Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

64 Àz országgyűlés képviselőházának SO. ülése 1932 május 7-én, szombaton. ugyanakkor, amikor az ország szegényedett, a gazdagodásaik tényét dobták bele a társada­lomba. (Kassay Károly: Az Ofb. képviseleteket kellene megnézni!) Nem mondom, t. Ház, hogy ők jogtalan keresményükből vették azt a birtokot, én csak egy bizonyos inkompatibilitást, .helytelen maga­tartást látok abban, hogy képviselők birtoko­kat vesznek akkor, amikor az ország többsége szegényedik. (Berki Gyula: Az egyiknek na­gyon gazdag felesége volt!) Elhiszem, t. Ház, hogy derék és tisztességes keresetükből vették ezeket a birtokokat és ha példáiul feltenné az ember azt a kérdést, hogy, aki földet vett, mi­ként állt vagyonilag ezelőtt öt-hat esztendővel, bizonyára válaszul hivatkozni tudna arra, hogy adóbevallásában akkor ugyanakkora vagyon­érték szerepelt, mint amekkora most szerepel. (Berki Gyula: Remélhetőleg! — Gr. Hunyady Ferene: Feltételezve, hogy kimutatható! — Jánossy Gábor: Hitvesi hozomány volt! — Berki Gyula: Az apósa vette a földet! — Gr. Hunyady Ferenc: Az is megvan az adókönyvben?) így bontakoztak ki közelebbi ismérvei a rendszernek. Bethlen István gróf beszéde alatt, ahogyan felvonult a rendszer, amely eljött ide megszimatolni azt, vájjon lehet-e szó arról, hogy a politikai sanszok változnak és lehet-e számítani arra, hogy a ború után, amely olyan hirtelen és váratlanul csapott le rájuk, me­gint derülni kezdjen. (Berki Gyula: A borúra mindig derű jön és vice-verza!) Az ő jelsza­vuk is természetesen az, ami a Magyar Tu­dományos Akadémiáé, hogy: «Borúra derű.» (Berki Gyula: «Az örömnek levegőjét megtisz­títja a bánat. A kizajlott búfelhőkön szép szi­várvány támad!» — Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Szép verset mond!) Elnök: Csendet kérek, Berki képviselő úr. Turchányi Egon: Rendkívül érdekesek to­vábbá azok a karakterisztikus jegyek, amelyek meghatározzák, hogy miképpen folytatja te­vékenységét ez a rendszer. Erre a rendszerre legelsősorban az r jellemző, hogy összecserélte az önmaga érdekét az államérdekkel (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és vala­hányszor saját érdekének kiszolgálásáról volt szó, gondolkodás nélkül vette igénybe az ál­lami apparátust. Sőt ezt odáig túlozták, hogy ha valaki szembeszállt velük és csak olyan kiosi is volt. mint egy tücsök, akkor is felültek az állami apparátus lokomotíyjára és a tücsököt lokomotívval gázolták el. (ugy van! Ügy van! a baloldalon. — Kállay Tamás: A tücsök, az igaz!) Hogy ez így yolt, azt saját testemen éreztem, aki ellen a választásokon, a legutóbbi választásoknál hat szolgabírót koncentráltak egyetlen járásban. (Felkiáltások a baloldalon: Aie g volt a koncentráció. — Berki Gyula: Az a győzelem előjele volt, ha sok a szolgabíró!) De nemcsak az jellemző erre a rendszerre, hogy lokomotívval gázolta el a tücsköt, ha­nem hogy ily esetekben megrendezte a saját győzelmi torát és azt kürtölte, hogy egy küz­delem folyt le és ebben az egyenlő küzdelem­ben ő lett a becsületes győztes. Ha a válasz­tásokon erőszakot követett el, akkor nyiltan letagadta és ez volt a gesztus, amellyel sa­ját tevékenységét fedezte. Előnyöket szerzett saját magának és ugyanakkor a fórumon ál­dozatkészségről szavalt (Berki Gyula: Micsoda előnyöket?) és toür-retour küldötte a babér­koszorúkat a társaság egyik tagja a másiknak. (Ügy van! Ügy van! Derültség a baloldalon.) Amikor a