olcsó áron, mint ahogy a névértékhez viszonyítva harmadrésznyi, kisebb áron megvette azokat a kötvényeket, amelyek jelenleg birtokában vannak és ezt az állam így tűri {Egy hang balfelöl: Fabinyi is ezt mondja!) ha a magyar városokat el fogja juttatni a nyomorúságnak még nagyobb koldustarisznyájához az a nagy bankkapitalizmus, amelynek szolgálatában áll itt a magyar /gazdasági élet és a differenciát az árfolyamérték és a ténylegesen bekasszált értékhez ő fogja magának, mint túlnagy hasznot learatni, \ akkor nevezhetem-e ezt altruizmusnak és vájjon lehet-e engem megítélni, lehet-e engem kárhoztatni azért, ha nem élhetvén parlamentáris szólásmóddal, felindulásomban és hirtelen haragomban ezt aljasságnak bélyegzem? Mert a magyar gazdasági élet fókuszai, a magyar gazdasági élet vérkeringésének — hogy úgy mondjam — központjai a magyar városok. Őrizvén a nemzeti tradiciót, de nem zárkózván el attól, amit a modern élet és haladás előír, példát adva a falúnak arra, hogy miiképp kell a faluval lelkes összhangban munkálni azt, ami a nemzeti közjó érdekében ^munkálandó, valóban fókuszként tekintendők a magyar városok. Hiszen alig van törvényhatósági város 10—13 ebben az országban. Ha ezeket megnyomorítják, akkor egyúttal az egész magyar gazdasági életet és az egész magyar közéletet nyomorítják meg. Ha azokat a városokat, amelyek fáklya vivői voltak a múltban és lesznek a jövőben is a nemzeti gondolatnak, a konszolidáció, a jobb magyar jövendő felé való haladásban, mindannak szolgálatában, ami velem és mindnyájunkkal egy és közös magyar érdek, megnyomorítják önző bankkapitalisták érdekből, lehet-e ezt másnak neveznem, mint az altruizmussal szemben aljasságnak? De engedelmet kér*k, a t. belügyminiszter úrnak ezzel szemben módja van ahhoz, hogy az erős kéz politikáját alkalmazza. Itt legyen erős, a magyar városok gazdasági érdekeinek védelmezésében, nem pedig az egységespárt
