Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
30 Az országgyűlés képviselőházánál Ellenkezőleg, annak nagyon he van osztva a fizetése; úgy, ahogy megkapja, ki is adja; «be van osztva, hogy ennyi megy a fűszeresnek, ennyi a -suszternek, stb. (Esztergályos János: Illetőleg csiak menne, ha volna! Száz pengős fizetéssel bíró tisztviselőtől 20—30 pengőket vesznek el! — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor a fizetéscsökkentés megtörténik, akkor egyik vagy másik ilyen szükségletét, saját és családjának igényeit aiem tudjta kielégíteni. De ez nemcsak a köztisztviselőt sújtja, hanem sújtja az ipart és a kereskedelmet is, mert hiszen a mai viszonyok között bonitás szempontjából tulajdonképpen az egyetlen fizetőképes vevő már csak a köztisztviselő volt; sújtja tehát az egész ipart és kereskedelmet és végeredményben nézetem szerint az államkasszát is sújtja, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy annak a pénznek, amely a köztisztviselőitől azonnal tovább folyik a gazdasági életbe, körülbelül 10—12 vásárlás aitán a forgalmi és egyéb adók következtében jóformán száz százaléka visszafolyik az államkasszába. Ez tehát végeredményben sújtja adójövedelem szempontjából magát iaz államkasszát is. Tovább megyek, itt van a házbércsökkentés. En ugyan nem sajnálom, hogy a házbérek csökkentek, de adó szempontjából a házbérek ilymérvű csökkenése megint erős hiányt fog jelenteni. Ennek az indítóoka is elsősorban az volt, hogy redukálódott a köztisztviselők fizetése. Őszintén szólva jobban szeretném, ha kevés, de jól fizetett tisztviselővel dolgozna az állam, mert csak olyan tisztviselőtől várhat el komoly önfeláldozó munkát, akinek anyagi, kenyérgondjai nincsenek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl) Remélem, hogy a kormány módot fog találni arra, hogy hangsúlyozottan kijelentse, hogy ezek a köztisztviselőkre vonatkozó intézkedések, fizetéscsökkentések csak átmeneti jellegűek, hogy legalább a reménye maradjon meg a tisztviselőnek azért a borzasztó önfeláldozásért, amelyet most teljesít, arra, hogy jönnek még rá jobb idők is. De ha már a köztisztviselőknek el kell szenvedniük ezeket a fizetéscsökkentéseket, egy pillanatra meg kell vizsgálnom azt is, hogy likvidálva van-e az úgynevezett álláshalmozások kérdése, mert amíg nincs teljesen likvidálva, addig nem fog megnyugvást találni különösen a kistisztviselő aa ő fizetéscsökkentésében. Nézetem szerint, sajnos, nincs téliesen likvidálva. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy esetet említsek fel. Bármennyire tisztelem az illetőt, akiről szó van, mégis meg kell említenem, mert^ lehetetlen az, hogy valaki ma közpénzből két teljes miniszteri fizetést húzzon, (Ügy van! Ügy van) autót tartson — egyet vagy kettő, nem tudom — és még a közlekedési segélyt is húzta addig, amíp" nem törölték el. Tudtommal a bírói korhatár 70 év. Mondom, az f általam igen t. elnöke a Felsőháznak ma is még aktív bíró, elnöke 'Bgy magas bíróságnak, azonkívül húzza, mint elnök a felsőházban a fizetést. Szerintem két teljes miniszteri fizetést húzni akkor, amikor a tisztviselők fizetése enynyire csökkent, lehetetlen. (Lázár Miklós: Enyhén szólva túlzás!) Amikor az álláshalmozásokat megszüntetjük, evvel egyrészt munkaalkalmat akarunk teremteni, másrészt ott, ahol arra az állásra nincs szükség, megtakarításokat akarunk elérni. ^Ha tehát itt tartok a munkaalkalom teremtésénél, legyen szabad erről is néhány szót szólanom. Nevezetesen két irányban. Először, hogy