Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1932 május 7-én, szombaton. 71 Mi azokért az egyoldalú preferenciákért, amelyeket a múlt évi szerződésekben is kaptunk, igen értékes és igen jelentős ellenszolgáltatásokat tettünk; a különbség osak az, hogy ezek az ellenszolgáltatások nem egyoldalú preferenciák, hanem általános vámleszállítások formájába vannak öltöztetve. A német szerződésben nem kevesebb, mint 52 különböző vámtételt szállítottunk le olyan áruknál, amelyek Németországnak hozzánk irányuló exportja szempontjából fontossággal bírnak és ennek az exportnak lehetőségét előmozdítják. Sőt merném állítani, hogy igen egyenlőtlenek voltak azok az áldozatok, amelyeket ebben a szerződésben egyfelől a preferenciákat nyújtó államok nekünk, másfelől pedig mi nekik biztosítottunk, mert hiszen nálunk csak arról volt szó, hogy olyan árukat, amelyeknek behozatalára ők minden körülmények között rá vannak utalva, tőlünk és ne más idegen országtól fognak venni, míg minálunk ezek a kedvezmények túlnyomórészben olyan cikkekre vonatkoznak, amelyek nélkül mi igen jól meg tudnánk élni és amelyeknek bebocsátására semmiféle gazdasági kényszerű szükségesség nincs. Ha azonban, ismétlem, az egyoldalú preferencia valóban effektiv, ha nemcsak gabonára szólnak, hanem más mezőgazdasági terményekre, de elsősorban az állatkivitel megkönynyítésére is, ha hosszabb időre van lekötve, ha ez esetben nem kell lemondanunk iparunk exportpiacairól és ha tudjuk ennek a megoldásnak keretében módot találni hiteligényeink biztosítására, akkor azt hiszem, hogy ez a módszer is hozhat javulást. Legyen szabad azonban most már rátérnem azokra a megoldásokra, amelyeket voltam bátor konstruktív megoldásoknak nevezni: a kölcsönös preferenciák rendszerére. Említettem, hogy ennek számos variációi vannak, aszerint, hogy hánv és milyen állam összekapcsolásáról van szó. Ebben a tekintetben legyen szabad talán mindenekelőtt azzal a kombinációval foglalkoznom, amelyet, mint egy ilyen megoldást, ha jól értettem meg, Bethlen István gróf t. képviselőtársam hozott szóba itt, amely egy olasz—osztrák—magyar gazdasági összefogásban nyilvánulna meg. Elismerem, hogy ez a kombináció igen nagy előnyökkel kecsegtet, és hogy legalább is papíron igen jól fest. De ha igen t. képviselőtársam ezt a kombinációt a maga tekintélyének megérdemelt nagy súlyával bedobta a diszkusszióba, azt hiszem, el lehetett volna várni, hogy megfelelő argumentumokkal alá is támassza az ilyen megoldás lehetőségét. (Mozgás a jobboldalon.) Lehet, hogy ez csak azért nem történt meg, mert nagy türelmetlenséggel hallgatták végig a volt miniszterelnök úrnak ebben a tekintetben való fejtegetéseit. Mégis azt hiszem, hogy mielőtt az ember pnnek a tervnek megfontolásába és mérlegelésébe belemegy, meg kellett volna és meg kellene magyarázni, hogy mire lehet támasztani azt a hitet, hogy Olaszország bele fog menni azokba a megkötöttségekbe, amelyek egy preferenciális viszony megkötésével minden körülmények között együtt járnak. Ezeket a megkötöttségeket vállalhatják olyan országqk., amely országok áruforgalmának igen nagy része egymás között bonyolódik le. Románia kivitelének 29% cseh kivitelnek 30%-a, Ausztria kivitelének 31%-a, Jugoszlávia exportjának 51%-a. Magyarország kivitelének 53%-a megy ezekbe a most felsorolt országokba. Itt érthető az a megkötés, amelyet exportjuk biztosítása érdekében vállalnak, hisz ez teszi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ¥11. lehetővé, hogy az exportot fejlesszék. De az olasz kivitelnek csak 3.2%-a ment Ausztriába és csak 0.8%-a Magyarországba. