Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
34 Az országgyűlés képviselőházának höz, hiszen mégis csak a szőlő is gyümölcs — harmadik helyen kellene állania a gabonának, és ott is a lehetőséghez képest lisztet kellene a külföldre vinni. Nem szabad elfelejteni azt, hogy a mi virágzó lisztiparunk ma teljesen stagnál. Itt fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy az 1929-es termésből a kereskedelmi malmok 5 millió métermázsát őröltek fel, viszont már az 1931-es termésből csak 2*7 millió métermázsát. Ha most számítjuk azt, hogy az őrlési adó — ez a költségvetésben nem szerepel, mert ez külön alapként kezeltetik — 10 plusz 2*50 pengő, akkor ebből — feltételezve, hogy az idén is csak 2-7 millió métermázsa lesz felőrölve, de nem hiszem, hogy ennyi is lenne — az állam kap 33,750.000 pengőt. Na most már tudjuk azt, hogy a gabonának körülbelül 50%-ából lesz nullásliszt, viszont ennek csak huszonöt percentje értékesíthető belföldön, hetvenöt percentje megy ki a külföldre. Ez tehát kerek 40% -a a felőrölt gabonának.* Ha most liszt-mázsára átszámítva, 16 *90 pengő a visszatérítés minden exportált métermázsa liszt után, akkor ez kitesz 18,250.000 pengőt, tehát az, úgynevezett gazda-alapnak csak 15*5 millió pengője marad. Itt tehát egy ellentét van, mert először érdeke az államnak, hogy gabonát r exportáljon, hogy ne kelljen ezt a visszatérítést fizetni, azonban érdeke az is, hogy a kereskedelmi malmok minél többet őröljenek azért, hogy minél több őrlési adót űzessenek. Nem tudom egészen, hogy ezt a két szempontot hogyan tudjuk majd összeegyeztetni, azonban úgy hallom, hogy most jön egy rendelet, amely kimondja azt, hogy minden malomnak ki kell jelentenie, vámőrléssel foglalkozik-e, vagy kereskedelmi őrléssel. Akkor borzasztóan kell vigyázni arra, — és én félek is ettől — hogy igen tág tere lesz a visszaéléseknek, (Malasits Géza: Ügy van!) azért, — azt hiszem, Malasits képviselőtársam málr foglalkozott ezzel — mert közbe fog ékelődni megint valaki, aki busásan fog keresni. Nem a gazda, nem a fogyasztó fog jól járni, hanem közbeékelt ember, aki valahogyan a vámmalom őrleményéből csinál olyan őrleményt, amilyet a pék kap mint kereskedelmi őrleményt. Nagyon figyelmeztetek arra, itt a visszaéléseket lehetőleg el kell kerülni. De különben itt van a gabona kérdése. Nem szomorú-e, hogy akkor, amikor gabonánk van és jóformán nem tudjuk értékesíteni, van olyan esztendő, hogy 18 millió pengő ára kukoricát kell importálni. Mindenbe belenyúltunk már, csak a termelési rendbe nem. Hiszen nagyon helyesen jegyezte meg közbeszóló képviselőtársam, hogy a baromfival mit lehetne csinálni. Halljuk, hogy külföldön egyes vidékeken baromfival mit tudnak csinálni. De nemcsak a külföldön tudják ezt megcsinálni, mi is nagyon jól meg tudjuk ezt csinálni. Egyik községben kísérleteztünk és az úgynevezett szürke kacsával, még a mai rossz árak mellett is, kacsánként és hónaponként 1 pengőt tud a kisember tisztán keresni. