Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az óf szag gyűlés képviselőházának ki kellene mondani másodszor azt is, hogy a 10%-nál — akár felfelé, akár lefelé — nagyobb eltérések szigorúan büntettessenek a következő módon: a plusz vagy mínusz a közületre nézve legkedvezőbb áron számoltassák el, és az ellen a hatóság vagy személy ellen, amely vagy aki csinálta a kiírást, ott, ahol nagyobb eltérések vannak, tessék megindítani a fegyelmit. T. Ház! A másik rendelet, amely súlyosan érinti ezeknek a kiírásoknak realitását, az, amelyik azt mondja, hogy utólag is bejelentheti minden pályázó, hogy ő a keresetéből 25%-ot közvetlenül engedményez az OTI-nak, az ott fennálló tartozás kielégítésére, azonkívül azonban a rendelő felelős az abból a munkából az ÖTI-nak járó pénzért is, úgyhogy összesen 31% az, amit a keresetéből lefizet az OTI-nak. Milyen árakon kell akkor neki pályáznia, hogy még a számítását is megtalálja, vagy irreálisak az árak, vagy másutt tudja azt behozni, de mindenesetre a rendelő közület terhére. Àmi a kiírásokra és közszállítási szabályrendeletekre vonatkozik, azt az anyagelosztásra is vonatkoztatni kell. Ezt úgy értem, hogy bizonyos anyagaikat pályázat révén adják el, de azt nem helyes megtenni, hogy amikor korlátozott mennyiségű anyag áll az országban rendelkezésre, azt a legcsekélyebb filléres differencia miatt a legtöbbet ígérőnek adjuk oda, és ezért a többiek, akiknek szükségük van arra az anyagra, ne kaphassák meg. Egy példát mondok. Van — mondjuk — három bőrgyár. A legnagyobb nyersanyagszállító a fővárosi lóhúsüzem. Már most előfordult, hogy a három bőrgyár 17 pengős egyforma ajánlattal egy darabot nem tudott kapni, ellenben a közvetítő 17 pengő 05 fillérrel kapta meg a közszállítási szabályrendelet alapján az egész mennyiséget, és azután jóval drágábban kellett ezt « gyáraknak a munkások foglalkoztatása céljából megvenni. Amikor korlátozott az anyagunk, azt helyesen kell elosztani. Ezt akartam csak ezzel mondani. Az ilyen apró bajok közül legyen szabad még egyet megemlítenem. Az 1931. évi XXI. te. intézkedik arról, hogy mely vállalatok részesíthetők adó-, illeték- és egyéb kedvezményben. Azóta kilenc olyan vállalat alakult és akart gyárat létesíteni, amely jogosult ezekre a kedvezményekre, de a mai napig nincs ez az ügy elintézve egyszerűen azért, mert még nincs meg a végrehajtási utasítás. Lehetetlennek tartom, hogy megakadályozzunk kilenc vállalatvagy gyáralapítást, — ahol oly sok munkaalkalom van — azért, mert egy kilenc hónappal ezelőtt hozott törvénynek még ma sincs meg a végrehajtási utasítása. Legyen szabad itt azt a gondolatot is felvetnem, hogy nagyon nagy azoknak az iparosoknak és kereskedőknek száma, akik bár erősen aktívak, mégis forgótőke nélkül vannak. Nincs forgótőkéjük egyrészt azért, mert követeléseiket nem tudják behajtani, ingatlanaikra nem tudnak pénzt kapni, másrészt pedig néha vidéki pénzintézetektől nem tudják megkapni betéteiket és ezért nem tudják a munkát megkezdeni. Meg vagyok arról győződve, hogy volna mód az ilyen erősen aktív kisiparosoknak és kiskereskedőknek megsegítésére és erre fel is hívom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Másik kérése a kisiparnak és kiskereskedelemnek a következő (olvassa): «1. A közszállításokra és közmunkákra benyújtott ajánlatok csak elfogadásuk esetén legyenek bélyegköteleKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VII. 79. ütése május 6-án, pénteken. 