Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

52 /Az országgyűlés képviselőházának 8C esetleg 40 pengőről 36 pengőre, 10%-kai, de a dugsegélyek teljes összegükben megmaradnak, úgy, mint ahogy eddig voltak. Ha valaki végignézi a Képviselőház költségvetését, akkor ebben egyet fog találni: azt, bogy azok a róva tok, amelyekben el vannak bujtatva, vagy pedig amelyekben határozottan benne vannak a dugsegélyek, épen megmaradtak, azokból egyetlen fillér sinos levonva, Tehát le lehetett vonni a kistisztviselők fizetéséből, a rokkantak járulékaiból is le lehetett vonni, csak egyhez nem lehetett hozzányúlni, a jutalmak rovatához. Én én ma t. Képviselőház, minthogy az a véleményem, hogy ebben az országban valahogy a mentalitáson is segíteni kell, hogy ez az állam nem lehet egyeseknek fejőstehene, másoknak terhére próbálom kimutatni azokat az összegeket, amelyek a költségvetésben fog 1 altatnak úgynevezett dugsegélyekre. íHalljuk! Halljuk!) Előzőleg még csak egyet óhajtok közbevetőleg megjegyezni, tudniillik azt, hogy Korányi pénzügyminiszter úrniak itt a képviselőházban volt egy nyilatkozata, amely arról szól. hogy az adódetektivek nemes karát az országban rekonstruálni akarja, ami a forgalmiadóellenőrök legjobb korszakára fog majd emlékeztetni. Abban az esetben, ha ebben az országban az adódetektivek karát rá fogják szabadítani a polgári társadalomra, — tudom, hogy az iparos- és kereskedőtársadaimiat ebben az országban nemcsak a forgalmiadók tették tönkre, hanem a forgalmiadóellenőrök zsarolásai is — ahogy végigzsiarolták sok esetben ... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az ilyen kifejezésektől tartózkodjék! Fábián Béla: Meghajlok tisztelettel az elnök úr figyelmeztetése előtt, de amit mondottam, az bírói ítéletekben van sok esetben igazolva, hog-y f miért kellett elbocsátani forgalmi adóellenőröket: el kellett bocsátani őket azért, mert a publikumot, lamelyet nekik ellenőrizni kellett volna, végigzsarolták, el nem követett bűnök megbüntetésével megfenvep-ették. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Elnök: A képviselő úr általánosságban ilyen kijelentést nem tehet! Fábián Béla: Nem azt mondottam, hogy mindenki. Isten ments, én ennyire nem általánosítok, csak megmondom, hogy lehetőséget nyújtott a rendszer arra. hogy a polgárokat megzsarolják. Az adódetektivek intézménye szintén lehetőség lesz^ arra, hogy a polgárokat végigzsarolják. Emlékszem reá, volt rá eset, hogy Budapesten r

egész utcákat jelentettek fel, leírták a Sas-utcában, a Bálvány-utcában az üzletek nevét és feljelentették őket azzal, hogy adócsalásokat követtek el, csak azért, hogy behivatva őket. később meg lehessen velük egyezni zsarolási alapon. (Lázár Miklós: Sajnos, így volt!) Adatok és tények alapján beszélek. Az adódetektivek intézményének bevezetése megint ezeket a zsarolásokat, megint a sötétben elkövetett bűntényeket, az idegeikben úgyiiSi megroppant embereknek kizsarolását és kihasználását fogia lehetővé tenni. (Zsindely Ferenc: Elég szomorú, hogy szükség van rá!) Tudom, hogy szomorú, de egy elesett országban, elesett gazdasági viszonyok között inkább találkozunk brigantikkal, mint egy gazdag országban. Minden oldalon találkozunk brigantikkal, tehát nem lehet emberek kezébe adni m, legszörnyűségesebb hatalmat, amely lehetővé teszi, hogy védtelen polgárokat megzsaroljanak. Most pedig méltóztassék megengedni, hogv