Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. 35 kérdéseknél téliesen kikapcsolnék a politikát. Ne méltóztassék gazdasági javaslatokat aszerint megítélni, hogy azok ellenzéki vagy kormánypárti oldalról tétetnek. Ha megcsináljuk azt a hirdetett összefogást gazdia s ági téren, méltóztassék elhinni, tapasztalni fogják, hogy gazdasági kérdésekben nincs politika, és azt hiszem, ez lesz a legüdvösebb összefogás a nemzet érdekében. (Gr. Hunyady Ferenc: Ha az urak jó javaslatot tesznek, mi elfogadjuk!) A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Ház! Előttem szóló t. barátom. Scheuer képviselő úr e kisszámú, de válogatott és előkelő hallgatóság előtt a magyar életnek kisebb-nagyobb visszásságait tárta fel. Mi a legnagyobb mértékben egyetértünk vele abban, hogy ezeket a visszásságokat gyökeresen orvosolni kell. mert hiszen az előadott sérelmek legnagyobb részében a magyar bürokrácia némely közegei ludasok, akiknek szórványos ténykedései hozzájárulnak ahhoz az idegességhez, türelmetlenséghez, elégedetlenséghez és elkeseredéshez, amely ma a társadalom széles rétegeit eltöltik. T. barátommal csupán a konzekvenciák levonásában nem értünk egyet. Tőle, mint a kormánypárt tae-jától, mindenesetre azt vártuk, hogy legalább egyetlen mondatban fejezi ki bizalmát vagy elismerését az iránt a kormányrendszer iránt, amelyet a szavazatával támogatni kész. Ehelvett a viszszás'ságoknak. hibáknmk és sérelmeknek esrész virágos kertjét kötötte csokorba és helyezte a Ház asztalára, de egyetlen egy mondatot sem hozott fel ennek a rendszernek védelmére. (Egv hann iobbfelől: A sorok között lehetett olvasni. — Zcoj.) A sorok között nem tudtunk olvasni Végtelenül sainálom. hogy iámig t. Scheuer barátommal Kosten jevicától Monte Santoig az olasz fronton egy vonalban küzdh ettünk, addig itt a magyar fronton (Scheuer Róbert: Itt is lehet! Nem 'messze az M!) nem küzdhetünk ugyanabban a vonalban. (Gr. Hnnvady Ferenc: Ez a virágcsokor nem csábít!) Engedje meg Seheuer t. barátom hogy erre a felszólítására Máté evangéliumából válaszoljak- (Hallunk! Hallmk! n haloldalon és a közéven.) Máté azt mondja: «Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. (Usettv Béli«: 0 meg van választva! — Derültség.) A túloldalra! * T. Képviselőház! E+től a most folyó vitától azt varia a magyar polgár, hogy amikor a hit az országban meginogni látszik, a bizalom megrendül és a vagyoni különbségek mind sötétebb szakadékokat vájnak a társadalom talajába, amikor a munkanélküliség nőttöu nő és recrudescunt vulnera, a nemzet sebei felszakadoznak, akkor a magyar parlamentnek ez a legnagyobb vitája mutat majd a magyar népnek, e magyar társadalomnak egy fix nontot, ahol ebben a gazdasági égszakadásban és földindulásban megvetheti a lábát. En úgy látom, hogy itt a: parlamentben a felszólalások, a kormánynyilatkozatok mind azt bizonyítják, hogy maga a parlament a seb és nem az orvos. Mert feltártuk itt a magyar életnek valóban minden véres és üszkös sebét, de nagyon kevés felszólalás hangzott el, felelős helyről a legkevesebb, amely akár megmutatta volna az orvosszereket, (Ügy van! balfelöl.) akár recentet írt volna fel, akár a gyógyulás útiára rámutatott volna. Egyetlenegy kérdésben látunk konszenzust. Ebben alakul ki az eszméknek és eszményeknek egysége, éspedig abban, hogy a magyar gazdasági életnek legsúlyosabb, legveszedelmesebb