Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Ai országgyűlés képviselőházának 8 6. ülése 1932 május íe-án, szerdán. 3 és amelyek remélhetőleg rövid időn belül jogforrásokká fognak válni. . Ami a kodif ikációs munkát illeti, engedtessék meg nékem először is az, hogy néhány fontosabb törvényt említsek meg a múlt évben hozott törvények közül. Talán a legfontosabb ezek közül az 1931 : XX. törvénycikk, a kartelitörvény. Ez epochális jelentőségű volt s etekintetben az igazságügyminisztériumnak és a'miniszter úrnak tudvalevően óriási nagy szerepe volt. Az elmúlt esztendőben 'bocsáttattak ki azok a végrehajtási rendelkezések is, amelyek a kartelltörvény életbeléptetésével kapcsolatosak: az 5380., az 5381. és az 5382. számú miniszterelnöki rendeletek, amelyek egyrészt a törvény életbeléptének időpontjára, másrészt a kartellmegállapodások bemutatására vonatkozó részletes szabályokat és á kartellbizottság felállítását tartalmazzák. Igen fontos és minden jogászt érdeklő törvény az 1931. évi XXII. törvénycikk, amelyet még az előző országgyűlés hozott, s amely a magyar magánjognak törvényhozási szabályozása, illetőleg tárgyalása tekintetében a rendes törvényihozási tárgyalástól elütő módot állapít meg, amely elütő módnak bőséges indokolását találjuk ennek a javaslatnak rendkívül nagy f fontosságában, terjedelmében és szerves alkatában. " Elég jelentős törvény az 1931. évi XXIV. törvénycikk, amely az irodalmi művek védelmére vonatkozik, és amely két nóvumot hoz: az írói személyiségnek fokozottabb védelmét és a rádió útján való terjesztés védelmének kimondását Az Országos Földbirtobrendező Bíróság megszüntetésének kitolására, illetőleg hatáskörének részleges átadására vonatkozik az 1931. évi XXXV. törvénycikk, amely átruházza az Ofb. hatáskörét egyrészt a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára, másrészt pedig a földmívelésügyi minisztériumra, sőt egy bizonyos részt a perbíróságra is. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságról később kissé bővebben leszek bátor beszélni. Még csak két törvényt említek meg: az egyik ,a minap megjelent 1932. évilV. törvénycikk a társadalombiztosítási bíráskodásról, a másik pedig az uzsoráról szóló törvény, amely a felsőházi tárgyalás lefolyta után, azt hiszem, rövidesen szentesítést fog nyerni és a Törvénytárhan meg fog jelenni. A rendeletek 'hosszú sorával nem fárasztom a t. Házat, annál kevés'bbé, mert egyik-másik címnél fontosabb mondanivalóim is vannak. Csak éppen felemlítem, hogy igen nagy jelentőségű volt a korlátolt felelősségű társaságok életbeléptetéséről szóló rendelet, mely a hites revizori intézménynek az életbe való bevezetését hozta. A hites revizori intézmény egyike azoknak az intézményeknek, amelyek már szoros kapcsolatot mutatnak egy sokkal nagyobb tárggyal, a részvényjog reformjával. Egész csomó intézkedés jött ki az adósvédelemmel kapcsolatban. Ezek egyfelől a földteherrendezéssel kapcsolatos rendelkezések, amelyeknek felsorolását talán nem kívánja tőlem a t. Ház. Másfelől igen fontos rendelkezések történtek a végrehajtási jog terén is, egyrészt a zárlat tekintetében, — mindenhol természetesen az adósvédelem jegyében — másrészt pedig a végrehajtási cselekmények elhalasztása tekintetében. A többi rendeletek közül, amelyek nincsenek rendszerbe foglalva, talán a következők azok, amelyek említést érdemelnek: A rögtönbíráskodas életbeléptetése, az adó- és