Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-80
66 Az országgyűlés képviselőházának i retettel és személyi él nélkül. Ö azt állította beszédében, hagy ez az ország a Bethlen-rendszer folytatását óhajtja, Bethlen politikai zsenijének újra való érvényesítését (Bródy Ernő: .Csendőrökkel!) és annak a rendszernek folytatását, amelyet ő itt meghonosított. Én mint együgyű pap, vagyok bátor párbajra hívni a képviselő urat, (Felkiáltások: Párbajra?) politikai párbajra. (Berki Gyula: Mindenképpen rendelkezésére állok!) Az igen t. képviselő) úrnak a következőt proponálom. Menjünk le az ön kerületébe (Berki Gyula: Legyen szerencsém!) és szavaztassuk meg a népet titkosan arról, (Berki Gyula: Bendben van!), óhajtja-e, folytatódjék tovább az, ami itt tíz éven át történt? (Berki Gyula: Én sem óhajtom 100%-ig!) Hajlandó vagyok ennek a titkos szavazásnak a konzekvenciáját levonni, ha a titkos választást, hogy tényleg tiszta, ellenőrizni lehet. (Berki Gyula: Meg leszek választva újra!) Legyenek ott az ellenzéki képviselők, mint (bizalmiak s ott lehetnek a kormánypárti képviselők, mint az ön bizalmiai is. Ha az ön választóközönsége azt fogja mondani többségében, hogy a volt rendszer folytatását kívánja, én lemondok a mandátumról, (Berki Gyula: Ne így tegyük fel a kérdést!) de ha nem kívánja, úgy ön mondjon le mandátumáról. (Berki Gyula: Ne így tegyük fel a kérdést!) A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Berki Gyula: Majd Tabon én is felteszem a kérdést!) Legyen szerencsém. (Berki Gyula: Meg fog történni! — Meskó Zoltán: Kérek egy menetrendet! — Jánossy Gábor: Lemondani: könnyű azt kimondani! — Gr. Hunyady Ferenc: Kiállani még nehezebb! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik í Héjj Imre jegyző: Gratz Gusztáv! Gr atz Gusztáv: T. Képviselőház! (Zaj, — Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédének elején kifejtette, hogy két szempontból kell a költségvetéshez állástfoglalni: először a politikai bizalom tekintetében, másodszor ama gazdasági kérdések szempontjából, amelyek a költségvetéssel kapcsolatosan elénk tárulnak. A^miagamrészéről a politikai bizalom szempontjában a költségvetéshez nem kell állást foglalnom. Maga az a tény, hogy tagja vagyok annak a pártniak, amely a kormányt támogatja, mutatja, !bogy ez a bizalom bennem teljes mértékben megvan. Amihez hozzá akarok szólni a mostani költségvetési vita keretében, iatz egyedül iés ikizárólag az a gaadiasági helyzet, amelyben Magyarország ez üdlő szerint van és azok a különböző tervek, taimielyek a válságból való kibontakozás érdekében immár nemcsak nálunk, hanem szerte la külföldön is megjelennek; Nekem elejétől kezklve szándékom volt, hogy ebben a vitában a saját tanulmányaim, a saját megfigyeléseim, tai saját tapasztalataim elmondásával a ttnagamrészéről is igyekszem hozzájárulni az eszmék tisztázásához ezekben a kérdésekben. (Zaj. — Elnök csenget.) Ami eredetileg is kívánságom volt, az kötelességgé vált amia h eszed után, amelyben néhány nappal ezelőtt Bethlen István gróf igen t. barátom fejj tette ki a maga álláspontját a szóbanforgó problémával szemben. Igen t. képviselőtársam bizonyára komoly és érett «megfontolás után jutott azokra a következtetésekre, amelyeket beszédléiben elmondott. Hja én kénytelen vagyok bizonyos vonatkozásokban az általa elfoglalt állásponttal sízemben más nézeteket hangoztatni, kérem a