Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. vertálása szükséges* hosszúlejáratú kötvények formájában, amely kötvények értékéért az állam kezességet vállal, pénzügyi terheket azonban nem. Csak ez az egy módja van annak, hogy közmegnyugvásra és valóban helyesen oldják meg a földteherrendezés kérdését. Szerettünk voilna pl. kimutatást látni arról, ami nagyon sok nyugtalan&ágot okoz az országban, hogy a bankzárlat előtt azok a tényezők, akik a világgazdasági válság rezdüléseit a maguk jobban reagáló szeizmográf-készülékein hamarabb felfogták, mint mások, mit vittek ki ebből az országból? (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang balfelől: Hányszor kértük ezt már!) Itt mondom ki, hogy az ország közvéleményében igen nyugtalanító hírek keringenek arról, hogy nagy összegek mentek ki külföldi valutában. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Csoportom nevében majd egy határozati javaslatot fogunk beterjeszteni (Berki Gyula: Megszavazzuk!), amelyben késni fogjuk azt, hogy 1931 január l-ig visszamenőleg kimutatást adjanak arról, hogy kik és mennyi összeget vettek fel és küldtek ki külföldre. (Helyeslés. — Kállay Tamás: Benne vagyunk!) Miután nem utánozhatom beszédemben a pénzügyminiszter úr hatalmas fugáját, amely három óráig tartott, — igaz, hogy nem is akarom azt a hatást elérni, amelyet itt a padsoKokban felkeltett, hogy «in fuga salus»

1 — és mivel beszédidőmet nem lehet meghosszabbítani, (Felkiáltások balfelől: Lehet! — Gr. Sigray Antal: Lex Puky!) engedjék meg, hogy most a politikai kérdésre térjek át. Első beszédem óta, amelyet a parlamentben mondottam, úgysem tartattam más beszédet, mint regisztráló, mondhatnám narratív beszédeket (Derültség.) szemlben a krátizáló beszédek fajtájával. Nem akartam ugyanis igazolni Bethlen István gróf képviselő úrnak első beszédem kapcsán tett ama kormányelnöki megállapítását, hogy túltemperamentumos vagyok. Bethlen István gróf kormányelnöki megállapításait annyi vonalon nem igazolták az események, én sem akartam e sorból kiválni. (Derültség balfelől.) De ha Ő< a tízéves kormányzás eredménye után 9 hónapos szünet tartásával felszólalt, bizonyára az én temperamentumom rovására sem fogja senki írni, ha kicsit kritikai alapon, politikai témával fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Első megállapításom pedig politikai vonatkozásban jó. Mégpedig az, hogy a parlamentbe kezd visszajönni az élet. Ennek éppen az volt a dokumentuma, hogy gróf Bethlen István képviselő úrnak ide kellett jönnie, hogy tízéves kormányzását a közvélemény előtt igazolni megkísérelje. Ez a régi parlamenti helyzetben nem volt szükséges. Ez már azt mutatja, hogy valóban még gróf Bethlen István képviselő úr is érzi, hogy a parlament összetétele mögött a magyar politikai föld elmozdult és másképpen alakultak a tartóoszlopok a politikai erők mögött, mint ahogyan itt a pártok szerinti számarány feltünteti. (Ügy van! balfelől.) A beszéd fogadásának mérlege is ezt illusztrálta. Amint itt az ellenzékről végignéztem, láttam, hogy ezt az igazolási kísérletet elhárították a nagytőke képviselői, elhárították a kisgazdák képviselői, elhárították a szocialisták, elhárították azok. akik keresztény világnézetet vallanak, elhárították a liberális felfogásúak; szóval azt lehetne mondani, hogy az ország politikai színváltozatainak minden árnyalatából voltak, akik ezt az igazolást elfogadni nem akarták. Sőt azt is láttuk, hogy a túloldalon az egységespártnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 7-én, szombaton. 