becslési bizonyítványnál a kataszteri jövedelem ötvenszeres pengőben való megállapításának elrendelése, azután még egy rendelkezés, amely első pillanatra talán jelentéktelennek látszik, és amely pénzügyi okokból leli indokát, magyarázatát, amelynek azonban — sajnos — nem tudunk nagyon örülni, és eza bírói felügyeleti vizsgálatok erős megszorítása. Azonkívül még két rendelet jött ki, amely a Pénzintézeti Központ hatáskörét lényegesen emeli. Az egyik a kényszeregyességi eljárás kiterjesztésére vonatkozó rendelet. A másik pedig az önkéntes felszámolásra vonatkozik és az egyes pénzintézetekre vonatkozólag kimondja azt, hogy a vállalat, felszámolásának kimondása ellenére is, a felszámolás megszűntetése után is tovább működhetik. Az apróbb rendeleteket nem említem meg, csak még kettőt. Az egyik a közmegbizatásokból eredő díjak tekintetében kiadott 1053. számú miniszteri rendelet, amely kimondotta azoknak az ügy véd jóléti célokra való fordítását és amelyet a nagyon nehezen küzködő ügyvédi társadalom nagy örömmel üdvözölt. (Ügy van! jobbról.) Azok a rendeletek, amelyeket még meg kell említenem, és amelyeknek^ elkészítésénél az igazságügyi kormánynak^ és az igazságügyi kormány kodif ikátori osztályának döntő szerepe volt, a mezőgazdasági haszonbérletekre vonatkozó két rendeíet, az 1400-as és az 1670-es. Az első pillanatra is megállapítható, t. Ház, hogy ez az anyag óriási s igen fokozott, igen körültekintő és igen nagy munkát igényelt azi igazságügyminisztérium, különösen pedig annak kodifikátori osztálya részéről. Most már remélhető, hogy a hitelsértési javaslat rövidesen szintén tető alá fog kerülni, valamint, hogy rövidesen tárgyalás alá fog kerülni a már benyújtott javaslatok közül a törvényhozásra vonatkozó összeférhetlenségi javaslat is. Még csak azokat kell megemlítenem, amelyeket — megvallom — eddig is minden évben megemlítettem, mint előkészítés alatt állókat, de amelyek aktualitásukban — úgy érzem — semmit sem veszítettek, sőt talán nyertek is. Ilyenek a részvényjog reformja, a fizetésképtelenségi reform, a váltó és csekk új törvénye, amely .nemzetközi egyezmények folytán lesz tető alá hozandó; azonkívül itt van a hitbizományi reform, az ügyvédi rendtartás reformja, a békebírósági és a sajtóreform. Már előre hallom azokat a szemrehányásokat ellenzéki oldalról, amelyek abban fognak kulminálni, hogy ezeknek előkészítése már hosszú évek óta csak bejelentés tárgyát képezi és itt volna már az ideje annak, hogy ezek a mindig előkésztíés alatt álló javaslatok egyszer már tényleg tárgyaltassanak is. Azt hiszem, t. Ház, ha valamelyik tárca vezetőjével, akkor az igazságügyi tárca vezetőjével szemben nem indokolt az a szemrehányás, hogy nem végzett elég kodiiiiíátori munkát, (Propper Sándor: Bár ne végzett volna! Amit csinált, az rossz volt!) mert tudvalevőleg az elmúlt esztendőben is igen nagy, mondhatnám a munkaképességet száz százalókig igénybe vevő kodifikátori munka folyt minisztériumában. Ha nekem, mint előadónak szabad egyéni véleményt is nyilvánítanom, — bár óvatosnak kell lennem e tekintetben — ki kell nyilvánítanom azt a meggyőződésemet^ hogy lehetetlen azt kívánni az igazságügyi tárcától, hogy minden, pillanatnyilag jelentkező hangulatot rögtön törvényhozási előkészítő munkákkal honoráljon. (Ügy van! jobbról.) Az bizonyos, hogy nagyobb közmegnyilatkozások, a közvélemény nagyobb igénylései elől ez a tárca sem térhet 1*