Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának meg lehetne kezdeni, (Malasits Géza: Nem lehet, sziámi ikrek!) mennyi földmunkás, menynyi ipari munkás és hány munkáskéz találna elhelyezkedést, (Ügy van! jobbfelől.) eltekintve attól, hogy a (hídfő kiépítése milyen óriásig építési tevékenységet idézne elő >a környékem Nézetem szerint egy ilyen második híd megépítésével a munkanélküliség Budapesten jóformán megszűnne. Legyen szabad >a munkaalkalmak terén utolsónak a következő szempontot felvetnem. Itt különösen hivatkozom Illés képviselőtársam által előadottakra. Nem csak az ifjúság, hanem sokszáz okleveles mérnök is szalad Budapesten teljesen kenyér nélkül és t. képviselőtársamnak igaza volt abban, hogy mindezeknek az a hibájuk, (hogy mindig Budapesten akarnak elhelyezkedni. Igenis, vigyük vissza ezt a kultúrát a faluba. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány el tudná határozni azt, hogy létesítenénk, — félreértés ne legyen, nem fizetéssel, ez tisztán egy kinevezés volna bizalmi alapon, járási mérnöki intézményt, úgy mint a járási orvosokat, — jót cselekednénk egy egész csomó mérnökkel, de jót cselekednénk a gazdátársadalommal is. A törvényszéken mint szakértő százszor látom, hogy sokszor igen kellemetlen és rossz helyzetbe jut a gazda, amikor vesz egy gépet, nem ért hozzá és hogyan, hogyan nem, a végén ő fizet rá. Ha vidéken ott volna a mérnök, akit nem drága pénzért, hanem egykét pengőért meg tud kérdezni, ki tudja kérni a tanácsát, megszületnék a bizalom a mérnök iránt és igen sok kultúrát tudnánk vinni a faluba anélkül, hogy bárkit is megterlhelnénk. Ha munkaalkalmakról beszélünk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy sajnos, az utóbbi időben a külföldről mindenünnen hazaküldik a mi munkásainkat, úgy szellemi, mint testi munkásainkat. Visszaküldik Franciaországból, Amerikából. Meg akartam vizsgálni, hogy ezzel szemben hogyan áll^ nálunk a helyzet. A következőt kellett megállapítanom. Itt van a hivatalos statisztika Budapestről, — hiszen főleg Budapesten _ vannak idegen munkások — amely azt mondja, hogy az iparral foglalkozó letelepült külföldiek száma 7550, a közszolgálati és szabad pályákon dolgozók^ száma 2538, a kereskedelemmel foglalkozók száma 1896. Ez azt jelenti, hogy csak Budapesten 12.000 külföldi keresi meg a kenyerét. Azt is megnéztem a hivatalos statisztikában, •— hiszen méltóztatnak bizonyosan ismerni a statisztikai havi füzeteket — . az utolsó füzetben, hogy február havában hány külföldinek adtak Budapesten lakhatási engedélyt. Méltóztassék megengedni, hogy ne tekintsem külföldinek azt a megszállt területről idejövő magyar embert, (Helyeslés.) akit onnan elkergettek. Külföldi alatt valóságos külföldit értek. Azt kellett látnunk, hogy 965 letelepedésig vagy lakhatási engedélyt adtak csak februárban — (Mozgás a középen.) ez nem idegenforgalom, az külön van — és azután végignéztem, hogy melyik ország van a legerősebben képviselve. Azt kellett látnom, hogy Lengyelország a legerősebb 301 fővel. Tisztelettel kérdem azt, hogy szükségünk van-e erre, büszkeségünk van-e arra, hogy amikor nem tudjuk a saját fajunkat itt ellátni, a saját véreinknek nem tudunk munkát adni, akkor megengedjük azt, hogy külföldről ilyen beözönlés legyen. En nem bánom, ha a külföldi idejön és olyan tőkét^ hoz magával, amelynek kamataiból itt bőségesen meg tud 79. ülése május 6-án, pénteken. 