selbe, a süllyedés lejtőjére került mezőgazdaságunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nemcsak agrárrészről halljuk, hanem a nagyiparnak itt a Házban levő hivatásos, sőt hivatott reprezentánsai is arra az álláspontra helvezkedtek beszédükben, hogy az; országnak legelsőrendű problémája a mezőgazdasági krízis. (Ügy van! r Ügy vum! balfelől.) Fenyő Miksa tkénviselőtársam is elismerte ennek a problémának döntő fontosságát. (Ügy van! balfelől.) En végtelenül sajnálom, t. Képviselőház, hog^ r a magyar mezőgazdaságnak ezt a legelsőrendű fontosságát a magyar gyáripar nem tíz—tizenkét év előtt ismerte fel, amikor az én szerény véleménvem szerint megindultunk azon az úton, (Egy hang balfelől: Lejtőn!) amely a mai helyzethez vezetett. Elismerem, dicséretreméltó teljesítmény az, amit itt Fenyő t. képviselőtársam olyan nagy lendülettel ismertetett, hogy pl. a textilipar ma már CsonkaMagyarország fogyasztásának 75%-át képes ellátni, de egyről megfeledkezett az igen t. képviselő úr, éspedig arról, hogy ugyanaz alatt az idő alatt, míg a textiliparnak ezt a 75%-os teljesítőképességét elértük, addig pl. Ausztriában is, amely ország a magyar mezőgazdasági termékeknek tradicionális, ősi piaca, odáig fejlődött a mezőgazdaság, hogy az osztrák ioari lakosság disznóhús- és zsírszükségl étének 75%-át, marhahússzükséglétének 65%-át és teítermékszükségletének 90%-át tudja ellátni. (Fábián Béla: Magvar eozinált búzával takarmányozzák a marhákat! — Ügy van! balfelől.) Egy későbbi kor mezőgazdasági tudósa lesz hivatva megállapítani azt, hogy az az indus' 7trializálási folyamat, amelyet Fenyő igen t. képviselőtársam oly meggyőző hévvel ismertetett itt a Házban, megérte-e azt a horribilis költséget, amelybe került, hogv ugyanazzal a tőkebefektetéssel és ugyanazzal az energiával nem lehetett volna-e az ország érdekének megfelelőbb fejlődési irányt választani és — amit a legfontosabbnak tartok — hogy az inari törekvés, a magyar vámpolitikának brutális erővel a magyar nagyipar javára való fordítása. (Ügy van! balfelől.) nem áll-e okozati összefüggésben a tőlünk nyugatra fekvő ipari országok erőteljesen fokozott agrárpolitikájával 1 ? E Házban több oldalról szemrehányás hangzott el, hogy Ausztria, Németország és Csehország természetellenes módon és az európai érdekeknek meg nem, felelően erőteljes protekcionista agrárpolitikát folytat. Ha Magyarországnak és a magyar nagytőkének jogában állott minden rendelkezésre álló hatalmi eszközzeL az ország fogyasztóközönségének kíméletlen igénybevételével ilyen nagyszerűen fejleszteni a nagyipart és arra a fokra emelni, amelyről Fenyő t. képviselőtársam beszámolt, akkor bocsánatot kérek, nem értem, miért illethetné vád akár Ausztriát, akár Németországot, akár Csehországot, hogy erre válaszul saját mezőgazdaságukat fejlesztették. Amikor az ellenzék a titkos választói jogot reklamálja, ami már hosszú évek óta szerte refrénszerűen hangzik fel erről az oldalról. )Dmnyés Lajos: Benne van a programmban!) Berki képviselő úr is azt kérdezte. (Esztergályos János: Igen, én láttam, benne van az ő Programmjában! — Berki Gyula: Már meg is választottak úgy! — Kállay Miklós: Engem is titkosan választottak meg! — Fábián Béla: De nem azt tartotta meg? — Kállay Miklós: Mert könnyebb volt!) a túlsó oldalról gyakran kérdik, hogy vájjon a titkos választói 5*