rátérjek a dugsegélyek kérdésére. (Halljuk! . ülése 1932 május 7-én, szombaton. Halljuk! balfelől.) Legelsősorban meg kell álllapítani, hogy mindaz, amit :a t. miniszter urak itt a dugsegélyek kérdésével vagy ahogyan ők nevezik, a jutalmak kérdésével kapcsolatosan mondanak, felfogásom szerint helytelen. Aminiszter urak állítása szerint a jutalmazásra azért van szükség, hogy a tisztviselő ambícióját serkentsék. (Farkas István: Szép kis közigazgatás iaz, ahol a dolgot külön meg kell fizetni!) Elsősorban me*? kell állapítanom. hogy .a tisztviselőnek kötelessége dolgozni azért a fizetésért, amelyet kap, másodsorban pedig a dugsegélyek legnagyoblb részét magasrangú tisztviselők kapják, lamint az a népjóléti minisztériumnál is kiderült, (Ügv van! Ügy van! balfelől.) Ezeket kell külön serkenteni? Nem méltóztatik gondolni arra, hogy a kis tisztviselők között, akik ismerik ezeket a dug segélydolgokat, szörnyű destruáló erővel hat, hogy az ő fizetésükből levonnak, de iá jutalmazási lehetőségeket továbbra is fenntartják? A jól végzett eredményes munka îutalma? A Máv, ha jól tudom, deficittel dolgozik. Abban az esetben, ha deficittel dolgozik, nagyon helytelen volt — mint ahogyan ez magánvállalkozásoknál sem szokásos — a deficittel dolgozó Máv.-nál karácsonyi segélyt, vagy ha jobban tetszik, karácsonyi jutalmat adni éppen a Máv. vezető tisztviselőinek.^ (Káliay Miklós: Az anyagmegtakarítás céljából van!) Az államvasuti vezérigazgatók akkor nem fognak megtakarítani anyagot, ha nem kapnak jutalmat? (Zsindely Ferenc: A magángazdaságok is mindig ilyen prémiummal serkentenek! — Kállay Miklós: Munkára kell adni! Ez nem pocsékolás! — Farkas István; Ön szerint nem! — Zaj.) Felfogásom szerint előállhat olyan helyzet, hogy segélyeket kell adni rászoruló köztisztviselőknek, akiknek beteg a gyermekük vagy a feleségük, vagy gyermekük születik. Ezt elfogadom. De hogy évenként folyton visszatérőleg mindig ugyanazok kapják a jutalmakat és dugsegélyeket. vagy pedig azok, akik magas állásokban vannak, vagy pedig kegyenceiként szerepelnek a magas állásokban levő tisztviselőnek, ezt én a legnagyobb mértékben destrnálónak és a közerkölcsök szempontjából elítélendőnek tartom. Meggyőződésem, szerint a közerkölcsöket ez a legsúlyosabban megmérgezi azért, mert nemcsak hogy nem serkent a munkára, hiszen visszatérőleg mindig ugyanaz kapja, hanem a hivatalokon belül a féltékenység, irigység, elkeseredés érzetét kelti fel, tehát elkövetkezik az, hogy az a tisztviselő, aki különben szintén jól dolgozik, de nem kap külön jutalmat, dugsegélyt, természetes féltékenységgel nézi a másik tisztviselőt. T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy a dugsegélyek felosztása körül a hivatalokban valóságos közelharcok vannak. A verduni erődöknél és az uzsoki szorosban lefolyt "ütközetekre emlékeztető közelharcok folynak a felosztások körül, mert senki sem fogja akarni önmagáról megállapítani azt, hogy Ő a jutalomra érdemtelen, hanem mindenki azt akarja ' megáról megállapítani, hogy jutalomra érdemes. Ismét aláhúzom, hogy olyan pajtásság, komaság és cimboraság fejlődik ki azok között, akik adják a dugsegélyt és akik kapják a dugsegélyt, amely olyan eredményekre vezet, mint amilyen eredményekre vezetett a rokkantpénzeknek dugsegélyként való felhasználása a népjóléti minisztériumban, T. Ház! Hogy hová vezet ez, méltóztassék megengedni, hogy mint a dugsegélyeknek