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen körülmények között Olaszországnak érdeke lehessen belemenni olyan kombinációba, amely őrá nézve is bizonyos megkötöttségekkel jár, még pedig olyanokkal, amelyeknek indokoltságát Olaszország gazdasági helyzetében legalább is nehéz kimutatni. De meg kellene magyarázni azt is, hogy mire lehet alapítani azt a nézetet, hogy Ausztria ennek a kombinációnak a kedvéért fel fogja áldozni azt az eddig következetesen hangoztatott nézetét, hogy nem megy bele semminemű olyan kombinációba, amelynek nem részese Németország. Meg kellene magyarázni, hogy mire lehet támasztani azt a reményt, hogy Németország ezzel a kombinációval szemben, amely a német ipari érdekek szempontjából jóval hátrányosabb, mint a Tardieu-terv, nem fogja ugyanazt az ellenkezést kifejteni, amelyet Londonban a Tardieu-terv ellen kifejtett. És meg kellene egy kissé magyarázni azt is, hogy miképpen lehet elgondolni, hogy Franciaország ez ellen a megoldás ellen nem fog époly szenvedélyesen és — fájdalom — eredményesen sikraszállni, mint ahogy sikraszállott annakidején a német-osztrák vámunió terve ellen. Lehet, hogy minderre van felelet, de a gondolattal nem lehet addig komolyan foglalkozni, amíg ezekre a kérdésekre a felelet meg nem történik. Én is beszéltem, ha nem is vezető olasz politikussal, de kiváló olasz gazdasági szakértővel, aki felvetette előttem ezt a kombinációt, de amikor azt a kérdést intéztem hozzá, hogy lehetségesnek tartja-e, hogy a mai európai helyzetben ezt a kombinációt meg lehessen valósítani, az illető egy szóval válaszolt: nem. Ilyen gondolatot szerintem csak akkor szabad beledobni az amúgy is eléggé kusza vitákba, amelyek erről a kérdésről folynak, ha komoly kilátás van annak megvalósítására, mert ellenkező esetben csak késleltetjük és hátráltatjuk azt a folyamatot, amely a válságból való kivezetésre kínálkozik és késleltetjük ezzel mindazoknak az eszközöknek az alkalmazását, legyenek már most azok egyoldalú vagy kétoldalú preferenciák, amelyekre szükségünk van, ha válságos helyzetünkből ki akarunk kerülni. (Berki Gyula: Grandi beszédében benne van az indokolás!) Gróf Bethlen István t. képviselőtársam bizonyos mértékben ellenezte a Tardieu-terv et, mert hiszen sajnálja, hogy Tardieu nem más gondolatot választott akciójának alapjául és úgy állította be a tervet, mintha az részünkre drága, és igazán előnyös csak Csehországra nézve volna. Nem kutatom, nem is tartom helyesnek kutatni azt, hogy melyik r országra nézve volna a Tardieu-terv megvalósítása leginkább előnyös. Kutatni azt kell, hogy

: a mi gazdasági válságunkat megoldaná-e vagy nem és ha megoldaná a mi gazdasági válságunkat és esetleg egy másik ország gazdasági válságát még jobban oldja meg, csak abban az esetben tudnám a magam részéről elutasítani, ha tudnék ehelyett a mi válságunkat tökéletlenül megoldó terv helyett egy másik, azt tökéletesen megoldó tervet javasolni. Ha mégis kutatni akarnám azt, hogy melyik országnak a legelőnyösebb ez a gazdasági alakulat, azt hiszem, hogy nem Csehország volna ez az állam, amint azt az imént felhozott statisztikai 1 adatok is mutatják. De nem is tartom szüksé11