panamák levegője már úgy gomoly­gott ebben az országban» hogy mindenki tudta, hogy milyen minisztériumokban, milyen helye­ken vannak bajok, ugyanakkor a rendszer bizonyítékokat követelt, mintha a panamákról politikai bukás előtt bizonyítékokat lehetne szerezni. Itt meg kell állanom egy pillanatra, hogy rámutassak, miért vagyok én kérlelhetet­lenül a panamák ellen. (Jánossy Gábor: Hiszen mindenki ellene van! Minden becsületes em­ber a panamák ellen van!) Engedje meg az igen t. képviselő úr elmondanom, hogy nem­csak azért vagyok ellene, mert lopni erköl­csileg rossz és a becsületes jellemmel nem fér össze, még inkább azért, mert a panamák el­követői e célból az államnak nagy összegű károkat okoznak. Nyolcmilliót adnak ki azért, hogy százezer vagy kétszázezer pengőt vág­hassanak zsebre, és ez a kidobott nyolcmillió pengő súlyosabb kár, mint a százezer pengő egyszerű eltűnése. A másik ok az, hogy a panamák felülről lefelé rossz példát adnak és mindazoknak, akik ilyen vonatkozásban szerepeltek már a közvélemény előtt, igazán illenék a konzekven­ciákat levonni. Az ily rossz példák ugyanis formálisan lebunkózzák a társadalom becsület­érzését, mert mindenkiben felkeltik azt a tuda­tot, hogy miért legyen szorgalmas, becsületes, miért dolgozzon, amikor más könnyelmű mó­don, görbe úton: könnyedén és fényesen lehet a bőséget megszerezni. (Jánossy Gábor: Aki panamázott, az börtönben ül, vagy oda fog kerülni!) Nagyon helyes, de megvigasztalom Jánossy képviselő urat, lehetett volna az álta­lános helyzet még sokkal rosszabbul is. A sü­lyedés korszakaiban a történelemben már lát­tunk ennél sokkal rosszabbat, például, amikor Tacitus Róma helyzetét leírja a császárok alatt s elmondja, hogy férfiak helyett asszo­nyok uralkodtak, elmondja, hogy politikai karrierek asszonyok befolyásától függtek, asz­szonyok keresték az államban a legtöbb pénzt. Elmondja Tacitus, hogy a bíróknak a császá­rok és a befolyásos szenátorok utasítást ad­tak, hogyan hozzanak ítéleteket és azok a bí­rák elfogadták az utasítást, azzal menteget­vén súlyos bírói eltévelyedésüket, hogy »törté­nelmet csinálunk és nem bírói ítéletet hozunk.» Előfordult — s most Tacitusból pontosan idé­zek — hogy a császár iránti szervilizmusban a szenátorok azzal járultak a császár elé, hogy »quo loco censebiis; Caesar, isi nrimus, nabebo, quod sëquar, si post omnes vereor, ne im­pudens dissentiam.» — Ha a kultuszminiszter úr itt lenne, megkérném, hogy fordítsa le. (Derültség bolfelől.) így azonban engedjék meg, hogy én fordítsam le. Ez annyit tesz, hogy «milyen helyen fogsz szavazni Caesar? Ha első leszel a szavazatoddal, akkor tudom hogy kit kövessek, ha pedig valamennyiünk után szavazol, akkor félek, hogy szégyenkezve el fog térni a véleményem a tiedtől.» (Dinnyés Lajos: Itt megmondták előre, hogyan kell szavazni!) Mennyire vigasztaló, hogy a csá­szári Rómának ez a sülyedése nálunk^ nem következett be, hogy nekünk ilyen utalásokat nem kell csinálni. Mennyire vigasztaló^ ez ! De kétségtelen, hogy a rendszer működésének az a következménye megvan, hogy ennek az or­szágnak millióiban elengedhetetlen követel­ményként él az, hogy itt tiszta közéletet -kell teremteni. (Ügy van! Ügy van!) Független embereket kell a parlamentbe küldeni és a független törvényhozás minden előfeltételét meg kell szerezni. (Ügy van! Ügy van!) Itt térek rá Berki képviselő úrra. (Berki Gyula: Szomorú tapasztalatom van ezt illető-

Next

/
Thumbnails
Contents