63 mintegy fele nem csatlakozott ahhoz a tüntető tapshoz és helyesléshez, (Berki Gyula: Nem jól ismeri a pártot!) amellyel a másik rész gróf Bethlen István beszédét kísérte. Ha megengedi Berki képviselő úr, beszédem végén leszek bátor külön személyes vonatkozásban a képviselő úrról is megemlékezni. (Berki Gyula: Tartom szerencsémnek !) Gróf Bethlen István képviselő úr felszólalásakor a parlament képe kritikát mondott a rendszer felett, amely itt tíz éven át uralkodott, s amely töretlenül folytatódott akkor is, a rendszer létében, amikor a ragyogó bethleni ív megtört egy politikai személyiségben. (Berki Gyula: De nem saját hibájából, hanem politikai környezetének hibájából! Méltóztassék a mondatot befejezni!) Éppen itt akarom megvonni azt a disztinkciót, amelyet meg kell vonni az új politikai helyzet megítélésében a rendszer kapcsán; t. i. a rendszer nem az egységespárt és nem is gróf Bethlen István személye. Engedjék meg, hogy egy pillanatig ezt fejtegessem. A rendszer a közvélemény előtt egy társaság, amely hatalmilag, anyagilag és erkölcsileg sajátos szolidaritásban van abból a szempontból, r hogy az érvényesülést, a vezetést a maga számára megszerezze, s ha megszerezte, megtartsa ebben az országban. (Berki Gyula: Hát ezt nem nagyon gyakoroltuk 1) Bethlen István gróf képviselő úr beszéde megmutatta a maga külsőségeivel, környezetével, hogy a rendszernek mik a közelebbi ismérvei. Akik akkor felvonultak, — és mennyire zsúfolva volt itt az ülésterem! — azoknak bizonyára van valami közük ahhoz a rendszerhez, amely itt tíz éven keresztül virágzott. Felvonultak az aktív és a volt főispánok, a kormányfőtanácsosok, a lefaragott államtitkárok, felvonult az egész manzárdminisztérium, amely a miniszteri pozíciókból felfelé bukott; mert bizony, ha az ember nézi a rendszernek ezt a vetületét, akkor látja, hogy alig van volt miniszter, aki igen kellemes elhelyezkedést ne talált volna a miniszteri székből való távozás után. Felvonultak azoknak a vállalatoknak vezetői, akik szubvenciót kaptak és kapnak; felvonultak azok a tisztviselő-képviselők, akik akkor, amikor a ciklusok között szabad idő volt, reaktiváltatták magukat. (Gr. Hunyady Ferenc: Akik előléptek! — Felkiáltások a jobboldalon: Neveket kérünk!) Nem neveket akarok mondani, én egy rendszer ismérveit mondom el. (Dinnyés Lajos: Elvekről van szó!) Ezek a tisztviselők közben ugrottak is egyet-kettőthármat, (Fábián Béla: Remélem nem sötétben!) és feltétlenül sok kollégát megelőztek. (Homonnay Tivadar: De — remélem — vannak kivételek is?) Ügy van, képviselő úr, a szabály mindig általánosít, de a szabály alól vannak kivételek. (Homonnay Tivadar: Csak ezt akartam leszögezni! — Berki Gyula: De nem szabad általánosítani! — Buchinger Manó: Sokan vannak!) Felvonultak azok az ügyvédképviselők, akiknek olyan jól megy dolguk, hogy társat vesznek maguk mellé, akikkel együtt az ügyvédi irodát vezetni lehet. Ez is olyan momentum amely például az összeférhetlenségi törvényben feltétlenül be kell, hogy kerüljön. (Berki Gyula: A baloldalon is vannak ilyen társasoégek! — Rassay Károy: Halljuk, kik azok? — Berki Gyula: Tessék kikeresni!) Felvonultak azok a képviselők, akik képviselőségük alatt földbirtokokat vettek, (Rassay Károly: Felvonultak az összes érdekeltségek!) és 10