Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. becsületesen, azt a törekvést, hogy Középeurópában egészséges gazdasági alakulat keletkezzék, amelyben aztán bizton lehet remélni azt, hogy legalább a redukált kamat- és törlesztési szolgáltatásokat képesek leszünk valóban teljesíteni. T. Ház! Ismétlem, a legnagyobb elismeréssel vagyok azok iránt, — és ebben a tekintetben legelsősorban a t. pénzügyminiszter urat kell említenem, — akik meghozták azt a súlyos áldozatot, hogy egyéni érdekeik félretételével, mondhatnám feláldozásával megakadályozták, hogy a ránk nehezedett gazdasági válság valamelyik ponton helyrehozhatatlan katasztrófába vezessen. Eléggé meg nem becsülhetőnek tartom azt a nehéz munkát, amelyet a pénzügyminiszter úr és a Nemzeti Bank vezetői pénzünk értékének megóvása érdekében kifejtettek és állandóan kifejtenek ma is. Ezeknek a fáradozásoknak sikere legelső előfeltétele annak, hogy a normális gazdasági viszonyokhoz újból eljuthassunk. Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a célnak elérésével a normális gazdasági életnek még csak az előfeltételeit teremtjük meg, nem pedig magukat a normális gazdasági viszonyokat. T. Ház! A pénzrendiszer karbantartására irányuló törekvéseket összehasonlítanám azokkal a fáradozásokkal, amelyek például egy gyárban arra irányulnak, hogy a gépeket rendben tartsák. Ha a gépek nincsenek rendben, akkor a gyár semmiféle munkát nem tud végezni. Ha egy állam pénzügyei és pénzrendszerének stabilitása nincs rendben, semmiféle egészséges gazdasági életet abban az országban elképzelni nem lehet. De azzal, hogy a gépek rendben futnak, még koránt sincs biztosítva az, hogy annak a gyárnak lesz is mit dolgoznia. A pénzügyi politikát tehát megfelelő gazdasági politikával kell kiegészíteni. Ez alatt nem azt értem, hogy az államnak kellene az egyik vagy másik foglalkozási ágnak a hóna alá nyúlnia rendelésekkel, szubvenciókkal vagy nem tudom miféle egyéb támogatásokkal. Ellenkezőleg, az a .meggyőződésem, hogy semmisem járult hozzá jobban a gazdasági válság kimélyítéséhez, intenzivitásának fokozásálhoz, mint azok a dilettáns kísérletezések, amelyekkel egyes államok — Amerikától kezdve, végig egész Európán — a gazdasági törvényszerűségek teljes ignorálásával a kereslet és a kínálat törvényeinek teljesen figyelmen kívül hagyásával ki akarták vonni magukat az általános válság hatásai alól, azzal a következménnyel, hogy még jobban kerültek bele ebbe a válságba. Sokkal mélyebben kell szántani. Meg kell keresni a bajok gyökereit és ha ezeket megtaláltuk, nem a bajok tüneteinek eltüntetésével, hanem a bajok okának eltávolításával kell megtalálni azt az utat, amely az új, egészséges fejlődéshez vezet. T. Ház! A magam részéről tizenkét év óta vallom, hogy ebben a tekintetben az utolsó tizenkét év folyamán nem jártunk egészen helyes utakon. Tizenkét év óta hiszem azonban azt is, hogy ma is meg tudjuk találni azt az alapot, amelyen az egészséges gazdasági élet Magyarországon is felépülhet. Nincs az a sötét pesszimizmus, amely felfogásom szerint indokolt ne volna, ha a gyógyulást az eddigi alapokon keresnők, de viszont feltétlen optimizmussal vagyok eltelve a tekintetben, hogy Magyarország ki fog kerülni épen és egészségesen a gazdasági bajokból, amelyekben szenved, ha sikerül a gazdasági fejlődést új, egészséges és észszerű alapokra fektetni. ülése 1982 május 7-én, szombaton. 67 Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam múltkori beszédében a mai válság okainak kettős diagnózisát állapította^ meg: a mezőgazdasági termények árzuhanását jelölte meg egyfelől a jelenlegi válságos helyzet főokául, másodsorban pedig, mint a magyar gazdasági válság egyik okát említette annak a biztonságnak az elvesztését, amely azon nyugodott, hogy egészen a világháború végéig 50 milliós gazdasági területhez tartoztunk. Mind a két megállapítás tökéletesen helyes, de ez a kettős megállapítás bizonyos mértékben közelebbi megvilágításra szorul. Tény az, hogy ha a világpiacon nem következett volna be az a nagy árzuhanás, amelynek most tanúi vagyunk^ akkor az 50 milliós terület elvesztését nem éreztük volna meg ilyen nagymértékben, hiszen ez esetben magasabb világpiaci áron tudtuk volna értékesíteni terményeinket s nem állott volna elő az a helyzet, amely most a magyar mezőgazdaságot s általában a magyar gazdasági életet romlásba döntötte. Es viszont az is megállapítható, hogy ha a régi 50 milliós terület még ma is megvolna, akkor az általános világválság következményeként előállt árzuhanást nem éreztük volna meg annyira, mint megérezzük ma, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen látjuk, hogy azok az államok, amelyek exportra nem szorulnak, igen magas nívón tudták tartani a maguk mezőgazdasági terményeinek az árát. Hiszen a búza Németországban 2/ márka, Csehországban pedig 160 esehkorona, tehát ott a búza ára majdnem háromszor olyan magas, mint amilyet a mi mezőgazdasági feleslegünk fplytán elérni tudunk. Ennek a két körülménynek az f összejátszása tehát az, ami nálunk ezt a válságot előidézte. A világgazdasági helyzetben bekövetkezett válságot és a mezőgazdasági termények általános árzuhanását a mai kis Magyarország sohasem tudta befolyásolni. Ez a válság egy elemi erővel lejátszódó processzus volt, amelynek megfordításához és más irányba tereléséhez a mi részünkről elég erővel nem rendelkeztünk. Annál inkább kellett volna azonban meggyőződésem szerint igyekeznünk arra, hogy a másik területen lehetőleg jóvátegyük azt a megengedhetetlen és helyrehozhatatlan hibát, amelyet a békeszerződések az 50 milliós gazdasági terület könnyelmű feldarabolásával Közép-Európában előidéztek. Az utóbbi tíz évben követett gazdasági politikánk meggyőződésem szerint, — amelyet tíz év óta állandóan hirdetek és amelyet legyen szabad ezúttal is említenem — ezt a feladatot nem teljesítette olyan mértékben, mint milyenre lehetőség kínálkozott volna. Megengedem, hogy az általános agrárválság nélkül ennek a mi gazdasági politikánknak nem lettek volna káros hatásai. De hogy az az agrárválság, ha már kitört, ilyen mértékben rántotta be Magyarországot, abban azt hiszem, része van egynéhány hibának is, amelyet a mi gazdasági politikánkban elkövettünk és az első hibát én abban látom, hogy nem törekedtünk eléggé helyrehozni és újból felépíteni valamely nagyobb gazdasági területet, vagy mondjuk valamely nagyobb védett piacot a mi mezőgazdasági termékeink részére, annak a nagy piacnak helyébe, amelyet a békeszerződések darabokra zúztak. T. Képviselőház! Azt hiszem, a háborút közvetlen követő időben megvolt a megértés az iránt, hogy politikánkat elsősorban ixm kell