Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

62 Az országgyűlés képviselőházának ügyminiszter úr javára. (Berki Gyula: Pesten van kétezer!) Viszont az ország lakossága nyolcmillió. Magyarországon éppen azért, mert tőkeszegény ez az ország, (Magyar Pál: Az a iker dés, mi a nagy jövedelem! — Berki Gyula: 50.000 pengő!) a tőkeképződés nem a nagyjövedelmek védésével biztositható, hanem egyedül a munka rentabilitásával, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) azzal, hogy a dolgozó tömegek az után a munka után, amibe anyagiakat és emberi értékeket fektetnek, ne deficitet arassanak. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) A tőkeképződésnek csak tömegalapon lehet Magyarországon kialakulnia. (Helyeslés és taps balfelől.) A másik kifogásom a pénzügyminiszter úr expozéjának gazdasági szellemével szemben ott van, ahol az szociális karaktert mutatott. A pénzügyminiszter úr expozéjának szociális karaktere ott bukkant elő, amikor egy elmés séget mondott a macska és szúnyog viszonyáról, (Jánossy Gábor: Aesopus!) a jövedelmek bizonyos egymáshoz való arányáról. Azt mondotta, hogy külföldön vannak mammutjövedelmek, vannak mammutgazdaságú emberek, nálunk azonban legfeljebb csak macskanagyságúak vannak. Ez a hasonlat nagyon sántit. (Fábián Béla: De a mi macskáinknak jó az étvágyuk!) Igaz, hogy külföldön a jó polgári átlagéletnek olyan a színvonala, amelyet mi Magyarországon egy adósságmentes grófnál, vagy pedig bankárnál szoktunk meg. Külföldön, Franciaországban, Svájcban ez jó polgári életnívó. Ott azonban az exisztencia^ alsó színvonala nem süllyedt le a szunyogságig, mert ott ezen a vonalon macskák vannak. (Fábián Béla: így van!) Azaz az exisztencia alsó vonalán még mindenki megszerezheti magának normális életfeltételeit. Magyarországon, — ha a külföldi viszonylatban a jövedelmek úgy aránylanak, mint a macska a mammuthoz — az exisztencia alsó vonalán viszont olyan sinylődés és tengődés van, amely már nem is mondható szunyogságnak, hanem legfeljebb baktérium-életnek. (Ügy van! balfelől.) Es ha a pénzügyminiszter úr látni akarja azt a szociális hasadékot, amelyet ezzel a hasonlattal ilyen értelemben Önmaga dokumentál, akkor számíttassa ki, hogy egy mammutba hány macska fér és egy macskába hány szúnyog. Sokkal több szonyog fér a macskába, mint macska a mammutba. Es ez a differencia szomorúan mutatja azt a szociális különbséget, amelyet ő ezzel az elmésséggel akar elintézni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Veszedelmes ez a felfogás, mert lehet, hogy Magyarországon nem palotákban laknak az emberek, lehet, hogy csak sátorlakók vannak bizonyos relatív értelemben, de a másik oldalon földönfutók vannak és a földönfutóknak még a sátorlakó is irigységre érdemes dúsgazdag ember. Az a szociális szellem tehát, amely a pénzügyminiszter úr expozéjából nyilvánult, egyáltalán nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek szerint itt az ország szociális kérdéseit intézni kell. (Ügy van! balfelől.) Legyen szabad azonban pozitív vonalon is a gazdiasági kérdéssel foglalkoznom. Azt szerettem volna, jobb lett volna, ha a pénzügyminiszter úr ily elmésség helyett például kötelező kijelentést tesz arról, ho^y az ország mai nehéz helyzetében meg fogja akadályozni, hogy állampénztárból, közpénzből ugyanegy személy két címen fizetést kapjon. (Helyeslés balfelől.) 0. ülése 1932 május 7-én, szombaton. Szeretném, ha megakadályozná, hogy a végrehajtó hatalom volt magas funkcionáriusai nyugdíjbamenéskor trafik- és italmérési engedélyekkel elégíttessenek ki, vagy egészíttessék ki a nyugdíjuk. (Fábián Béla közbeszól.) Hiszen, volt néhány évvel ezelőtt olyan idő. amikor a nyugdíibamenő miniszteri tanácsosok, helyettes államtitkárok szinte természetszerűen kaptak egy-egy ilyen engedélyt. (Müller Antal: Ezért kell ezt revízió alá venni!) T. Ház! Az álláshalmozással szemben való állásfoglalásnak azonban lehet lantiszociális felfogása is és sajnos, az országban már láttunk ebből példát éppen a közelmúltban, amikor t. i. a fizetéscsökkentésnél lineárisan viszik keresztül a fizetéscsökkentést és nincsenek tekintettel a fizetett tisztviselőnek, közalkalmazottnak családi 'helyzetére, nincsenek tekintettel arra, hogy hány gyermeke van, milyen kötelezettségeket kell ellátnia. (Berki Gyula: Ez igaz!) A bajor törvényhozás ezt precízen egész kazuisztikus rendszerben megjelölte és erre szükség is van, ha a szociális igazságot érvényesíteni akarjuk. Egy múltkori pártértekezlet alkalmával kifejezést nyert az a felfogás, hogy álláshalinozásnak tekintendő az is, ha egy családban két személy külön-külön keres és fizetést kap, ha például a férj és feleség is külön-külön állásban van. Főleg fővárosi vonatkozásban került ez az értekezleten erősen kritika alá és hogy milyen riadalmat keltett a létminimumot nem ismerő intézkedés követelése, mutatja, hogy magáim négy válóperről tudok, amelyet csak erre a pártértekezleti hírre indítottak meg. Legyen szabad megjövendölnöm, hogy ha itt nem állapítanak meg létminimumot szociális alapon, akkor a válópörök ezrei fognak megindulni. (Jánossy Gábor: Ilyen jogcímen nem lehet elválni! — Fábián Béla Miért 1 — Szakács Andor: Majd keresnek hozzá más jogcímet!) Szükség lett volna arra is, hogy a pénzügyiminiszter úr tájékoztatást nyújtson a lakbérkérdésről. Bródy t. képviselőtársam, aki ezt a kérdést nagyon közelről és széles alapon tanulmányozta, cikkeket írt erről a kérdésről, járt különböző kormányférfiaknál és utalt azokra a nehéz helyzetekre, amelyek most a lakbérkérdéssel összefüggnek, amikor a háziurak egyáltalán nem akarnak tudomást venni arról, hogy nekik is le kell mondaniuk jövedelmük egy részéről. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A pénzügyminiszter úrnak magának is azt kellett volna mondania, hogy én is sürgetni fogom a lakbérbíróságok felállítását, mert ez is nagy szociális követelmény ma. Ki kellett volna térnie talán arra is, hogy a földteherrendezéa kérdésének végleges elintézését hogyan képzeli a kormány. Ugyan gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr egy előző interpellációmra adott válaszában erre a kérdésre kitért és azt mondotta, hogy valóban van egy tervezet munka alatt, amely a rendezés eddigi keretét meg fogja változtatni, de kihangsúlyozta ebben a válaszában a miniszterelnök úr azt is, hogy az állam azonban semmi terhet nem vállalhat a rendezés új formája kapcsán. Akármilyen legyen az a tervezet, t. Ház, egyet legyen szabad a tervezet megjelenésének elébevágva mondanom. Itt az adósságok bizonyos leírása szükséges, a megmaradt adósságok kon-