Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. 35 kérdéseknél téliesen kikapcsolnék a politikát. Ne méltóztassék gazdasági javaslatokat asze­rint megítélni, hogy azok ellenzéki vagy kor­mánypárti oldalról tétetnek. Ha megcsináljuk azt a hirdetett összefogást gazdia s ági téren, méltóztassék elhinni, tapasztalni fogják, hogy gazdasági kérdésekben nincs politika, és azt hiszem, ez lesz a legüdvösebb összefogás a nem­zet érdekében. (Gr. Hunyady Ferenc: Ha az urak jó javaslatot tesznek, mi elfogadjuk!) A költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb­felől) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Ház! Előttem szóló t. ba­rátom. Scheuer képviselő úr e kisszámú, de vá­logatott és előkelő hallgatóság előtt a magyar életnek kisebb-nagyobb visszásságait tárta fel. Mi a legnagyobb mértékben egyetértünk vele abban, hogy ezeket a visszásságokat gyökeresen orvosolni kell. mert hiszen az előadott sérel­mek legnagyobb részében a magyar bürokrá­cia némely közegei ludasok, akiknek szórvá­nyos ténykedései hozzájárulnak ahhoz az ide­gességhez, türelmetlenséghez, elégedetlenség­hez és elkeseredéshez, amely ma a társadalom széles rétegeit eltöltik. T. barátommal csupán a konzekvenciák levonásában nem értünk egyet. Tőle, mint a kormánypárt tae-jától, min­denesetre azt vártuk, hogy legalább egyetlen mondatban fejezi ki bizalmát vagy elismeré­sét az iránt a kormányrendszer iránt, amelyet a szavazatával támogatni kész. Ehelvett a visz­szás'ságoknak. hibáknmk és sérelmeknek esrész virágos kertjét kötötte csokorba és helyezte a Ház asztalára, de egyetlen egy mondatot sem hozott fel ennek a rendszernek védelmére. (Egv hann iobbfelől: A sorok között lehetett olvasni. — Zcoj.) A sorok között nem tudtunk olvasni Végtelenül sainálom. hogy iámig t. Scheuer barátommal Kosten jevicától Monte Santoig az olasz fronton egy vonalban küzdh ettünk, ad­dig itt a magyar fronton (Scheuer Róbert: Itt is lehet! Nem 'messze az M!) nem küzdhetünk ugyanabban a vonalban. (Gr. Hnnvady Fe­renc: Ez a virágcsokor nem csábít!) Engedje meg Seheuer t. barátom hogy erre a felszólítá­sára Máté evangéliumából válaszoljak- (Hall­unk! Hallmk! n haloldalon és a közéven.) Máté azt mondja: «Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. (Usettv Béli«: 0 meg van választva! — Derültség.) A túloldalra! * T. Képviselőház! E+től a most folyó vitától azt varia a magyar polgár, hogy amikor a hit az országban meginogni látszik, a bizalom meg­rendül és a vagyoni különbségek mind söté­tebb szakadékokat vájnak a társadalom tala­jába, amikor a munkanélküliség nőttöu nő és recrudescunt vulnera, a nemzet sebei felszaka­doznak, akkor a magyar parlamentnek ez a legnagyobb vitája mutat majd a magyar nép­nek, e magyar társadalomnak egy fix nontot, ahol ebben a gazdasági égszakadásban és föld­indulásban megvetheti a lábát. En úgy látom, hogy itt a: parlamentben a felszólalások, a kormánynyilatkozatok mind azt bizonyítják, hogy maga a parlament a seb és nem az orvos. Mert feltártuk itt a magyar életnek valóban minden véres és üszkös sebét, de nagyon kevés felszólalás hangzott el, fele­lős helyről a legkevesebb, amely akár megmu­tatta volna az orvosszereket, (Ügy van! bal­felöl.) akár recentet írt volna fel, akár a gyó­gyulás útiára rámutatott volna. Egyetlenegy kérdésben látunk konszenzust. Ebben alakul ki az eszméknek és eszmények­nek egysége, éspedig abban, hogy a magyar gazdasági életnek