t. Házat, legyen meggyőződve arról, hlogy ia magamrészéről szintén komoly . ülése 1982 május 7-én, szombaton. megfontolás és alapos tanulmányok után jutottam el azokhoz a következtéseiéihez, amelyeknek egyike-másika eltér attól az állásponttól, amelyet Bethlen István gróf igen t. képviselő úr itt a vitában kifejtett. Csak röviden ijelzem, hogy két pontban teljesen egyetértek azokkal a fejtegetésekkel, amelyeket Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam itt hangoztatott. Egyik az az elismerés, amellyel a mostani kormánynak adózott azért a nagy és kétségkívül nem eredménytelen munkáért, amelyet kifejtett abban az irányban, hogy az a súlyos gazdasági válság, amely alatt Magyarország szenved, teljes katasztrófává ne fajuljon. A költségvetés tanúságot tesz azokról a heroikus erőfeszítésekről, amelyek ma kényszerítő szükségként állnak úgy a magyar kormány, mint a magyar pénzügyminiszter, mint a magyar társadalomi és kivált a magyar adófizető közönség előtt. Fájdalmas és kikerülhetetlen processzus az, amely körülöttünk most lejátszódik és amelyeknek tüneteit — sajnos — a költségvetésben is feltaláljuk. Számot kell vetnünk azzal, hogy Magyarország a békeszerződések által teremtett állapotában gazdag országból szegény országgá lett. Pár évvel, talán pár évtizeddel vissza vagyunk vetve abban a törekvésünkben, hogy kulturális tekintetben lépést tartsunk a nálunk nagyobb, vagyonosabb és erősebb nemzetekkel és ebbe bele kell nyugodnunk abban a reményben, hogy a jobb jövő meghozza nekünk azt a lehetőséget, hogy ismét pótoljuk azt, amivel most hátramaradunk, vagy amiben most visszafejlődünk. En törhetetlenül hiszem, hogy erre van is mód, hogy pótolni fogjuk tudni azt, amit most kénytelenek vagyunk a nyomasztó gazdasági válság hatása alatt elmulasztani. Van mód rá, ha a magyar nemzet ezúttal is, életének ma súlyos szakában is tanúsítani f ogja^ azt a nagy bölcseséget, amelynek évezredes létét köszönheti s amely abban állt, hogy sohasem ment fejjel a falnak, hanem belső és külső politikáját mindig összhangzásba tudta hozni a nemzetközi helyzettel, amellyel még a nálunk sokkal nagyobb nemzeteknek is számolniök kell és hogy a távolabbi nagy célokért való szilárd kitartása mellett közvetlen céljait mindig hozzá tudta idomítani azokhoz az erőkhöz, amelyek ezeknek a céloknak elérése érdekében rendelkezésére állottak. T. Ház! A másik kérdés, amelyben teljesen egyetértek azokkal, amiket gróf Bethlen István t. képviselőtársam mondott, az, amit a külföldi adósságaink új alapon való rendezésének sürgős feladatáról mondott. En sem tudom magamat azonosítani azokkal a nézetekkel, amelyek egyoldalú intézkedésekkel akarják végrehajtani külföldi adósságainknak ezt a rendezését, amely a mi mai helyzetünkben fájdalmas, de sajnos, elkerülhetetlen szükség. Nem szabad félvállról kezelnünk hitelezőink érdekeit és azokat a súlyos következményeket, amelyek előállnának az olyan teljes államcsőd esetében, amely mellett ma a magyar közéletben itt-ott szót emelnek. Szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést, adósságaink rendezésének kérdését a hitelezőkkel való megegyezés útján próbáljuk megoldani éshiszem is, hogy ilyen megegyezés sikerülhet, kivált, ha a hitelezőknél az a benyomás fog keletkezni, hogy Magyarország lemondva a gazdasági fantomok hajszolásáról, a maga részéről is hajlandó előmozdítani, őszintén és