31 élni s ha azt a tőkét itt a gazdaság rendelkezésére bocsátja. De méltóztassék elhinni, ez a 900-as és 300-as szám, azok, akik idejönnek, nem tőkepénzesek. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nézetem szerint azonban a munkaalkalmak teremtéséhez tartozik az idegenforgalom kérdése is. Es itt őszintén meg kell mondanom: valahogy úgy nézem, hogy a mi idegenforgalmi propagandánk nem a helyes úton jár. Csak egyet akarok megemlíteni. A mi idegenforgalmi tanácsunk kiad egy gyönyörű szép újságot, én is megkaptam tiszteletpéldányként, a benne levő cikkek címe: «Az idegenforgalom országos megszervezése, a Pen Club-ok», stb. Erre nincs szükség. Ezt a pénzt tessék inkább arra fordítani, hogy külföldön csináljunk propagandát. (Helyeslés balfelől. — Lázár Miklós: Belföldön csinálnak idegenforgalmi propagandát!) Kaptam egy másikat is, erre sincs szükség. Ezeket a nyomtatványokat abszolút feleslegeseknek tartom, (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) minden krajcárt tessék arra fordítani, hogy külföldön csináljunk propagandát. Vizsgáljuk meg, hogy hol lehetne propagandát csinálni? A mi idegenforgalmi propagandánk teljesen nyugat felé — mondjuk, Bécs, Franciaország, Angolország felé — irányuk Ezt nem tartom egészen helyesnek, mert utóvégre lehet, hogy a mi fővárosunk a legszebb, lehet, hogy a mi országunk a legszebb, lehet, hogy a mi fürdőink valamivel még jobbak, mint a külföldi fürdők, de méltóztassanak megengedni: nyugateurópainak kevés olyant nyújthatunk, ami messze túlszárnyalja kultúrában azt, amit ő lát. Ami nálunk teljesen el van hanyagolva, az a propaganda messze kelet felé, ahol jobban ismernek bennünket magyarokat, mint nyugaton. Barátaim, akik jártak a Kaukázusban, jártak Indiában és Törökországban, mesélik, hogy ott hogyan tartják a magyar rokonságot és hogyan áhítoznak az után, hogy még jobban informálva legyenek rólunk, hogyan áhítoznak az után, hogy hívjuk ide őket- Ezeknek tudnánk is nyújtani valamit, fürdőt, orvost, stb. s akikor nem kellene olyan propagandát csinálni, hogy tessék három napra Budapestre jönni, mert, ha azok jönnének ide, hosszabb időt töltenének itt. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy ha itt kifejlődnék a keleti idegenforgalom, ez volna a nyugati idegenforgalom megindítója is. Az idegenforgalom fontosságáról kell, hogy a mi közegeink, különösen külképviseleti közegeink mind informálva legyenek. Nálam van egy eredeti levél, amely szomorú hangon mond el egy esetet^ szerettem volna erre az esetre felhívni a külügyminiszter úr figyelmét. Egy magyar házaspár él Sanghaiíbam; beteg a gyerekük és csak magyar orvoshoz akarták hazahozni. Trisztben a velük jövő külföldi dajkának nem adtak beutazási engedélyt, egészen udvariatlan módon f jártak el ,vele szemben és^ jóformán kidobták. Azt írják az eredeti levélben, hogy a trieszti portás azt mondta: tessék odamenni az osztrákokhoz, azok sokkal udvariasabbak. (Petracsek Lajos: A magyar konzul volt?) Ott meg is kapta az engedélyt. Nem tudta idehozni a gyereket, pedig azt szerette volna, hogy magyar orvos gyógyítsa. (Jánossy Gábor: A régi osztrák világból maradhatott vissza. — Zaj.) Akkor ne maradjon ott! A magyar állam képviselője legyen magyar érzésű. (Helyeslés-) Méltóztassanak megengedni, _ hogy áttérjek a racionalizálás kérdésére. Tudjuk, hogy van