legsúlyosabb, legveszedelme­sebb selbe, a süllyedés lejtőjére került mező­gazdaságunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nemcsak agrárrészről halljuk, hanem a nagy­iparnak itt a Házban levő hivatásos, sőt hiva­tott reprezentánsai is arra az álláspontra he­lvezkedtek beszédükben, hogy az; országnak leg­elsőrendű problémája a mezőgazdasági krízis. (Ügy van! r Ügy vum! balfelől.) Fenyő Miksa t­kénviselőtársam is elismerte ennek a problé­mának döntő fontosságát. (Ügy van! balfelől.) En végtelenül sajnálom, t. Képviselőház, hog^ r a magyar mezőgazdaságnak ezt a legelsőrendű fontosságát a magyar gyáripar nem tíz—tizen­két év előtt ismerte fel, amikor az én szerény véleménvem szerint megindultunk azon az úton, (Egy hang balfelől: Lejtőn!) amely a mai helyzethez vezetett. Elismerem, dicséretre­méltó teljesítmény az, amit itt Fenyő t. kép­viselőtársam olyan nagy lendülettel ismerte­tett, hogy pl. a textilipar ma már Csonka­Magyarország fogyasztásának 75%-át képes ellátni, de egyről megfeledkezett az igen t. kép­viselő úr, éspedig arról, hogy ugyanaz alatt az idő alatt, míg a textiliparnak ezt a 75%-os teljesítőképességét elértük, addig pl. Ausztriá­ban is, amely ország a magyar mezőgazdasági termékeknek tradicionális, ősi piaca, odáig fej­lődött a mezőgazdaság, hogy az osztrák ioari lakosság disznóhús- és zsírszükségl étének 75%-át, marhahússzükséglétének 65%-át és teí­termékszükségletének 90%-át tudja ellátni. (Fábián Béla: Magvar eozinált búzával takar­mányozzák a marhákat! — Ügy van! balfelől.) Egy későbbi kor mezőgazdasági tudósa lesz hivatva megállapítani azt, hogy az az indus' 7­trializálási folyamat, amelyet Fenyő igen t. képviselőtársam oly meggyőző hévvel ismerte­tett itt a Házban, megérte-e azt a horribilis költséget, amelybe került, hogv ugyanazzal a tőkebefektetéssel és ugyanazzal az energiával nem lehetett volna-e az ország érdekének meg­felelőbb fejlődési irányt választani és — amit a legfontosabbnak tartok — hogy az inari tö­rekvés, a magyar vámpolitikának brutális erő­vel a magyar nagyipar javára való fordítása. (Ügy van! balfelől.) nem áll-e okozati összefüg­gésben a tőlünk nyugatra fekvő ipari országok erőteljesen fokozott agrárpolitikájával 1 ? E Házban több oldalról szemrehányás hang­zott el, hogy Ausztria, Németország és Cseh­ország természetellenes módon és az európai érdekeknek meg nem, felelően erőteljes protek­cionista agrárpolitikát folytat. Ha Magyaror­szágnak és a magyar nagytőkének jogában ál­lott minden rendelkezésre álló hatalmi eszköz­zeL az ország fogyasztóközönségének kíméletlen igénybevételével ilyen nagyszerűen fejleszteni a nagyipart és arra a fokra emelni, amelyről Fenyő t. képviselőtársam beszámolt, akkor bo­csánatot kérek, nem értem, miért illethetné vád akár Ausztriát, akár Németországot, akár Cseh­országot, hogy erre válaszul saját mezőgazda­ságukat fejlesztették. Amikor az ellenzék a tit­kos választói jogot reklamálja, ami már hosszú évek óta szerte refrénszerűen hangzik fel erről az oldalról. )Dmnyés Lajos: Benne van a pro­grammban!) Berki képviselő úr is azt kérdezte. (Esztergályos János: Igen, én láttam, benne van az ő Programmjában! — Berki Gyula: Már meg is választottak úgy! — Kállay Miklós: En­gem is titkosan választottak meg! — Fábián Béla: De nem azt tartotta meg? — Kállay Mik­lós: Mert könnyebb volt!) a túlsó oldalról gyakran kérdik, hogy vájjon a titkos választói 5*

Next

/
Thumbnails
Contents