Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

60 Az országgyűlés képviselőházának i telőző hangon, mint köteles ellátási díjat követeli. T. Ház! Arra nézve, hogyan történik a szükségmunka megoldása, legyen szabad mindenekelőtt néhány külföldi példát felsorolnom. Külföldön ezt a kérdést .Németország kezdte megoldani először, mert Németországban emelkedett a munkanélküli segély olyan horribilis magasságra, hogy nem bírta a költségvetés. Németországban a szükségmunkáknak megoldására a közmunkaügyi hivatal 1931 júliusában kiadott egy rendeletet, amely szerint szabadközmunkákat — úgy nevezik ott — kell létesíteni. Ezeknek eddig 197 válfaját ismerik. Ezek között vannak talajjavító munkák, útépítési, vizgazdaság körébe tartozó munkák, erdőgazdasági munkák, továbbá a vidéki telepítés, a külvárosokban mellékfoglalkozást biztosító telepítés kiskerteknél, népegészségügyet szolgáló munkák, sporttelepek létesítése, fürdők, uszodák, ifjúsági otthonok, társulati otthonok és népüdülők létesítése. (Propper Sándor: A szövetséges párt tagjai közül egy szál nincs jelen! — Esztergályos János: Ezek az urak szavazzák meg a 16 órás napi munkaidőt! — Zaj. — Esztergályos János: Mintának még van belőlük egy!) Nem akarom a tanácskozóképesség megállapítását kérni, mert illoyalisnak tartom azt szombati napon. Elnök: En indokoltnak tartom gondoskodni arról, hogy a t. képviselő urak bejöjjenek a terembe. Méltóztassék beszédét folytatni, (felkiáltások balfelől: Nagyon helyes!) Petrovácz Gyula: Németorstzágban 1931-ben ezekkel az inségmunkákkal kapcsolatosan 10 millió munkanapot dolgoztak. Olaszországban a fasiszta szociálpolitika szintén megszervezte a közmunka-politikát és a munkaközvetítést. 3629 millió líra költségvetéssel 268.000 munüást foglalkoztattak hat hónapon át. Es ezt meglehetősen kiegészítette és támogatta az egész Olaszországra kiterjedő munkaközvetítés- {Zaj a jobboldalon-) Ugyanott Olaszországban a munkaadóknak mindig újra és újra a lelkükre kötik, hogy amennyiben technikailag lehetségest, az elbocsátás helyett a normális munkanap, vagy a turnus-munka megrövidítésével szolgálják a munkavállalók érdekeit. A francia állam az 1932. évre 3 milliárd frankot irányoz elő közmunka létesítésére és a községeknek közimunkák létesítésre fordítandó kiadásaihoz további másfél milliárd frankkal járul hozzá. Ezekből a külföldi példákból, amelyeket az idő rövidsége miatt csak vázlatosan sorolok fel, láthatjuk, hogy csak céltudatosan megszervezett szükségmunkával lehet az insegenyhítő segítség inproduktív terheit csökkenteni és egyúttal nagy tömegeket juttani szerény megélhetésit biztosító munkához. Elkerülhetetlen tehát, hogy az elmúlt téli insegenyhítő tevékenység teljes mértékben beigazolt e tételét a magunk részéről mi is megvalósítsuk. Nekem erre konkrét javaslatom is van, amely szerint úgy a fővárosban, mint a vidéki városokban csatornázási munkákat végeztetnének inségmunkával. (Jánossy Gábor: Miből?) Miért éppen ezt a munkát? Azért, mert a csatornaépítés elsősorban 80%-ban nem igényel semmi néven nevezendő anyagot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) hanem a legnagyobb mértékben fizikai munkát igényel és csak 20%-ában igényel anyagot. Az anyag, amelyet igényel, belföldi anyag, mert cementet és. kavicsot igényel csupán, az emberi munka pedig kivétel nélkül kézimunka. A munka olyan egyszerű, hogy bárki különösebb szakértelem