hol szüntetett meg bizonyos, nézetem sze70. ülése május 6-án, pénteken. rint, helytelen intézkedés munkaalkalmakat, másodszor, hogy viszont hol lehet új munkaalkalmakat teremteni. (Halljuk! Halljuk!) Az első csoportba tartozik a következő. A t. Ház talán emlékszik arra, hogy Budapesten voltak Európa majdnem legnagyobb favállalataink központjai, sok száz tisztviselővel. (Ügy van! Ügy van!) Utalok az Országos Fatermelőre, a Szlavóni Nasicira, a Magyar Fakereskedeimire; ezek pár ezer tisztviselőt foglalkoztattak. Egyszer csak jött egy furcsa rendelet, amely azt mondotta, ha a külföld küld ide fát, — mert hiszen fa nálunk nem lévén elég, a fa mind külföldről jön be — és azt ott számlázza, az ő külföldi irodájában, akkor nem terheli forgalmi adó, ha azonban ez a külföldi vállalat egy irodát mer itt fenntartani Pesten, vagy valahol az országban, ha kenyeret mer adni magyar embernek is, akkor bizony neki forgalmi adót kell fizetnie.» (Zaj.) Mi volt ennek a következményei Az, ho 0 *- ezek a favállalati tisztviselők elvesztették a kenyerüket, mert ezek a favállalatok azt mondották, hogy ha ez így van, akkor egyszerűen nem adunk magyar embereknek kenyeret, hanem ott, nem tudom milyen gyárban, Romániában, Galíciában, stb. fogjuk számlázni a fát. így itt az irodákban körülbelül 1500—2000 tisztviselő veszítette el a kenyerét. Ez a helyzet még ma is megvan. Utalok egy másik példára. Bizonyos vascsövek, amelyeket itt nem gyártunk, ma is Cseh-Szlovákiából jönnek. Ha közvetlenül megrendelem a cseh gyárból a csövet, hogy szállítsa, akkor forgalmi adó nincs rajta, ha azonban az a gyár véletlenül itt egy irodát, képviselőt tart, és én annál rendelem meg és az számlázza, vagy ha valamelyik kereskedőnél rendelem ímeg, ahol neki bizományi raktára van, akkor már forgalmi adó alá esik, tehát kényszerítem a külföldi gyárat arra, hogy magyar embernek ne adjon kenyeret. Ea olyan eset, amely nézetem szerint munkaalkalmat rombol. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Madai Gyula: Viszont jellemző a tőke kapzsiságára!) Mivel nézetem szerint munkaalkalmak teremtése volna a cél, azt, hiszem, hogy a kormánynak el kellene járnia a nagybankoknál, hogy most ne csináljanak tisztviselőelbocsátásokat. Talán a bankok ezeket a nehéz időket át tudják húzni az ő régi nagy keresetükből, mert megengedem, hogy ma a bankok sem keresnek, (Sándor István: De még mindig eleget! — Ügy van! Ügy vun! a baloldalon) de tartsák el azt a tisztviselőt akkor is, !ha most nincs reá szükség. Utalok az egyik iparvállalatnak nézetem szerint igen szép eljárására, amikor egy csomó felesleges tisztviselővel úgy bánt el, hogy azt mondotta: most nem tudlak foglalkoztatni benneteket, de adok nektek havonként, — úgy emlékszem, 100 vagy 120 pengőt — menjetek el Isten hírével és ezt az összeget kapjátok addig, amíg vagy másutt .helyezkedtek el, vagy pedig jobb idők elkövetkeztével megint be foglak benneteket (hívni. Ez nézetem szerint a mintaszerű eljárás. Ez is munkaalkalmak teremtése. Van azonban egy másik dolog is. p Itt van az óbudai Dunahíd kérdése. Azt mondják: természetes, hogy meg kell csinálni, hiszen törvénybe van iktatva, erre azonban nincs pénz; de én nem tudom elképzelni azt, hogy például egy betterment-adó bevezetésével, amikor az ott fekvő telkek olyan óriási módon emelkednek értékben, nem volna az a pénz előteremthető. (Malasits Géza: Az önök testvérpártja, a t. kereszténypárt tette lehetetlenné.) Azért én nem felelek. Tessék elképzelni, hogy ha ezt a hidat