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez, mikor 50 ilyen kacsának a kezelésére egy 15 éves gyermek kell. Ez a gyümölcs-, zöldség- stb. kérdés valahogyan nincsen megorganizálva. Itt van Budapest közelében Magyarország málnakereskedelmének központja. Ha ez külföldön van, óriási tőkét kovácsolnának belőle. Itt mi történik 1 ? A gazdák behozzák, és amikor ott van a börze, a málnabörze, az a kereskedő, aki összeveszi a málnát, megvárja az esti 10 órát, ami79. ülése május 6-án, pénteken. kor haza akarnak menni, és akkor potom áron veszi meg azt az árut, amiből azután nagy tőkét kovácsol. Ilyen dolgokban kell nekünk, nézetem szerint, valamit csinálni. Méltóztassanak megengedni, hogy még egészen röviden az üzemek kérdéséről beszéljek. Nézetem szerint az üzemeknél nincs meg az a kereskedelmi szellem, amelynek ott uralkodnia kellene. Az üzemek egy része még mindig hatóságot vagy hivatalt játszik és nincs benne 'kereskedelmi szellem. Itt van a nagy hiba. Elismerem, hogy postánk kitűnően van vezetve, s nem tudom, hogy ők maguk is nem másképpen szeretnékae a dolgot csinálni« de nem szomorú-e, hogy cirka 3000 telefonállomást szereltek le? Azonkívül itt semmiféle reklámot nem látok. Külföldön jóformán ajándékot ígérnek annak, aki felszereli a telefonállomást, nálunk pedig 240 pengőbe kerül a felszerelés. Nálunk, Iha két ember kölcsönösen felcseréli lakását és azt mondja, tessék otthagyni a telefont, akkor mind a kettő 60 pengőt fizet az áthelyezésért. Engedelmet kérek, hol van itt a kereskedelmi szellem, amely az ilyen üzemeknél a külföldön már régen megvan? De hogy mennyire megvan ez a kereskedelmi szellem külföldön, azt egy példával mutatom meg. Zürich-ben éppen úgy, mint nálunk, éjjel három helyen lehet sürgönyt feladni. A zürichi postaigazgató azt mondotta: borzasztóan ráfizetünk, mert itt van három kisasszony éjjeli külön munkája, egy éjjel pedig feladnak összesen négy-öt sürgönyt. A költségek ugyanígy vannak nálunk is % Egyszerűen azt mondották, hogy éjjel ez a három kisaszszony mindent felvehet, ajánlott lelvelet, pénzt, mindent, ami jön. A surtaxe csak 40 centimes Zürichben és 1931-foen ebből a surtaxeből tisztán 40.000 svájci frank folyt ibe. Méltóztatnak tehát látni, hogyan lehet kereskedelmileg is megfogni ezeket a dolgokat. De általában én meg vagyok győződve arról, hogy árcsökkentéssel sokszor sokkal nagyobb forgalmat és nagyobb hasznot eredményezhetnek, mint áremeléssel. (Dinnyés Lajos: A kormánynak tessék ezt megmondani!) Itt van a filléres gyors esete. Ez sem újság, A 60-as években a császári Postmeister, amikor egy forint volt egy levél postai díja és a posta ráfizetett, elég merészen azt javasolta, ihogy 10 krajcárra szállítsák le a díjat, és óriási üzlet lett belőle. (Esztergályos János: A filléres gyorson a Máv. nem keres, az Ibúsz. keres! Minden étkezés után keres az Ibusz. 20 fillért, a Máv. nem keres! — Zaj!) Azt kérem, hogy üzemeinknél ezt a kereskedelmi szellemet honosítsuk meg. Ami a Máv.-ot illeti, osztom azt a felfogást, hogy a Máv. tényleg egy tényezője a mi gazdasági életünknek, nem lehet egészen csak üzleti szempontból megítélni. Viszont nem tudom egészen osztani azt az álláspontot, amely ma — sajnos — a minisztérium egyes osztályaiban teljesen el akarja nyomni az autobuszközlekedést a vasúti közlekedéssel szemben. Nem lehet szemet hunyni az előtt a követelés előtt, hogy az autóbusznak mégis csak teret kell engedni, (Gróf Hunyady Ferenc: Az autóbuszközlekedésnek igen, de a teherautó-szállításnak nem!) így érteim A teherszállításra gazdasági szempontból tessék felhasználni a Máv.-ot, viszont a személyszállításnál teret kell engedni az autóbusznak. '(Dinnyés Lajos: A tarifát tessék leszállítani!) m T. Ház! Kifogytam az időből és be akarom fejezni beszédemet. Szeretném, ha a gazdasági
