Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

88 Az országgyűlés képviselőházának ben nem veheti komolyan a kijelentésemet, ajánlom, méltóztassék dr, Tóth Pál t. képviselőtársam Zeileis intézetét felkeresni, ahol az idegessége le fog csillapulni. (Mozgás a szélsőbaloldalon, — Derültség a jobboldalon. — Kabók Lajos; Ilyen frázisokkal dobálódzni. — Malasits Géza: Zelilei Zeileis párt! Egy hang a baloldalon: Reklámot csinál az intézetnek.) Wie der Schelm ist, so denkt er — ennyit tudok latinul. — Kérve kérem a t. kormányt és a t. Házat, méltóztassék ezt a kedvezményt, amely tulajdonképpen nem is kedvezmény, mert hiszen az a földhöz juttatott nem tudja, nem bírja a részleteket, de még a kamatokat sem megfizetni, méltóztassék kiterjeszteni a házhelyhez juttatottakra is, necsak a f öldhözjuttatottakra. Csak helyi dolog, de általános érdekű: a kerületemben, Celldömölkön 150 kis házhelyhez juttatott és viskóját felépített kis család válik hajléktalanná, ha nyolc évvel ezelőtt megállapított négy aranykorona négyszögölenkénti árat kénytelen megfizetni, holott nem tudja, amikor ma a szabadforgalomban körülbelül egy korona. (Kabók Lajos: Ide juttatták a népet! Végre nyolc év múlva kitalálják ezt. — Esztergályos János: 12 esztendei dicsőséges uralkodás után ide jutottak, hogy a fejük felett elviszik a házat az embereknek.) Elnök: Csendet kérek! (Simon András: Képviselő úr, ítéletek állapították meg az árakat. Nem tudja? — Kabók Lajos:

r Az egységespárt kormányzott több,, mint tíz éven át.) Csendet kérek! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Jánosy Gábor: T. Képviselőház! Befejezem beszédemet, mert nem akarom, hogy... (Kabók Lajos: A sok frázist jó lesz befejezni. — Zsindely Ferenc: Frázisokban szakértők az urak!) ... kétségbe vonja igazmondásomat a túloldalon lévő néhány t. képviselőtársam, ezért csak azt mondom, hogyha a nemzet törvényhozása a nemzetnek mai csüggedt, lesújtott, meggyalázott állapotában a helyzet magaslatára emelkednék, ha nem azt keresnénk itt, a magyar közélet e szanktuáriumában, ami egymástól elválaszt bennünket, hanem azt, ami öszszeköt bennünket, ha egymást megértve, egymásnak szándékait, jószándékait itt is, ott is kétségbe nem vonva, csak azt a szegény, szerencsétlen szenvedő, golgotai keresztet hordozó magyar népet, csonka hazánkat látná és látná a régi, a szent korona ragyogásától tündöklő szentistváni Magyarországot, ha — mondom — az ellentétek helyett ott találkozunk, ahol mindannyiunknak találkoznia kell, a történelmi Magyarország helyreállításának, a megértésnek, a békességnek, az egyenlő kereszthordozásnak a mezején és gondolatában, akkor megérdemeljük, hogy ránksüssön a magyar feltámadás napja, akkor keresztülvisszük azt, hogy a magyar nemzet feltámad halottaiból és örök életet él a történelmi Magyarország. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Rakovszky Tibor. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! Amidőn elsőízben van alkalmam a költségvetés vitájában résztvenni, bizonyos elfogódottság és meghatottság vesz rajtam erőt, mert tudatában vagyok annak, hogy itt a nemzet legfontosabb érdekeiről, a sokszor véresverejtékkel megszentelt adófillérekről van szó. A keresztény agrárcsoportnak a kormány álláspontjával szemben elfoglalt álláspontját már a felhatalmazási törvényjavaslat yitájáW. ülése 1932 május 7-én, szombaton. ban leszögezte gróf Hunyady Ferenc csoportunk vezetője, aki kijelentette, hogy a kormányelnök úr intencióival szemben bizalommal viseltetik, s személyével szemben csoportunk a legmesszebbmenő megértéssel van. A kormány politikája azonban, a mi felfogásunk szerint sok kívánnivalót hagy hátra és pedig azért, mert a kormány eddigi intézkedései, sőt maga a költségvetés is csak negatívumokat, hoz, pozitív vonatkozásban, a kibontakozást illetőleg azonban sem gazdasági, sem szociális, seml politikái szempontból jelentős lépést nem látunk. T. Ház! A helyzet az utóbbi három hét alatt sem változott. Most, hogy előttünk van ez a költségvetés, láthajuk belőle, hogy az egyik oldalon redukál, a másik oldalon pedig adókat emel. (Malasits Géza: Ebben speciális az egységespárt kormánya!) Pedig a költségvetésnek és elsősorban az adópolitikának helyes szociálpolitikán és helyes gazdasági politikán kellene alapulnia, erről a költségvetésről azonban ezek között a keretek között ez nem mondható el. Vizsgáljuk meg. vájjon ez a költségvetés fiskális 'szempontból! reálisnak mondható-e. Az államháztartás kiadásai 806 millió pengőben vannak megállapítva, az üzemek kiadásai 400 millióban. Összesen tehát 1206 millió a költségvetés kiadási összege. A nemzeti jövedelem maximuma az idei gazdasági évben szakértők szerint 2,800.000.0000 pengőnél magasabb öszszegre alig fog rúgni. Az állam szükségletei tehát mintegy 40%át fosrják felemészteni a nemzeti jövedelemnek. De súlyosbodik ez a helyzet, ha figyelernibevesszük a fővárosnak és a többi közületeknek a szükségleteit, amelyek a főváros részéről 350 millió pengőt, a többi közületek részéről pedig 250 millió pengőt fognak igénybevenni, vagyis ebből á 2,800.000.000 pengőt! kitevő nemzeti jövedelemből .1.800.000.000 pengőt, tehát a nemzeti jövedelem 60%-át fogiák igénybevenni a közszolgáltatások. Ez az oka szerény véleményem szerint annak, bogy már január óta körülbelül havi 10 millió pengő deficit jelentkezik és ezért van szükség arra, hogy ezt a deficitet még az új költségvetési év kezdete előtt ' kincstárjegyek kibocsátásával igyekezzünk pótolni. Véleményem szerint ez a deficit az új költségvetési évben csak emelkedni fog, mert, bár igaz, hogy a tisztviselői illetmények redukciója folytán itt bizonyos enyhülés áll be, de az adókat tovább emelni, a mainál magasabbra emelni semmi körülmények között sem lehet. Ezzel a költségvetéssel szemben minden társadalmi osztály egyformán hallatja jajkiáltását. Igenis, hirdetjük, mert mi a politikában elsősorban guvernementális szempontokat óhajtunk figyelembe venni, hogy mindenkinek áldozatokat kell hoznia, áldozatokat kell hoznia a tisztviselőtársadalomnak, a gazdaosztálynak, az iparnak, a kisiparnak és a nagyiparnak egyaránt. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) Ha azonban az egyik oldalon a tisztviselői fizetéseket redukálják, a mezőgazdasági termények árai mind jobban és jobban lecsúszóban vannak, szóval az egyik oldalon egy bizonyos fokú erős deflációt látunk, (Ügy van! balfelől ) a másik oldalon azonban azt látjuk — mint maga Tyler megállapítja jelentésében—, hogy a nagykereskedelmi árak pedig erősen emelkedő tendenciát mutatnak, (Ügy van! balfelől.) akkor kérdem tisztelettel, lehet-e eltűrnie a kormányzatnak a másik oldalon egy erősnek mondható