33 sek, az el nem fogadott ajánlatok pedig tekintessenek egyszerű kereskedelmi leveleknek. 2. Az elfogadott ajánlatok az illetékkötelezettség szempontjából beadványoknak tekintessenek és mellékleteik mint ilyenek, mellékleti illeték alá essenek. 3. A közszállításokból és közmunkákból kifolyólag benyújtott számlák bélyegkötelezettségére nézve azoknak végösszege legyen irányadó. 4. A közszállítási megbízás esetén szokásos kereseti kimutatások, amelyek a munkálat vagy szállítás teljesítése közben teljesített előleges részletfizetésekre vonatkoznak, mentesítessenek a számlailleték alól. 5. A közszállításokból kifolyólag a közhatóságokhoz benyújtott számlák bélyeghiánya vagy hiányossága esetén a hiányzó összegnek legfeljebb háromszorosát lehessen büntetéskép kiróni.» Legyen szabad röviden megokolnom, hogy annak a pénztelen kisiparosnak ma nines módjában pályázni, mert nem tudja előteremteni azt a sok bélyeget, amelyet az ajánlatokra ragasztani kell, de előfordul, hogy a hatóság néha felszólítja, hogy csak kereskedelmi levél alakjában tegyen ajánlatot és utólag mégis megleletezik. Ugyanaz vonatkozik a mellékletekre. A mellékletek az ügyletnek csak megkönnyítését és tisztázását célozzák, mégsem adnak mellékleteket, mert azok megint egy csomó bélyegilleték alá esnek. Ami pedig a számla rosszhiszemű nembélyegzését illeti, nem tételezhető fel, hogy közhatósághoz beadott számlát valaki rosszhiszeműen nem bélyegez. Előfordulhat, hogy tudatlanságból ezt megcsinálja, akkor viszont a háromszoros büntetés, nézetem szerint, elégséges. Nagyon kérem á kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket és ezeket a kéréseket tegye megfontolás tárgyává, mert ez igen-igen nagy sérelme és igen erős károsodása a kisiparosságnak., . Az idő rövidsége miatt nem tudok most beszélni a devizaellátásról, amely ugyancsak orvoslásra szorulna (Farkas István: Meghoszszabbítjuk! — Malasits Géza: Szívesen meghallgatunk egy ilyen ellenzéki beszédet! — Zaj.) és nem tudok kellőkép kitérni arra sem, ami a mai adós- és hitelezővédelmet illeti. Ma telve vagyunk azzal a szóval, hogy: «adósvédelem», ami szerintem is helyes, de nem volna szabad azt sem elfelejteni, hogy a hitelezők sem mindig Rothschildok. Méltóztassék elhinni, hogy sokszor a pénzintézetek'— különösen a vidéki intézetekről beszélek — a kisrészvényesek filléreiből és a kisbetevők pénzéből hiteleztek, itt tehát nézetem szerint nem szabad egészen figyelmen kívül hagyni annak a kisembernek a filléreit, aki azokat vagy egy ilyen kisintézet irészvényében, vagy egy ilyen kisintézetben betétként helyezte el. Ugyancsak nem tudok már részletesebben foglalkozni a mezőgazdasági export kérdésével, ámbár sokban helyeslem azt, amit a múltkor az egyik bizottsági ülésen Eckhardt képviselőtársam mondott, — különben helyeselt neki akkor a külügyminiszter úr is — hogy tudniillik az az elsőség, amelyben nálunk e tekintetben a gabonát még mindig részesítik, talán nemi egészen helyes. A helyes sorrend az volna, ha első helyen állna az állat és a hús, a második helyen azután a baromfi, tojás, gyümölcs, zöldség, tejtermékek (Lázár Miklós: A bor!) — ez idetartozik a gyümölcs-' 5