Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. költségvetést. (Élénk éljenzés a balközéven — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Képviselőház! A költségvetési vita gazdasági megítélés és politikai bizalom kérdése elsősorban. Ma mind a két szempont sokkal élesebb és sokkal nagyobb nyomatékkal bír, mint normális körülmények között. A bizalom kérdésénél a helyzetet úgy látom, hogy a költségvetés megbíráiásánál a rendkívüli felhatalmazás megszavazása közbe játszik. A rendkívüli felhatalmazással a kormány ugyanis olyan puvoárt kapott, amely hosszú időre szól, és amely a költségvetésnek részletes letárgyalását és előre való meghatározását szinte feleslegessé teszi, mert hiszem a kormány ennek bármely pontját utólag felboríthatja. Viszont a költségvetésnél is ugyanez a bizalmi momentum merül fel, amely a rendkívüli felhatalmazásnál, mert hiszen a költségvetés is egy esztendőre szól és a politikai hatalom ennek az esztendőnek a keretében Örökölhető. Mi ellenzékiek, legalább is nagyon sokan, gróf Károlyi Gyula kormányalapítását rokonszenvvel néztük, rokonszenvvel üdvözöltük, most is azzal nézzük az ő személyiségét és ha ő itt a parlament összetételében megfelelő gyökérzettel bírna, ha ő itt nem úgy szerepelne csupán, mint egy párt administrateur delegué-je egy politikai üzem időleges vitelére (Berki Gyula: Pártunk programra jávai választották meg!) — t. képviselő úr, rögtön kifejtem annak a gondolatnak differenciálódását, amelyet úgy látszik ez a premissza kíván, hogy megértessem magam — ha ő itt a parlament összetételében, mondom, olyan erővel bírna, hogy önmagában állana, mint politikai tényező a mögötte lévő többséggel, akkor éppen ennél a rokonszenvnél fogva, amelyet hangoztattam, megszavaznám számára a költségvetést. De mert úgy áll előttünk, mint egy vele nem teljesen homogén többségnek az administrateur delegué-je, ideiglenes megbízatással és mert ebben a helyzetben hasonlít egy olyan nagybácsihoz, akit éhes örökösök vesznek körül, (Gr. Hunyady Ferenc: TTgy van!) nem tartom szerencsésnek és, hogy úgy mondjam, irgalmasszívűségnek, ha valaki azt gazdagítja, akit éhes örökösök vesznek körül, mert ez mindig az éhség gyarapítására szolgál s mivel Károlyi Gyula grófot én rokonszenvvel nézem, tehát ebből a rokonszenvből kifolyólag én a költségvetésnél neki bizalmat nem szavazhatok. (Jánossy Gábor: Súlyos örökség ez! — Fábián Béla: Hereditas damnosa!) Méltóztassék megengedni, hogy most gazdasági iS'zempontból néhány vonatkozásban foglalkozzam a költségvetéssel. Gazdasági vonatkozásban a szakértők egész sora mondta már el a költségvetésre észrevételeit és megjegyzéseit s természetes, hogy ezekkel versenyre kelni nem akarok, jóllehet én is a közé az egymillió magyar ember közé tartozom, aki szabadidejét esztendők óta gazdasági könyvek tanulmányozására fordítja. Viszont azt tartom, hogy legyen valaki akár olyan nagy szakértő, hogy a gazdasági élet bonyolult szerkezetének minden részletét áttekintheti, akár analfabéta, a gazdasági élet alapvető kérdéseit egyformán kell, hogy érezze a testén és éppen ezen az alapon vagyok bátor a következőket fűzni a benyújtott költségvetéshez. Szerintem a gazdasági szakértelmet sohasem a múltra lehet vonatkoztatni, hanem csak ülése 1932 május 7-én, szombaton. 61 előre. A költségvetésnél a gazdasági szakértelem, amely készítette, nem ott »mutatkozik meg, ahol a kiadásokat csökkenteni kell, mert hiszen ez a múltból folyó kényszerűség következménye, hanem ott mutatkozik meg, amikor a jövő bevételekről ad tájékoztatót és a bevételek és kiadások egyensúlyát iparkodik megállapítani. Valaki már kifogásolta, hogy a költségvetés nem készíttetett el a békeévekben megszokott rendszer szerint. En is hiányolom a költségvetésnél a gazdasági szakértelemnek ilyen értelemben vett nyilvánulását, hiánylom a költségvetésnél például egy grafikon formájában, amely azt igazolná, r arról szólna gazdasági rajzaival, hogy az állami bevételek esésének vonalát a pénzügyminiszter úr hogyan látja s várja a következő hónapokban; hiszen a csökkentett bevételeket csak esztendős, globális számokban tünteti fel a költségvetés és az egyensúlyról úgy beszélünk, hogy mi a csökkentett bevételeknek ezt az évi végösszegét egyszerűen vélelemszerű alapon fogadjuk el. A költségvetés realitását és stabilitását helyesen egy olyan grafikon illusztrálná, amely azt mutatná be, hogy a csökkentett kiadásoknak havonként feltüntetett vonala és a bevételeknek a pénzügyminiszter úr által előrelátott, ugyancsak csökkenő vonala parallel halad. Mert hogyha ez a kettő szétágazik, akkor kinyílik az a költségvetési olló, amely a költségvetés stabilitásának fejét levágja. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) Hozzáértők pedig megrajzolták ezt a grafikont és sajnos, azt kell mondanom, hogy a pénzügyminiszter úrnak a költségvetés stabilitásáról való jó véleménye egy ilyen grafikon által nem igazolható. A másik dolog, amit meg akarok említeni gazdasági vonatkozásban, az az adat, amelyet Magyar Pál t. képviselőtársam hozott fel, aki rámutatott arra, hogy a költségvetésben a nyugdíjterhek összegének feltüntetésénél egy több, mint tízmilliópengős differencia van a költségvetésbe felvett tétel és a reális élet tétele között. Azt vártam, hogy a pénzügyminiszter úr sietni fog választ adni erre, a választ azonban mindezideig nélkülözzük. Mi már egyszer megjártuk a pénzügyminisztérium által kiadott zöld füzetekkel, amelyek megtévesztették az országot. A költségvetésnek nem szabad téves adatokat tartalmaznia és ezért azt hiszem, az ellenzék többsége nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy erre az ellenmondásra minél előbb várjuk a választ. (Ügy van! Ügy van! balfelől) mert különben a költségvetés összes számadataival szemben bizalmatlanok kell, hogy legyünk. A harmadik, amit gazdasági vonatkozásban említeni akarok, a költségvetésnek gazdasági szelleme. Hogy az a pénzügyi szellem, amit a pénzügyminiszter egy költségvetés beterjesztésénél képvisel, dominálja egy esztendőre az államnak egész financiális, gazdasági életét, az természetes. Nekem ez ellen a szellem ellen, amelyet Korányi pénzügyminiszter úr beszéde revelált, szintén kifogásaim vannak, egyrészt abból a szempontból, hogy túl kapitalista volt — hiszen ezt már mások is kifogásolták. A pénzügyminiszter Magyarországot tőkeszegény országnak minősítette és azt mondotta, hogy a nagy jövedelmek védelme azért szükséges, hogy ezekből a nagy jövedelmekből halmozódjék össze a tőke. Nagyjövedelmű ember, alig pár ezer lehet ebben az országban- (Felkiáltások balfelől: Pár száz!) Mondjuk, pár száz, én is inkább túlozok a pénz-