nélkül megtanulhatja. Egész. ülése 1932 május 7-én, szombaton. ségügyi jelentősége is van, mert hiszen a székesfőváros is rendkívül nagy mértékben fejlődött perifériálisan. Ott, ahol még nincsenek közüzemek és ahol csatornázás hiánya miatt nem lehet az építkezést erőteljesebben folytatni, de a vidék városainál is ez az egészségügyi szükséglet imminensen fennáll. Egyébként serkentő munka is ez, mert ha egy utcában a csatorna elkészül, ez feltétlenül előmozdítja az építkezést is. A csatornaépítés viszont hatósági feladat, a hatóság tehát végrehajthatja ezt a munkálatot, és amit még hozzá kell tennem, a legfontosabb a csatornaépítkezésnél az, hogy a kiadott összegek 80%-a megtérül a csatornailleték kivetésével s egy-két esztendő múlva az építésre fordított összeg ismét visszatérül a közpénztárba, tehát újabb inségmunka fedezetére szolgál. Én a szükségmunkát a mostani normális órabérekkel képzelem ugyan, de úgy, hogy ez csökkentett munkaidővel történjék, napi 5—6 óra legyen a munkaidő, hogy nagyobb legyen a differencia a magánalkalmazásban végezhető munka és az inségmunka között, hogy tehát serkentőleg hasson, hogy ha az illető máshol nagyobb keresethez tud jutni, odamenjen s ezáltal csökkenjen az inségmunkára szorulók száma. (Helyeslés.) T. Ház! Ami már most a fedezet kérdését illeti, méltóztatnak tudni, hogy Budapest székesfőváros a múltban inségadót vetett ki, amelyből 5*5 millió pengő évi bevétele volt. Ezt elvette tőle a kormány és kárpótolta az úgynevezett állami szükségadóból. Budapest székesfővárosnál 1931 novemberében 14,786.437 pengő folyt be ebből a szükségadóból. A folyó év februárjában 13,733.950 pengő folyt be ugyancsak Budapesten ezen a címen, s most a májusi negyedben is befolyik legalább tízmillió pengő. Mi csak ennek a tízmillió pengőnek e célra való fordítását kérjük a főváros részére a kormánytól s ha megkapjuk, abban a pillanatban lehetséges lesz a munkanélküliség kérdésének szükségmunkákkal való megoldása. Ez az összeg nem vész el, annak legnagyobb része visszatérül és újból regenerálódik munkaalkalmak képzésének céljaira, tehát olyan befektetés, amely éveken keresztül adna •számos embernek munkát. A mi számításaink szerint, ha Budapesten 25.000 munkanélkülit állítanánk be csatornaépítés munkájába, ehhez ez a tíz millió pengő bőségesen elég volna, az illetékből befolyó nyolc millió pengő jutna jövőre, hat millió az azután következő esztendőre, vagyis egyedül a székesfőváros által egy negyedévre beállított és befolyó szükségadó elégséges volna a munkanélküliség kérdésének gyökeres és olyan megoldásához, amely az emberi méltósághoz is méltó és amely produktív a köz szempontjából is. Ennek a célnak az elérésére egy határozati javaslat elfogadását is kérem, amely a következőképpen szól (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a katasztrofális munkanélküliség Ínségeseinek munkához juttatása céljából a befolyó szükségadó terhére gondoskodjék szükségmunkák megszervezéséről és elrendeléséről.» (Helyeslés.) Én nemcsak kérem ennek a határozati javaslatnak az elfogadását, de a költségvetést is csak abban az esetben fogadom el, ha viszont a kormány Wolff Károly t. képviselőtársamnak a tisztviselői kérdésben benyújtott határozati javaslatát a magáévá teszi, ha a közalkalmazottak sérelmét orvosolja, és a munkanélküliségen hajlandó ilyen értelemben segíteni. Ismétlem, ez esetben és csakis ez esetben fogadom el a