Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 85 meztette önöket mindenkor arra, hogy fel fog robbanni a kazán. S a kazán fel is robbant! Ha valakinek van joga itt beszélni, támadni és a konzekvenciát levonni, azt hiszem, hogy nekem — nemcsak az összes pártoknak, hanem nekem is van ehhez kis jogom. En 1925 óta egymásután mondtam az uraknak itt az igazságokat és bemondtam előrje, mi fog következni- Egymásután felolvashatnám önöknek a naplóból azokat a beszédeket, amelyekben én mindig elmondtam önöknek az egyes .jelenségeket, amelyek az ország tönkrejutását fogják előidézni. Sokszor hahota kísérte azt, amit mondtam, sokszor Schwarzsehernek, peszszimistának mondottak engem, de sokkal roszszabb következett be, mint amit én előre jeleztem. En most, mint gondos kereskedő, egy kis mérleget fogok összeállítani arról, ami az Önök szereplését és a mi szereplésünket illeti. (Halljuk! balfelől.) Azt hiszem, ez érdekelni fog mindenkit. Önök nem hitték nekem éveken keresztül, hogy nem a pártpolitika beszél belőlem, hanem a realitás; nem hitték, hogy az ország javára óhajtottam volna dolgozni. Pedig távol volt tőlünk a pártpolitika, hiszen lehetetlen is volt nyílt szavazással általában más pártot elképzelni, mint egy kormánypártot- Nekünk tehát csak a kritika joga volt meg. Eveken keresztül támadtam, de nem pártpolitikai alapon. Nem hitték el önök az én jogosult pesszimizmusomat, nem hitték el, hogy önök túlköltekeznek az egész vonalon — amit én minden évben támadtam — és nem hitték el annak gyászos következményeit. (Fáy István: Az ellenzék még erősebb tempót kívánt! — Bródy Ernő: De nem Lillafüredet!) Az ellenzék kívánhat erősebb tempót; a kormány az, amelynek meg kell határoznia, meddig szabad menni és meddig nem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az ellenzék és szélsőbal kívánhatja az erősebb tempót, de ebből önök tőkét nem kovácsolhatnak. (Kállay Miklós: De az ellenzék sem kovácsolhat belőle tőkét!) Az ellenzék kovácsolhat, mert ha voltak is egyesek, akik többet akartak, az ellenzéki pártok zöme mindig azt mondta, hogy nem szabad tovább terjeszkedni, mint ameddig lehetséges, és mindig visszatartottuk önöket a kiadásoktól. Nem hitték el, tisztelt uraim, hogy a mi adóztatásunk tönkre fogja tenni az adóalanyokat és az adóztatás meddősége az államot. Nem akarták ezt elhinni; azt hitték, hogy az ország lakossága olyan tehén, amelyet naponta tízszer is meg lehet fejni. (Gr. Somssich Antal: Anélkül, hogy enni adnának neki! — Jánossy Gábor: Azt senki sem hitte!) Nagyon kapóra jön ez a közbeszólás. Emlékeztetek arra, hogy 1925-ben Bud pénzügyminiszter úr azzal utasította el a hadikölcsönökre szükséges 12 millió pengőnek a költségvetésbe való felvételét, — amely összeget ki kellett volna fizetni (Bródy Ernő: Amelyet mi követeltünk!) s amelyet mi hosszú időn keresztül vehemensen követeltünk, — hogy lehetetlen az adókat to- i vább emelni ebben az országban. Képzeljék el, hogy 1925 óta milyen rémséges módon emelték az adókat. (Jánossy Gábor: Akkor jobb gazdasági viszonyok voltak!) A jobb gazdasági viszonyok között jelentette ki Bud, hogy nem lehet az adókat tovább emelni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy nem lehet a hadikölcsönökre 10—12 milliót fordítani, pedig annyi volt az egész, amennyivel a valorizáció kezdetét vehette volna. Azt ülése 1932 május 13-án, pénteken. 333 mondta, nem lehet tovább megadóztatni a népet és íme, látjuk, hogy azóta milyen rémséges listát lehetne összeállítani az adókból, ha időm volna mind felsorolni. De önök nem hittek nekem akkor sem, amikor a 36 pengős búzáról beszéltem itt és azt mondtam, hogy ez meg fogja magát boszszulni és a búza ára a bor árához fog simulni, hogy épp olyan• kevéssé lesz ára, mint a bornak. Nem hitték el, amikor elmondtam itt, hogy Argentínában és Ausztráliában egy hektár búzaföldet 2'10 dollárért dolgoznak meg s hogy a 36 pengős búzaár, valamint a 600—700 pengős tehénár meg fogja bosszulni magát. Emlékszem rá, hogy Hoyos Miksa, akkori képviselőtársunk szólt közbe a túloldalról, hogy majd tíz év múlva beszélünk róla, sőt Hadik János gróf is, akit én nagyrabecsülök felfogásáért, ő is nevetett, amikor ezt állítottam. Megmondottam önöknek, — ami különben közgaz dasági alapelv, — hogy a magas árak mindig több árut hoznak a piacra, az alacsonyabb árak pedig mindig leszorítják a termelést. Ezt az igazságot sem akarták nekem elhinni. De nem akarták belátni igazságomat akkor sem, mikor itt az ellen dörögtem, hogy a földbirtok 9, 10—12%-os kölcsönöket vegyen fel. Megmondottam, hogy még jó időkben is lehetetlen, hogy a föld 10—12%-ot hozzon, de önök •megengedték és az egész vonalon elősegítették, hogy a földbirtok, amely 1920-ban tehermentes volt, ismét igen nagy terheket vegyen magára. Tettek önök ez ellen valamit*? Payr Hugó képviselő úr azt mondotta, hogy az ellenzéknek nincs programmja. Hát nem Programm az, hogy ilyen konzervatív módon akartunk eljárni az egész vonalon? Hiszen az ellenzék mindig radikálisan szokott fellépni, mi pedig a konzervatívizmust követeltük az egész vonalon. Nem hittek önök egy pillanatig sem a deficites budget-ben. Hányszor beszéltem én erről és hányszor mutattam ki számszerűen! Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter úr elég becsületes volt, hogy a vita után megmondotta a szemembe Vargha államtitkár úr előtt, hogy nekem volt igazam és nem neki. Eléggé becsületes volt^hogy bevallotta, hogy deficit van. En ezt amíg ő miniszter volt, soha nem használtam ki. Mi mindig óvtuk az országot a deficites budgettől, de önök ezt tagadták. Hátha még tudták volna, hogy mi van a deficites budgeten kívül! (Rassay Károly: önök sem tudták, hogy mi van, vallják be! — Jánossy Gábor: A kormány sem tudta, hogy az adókat nem tudja behajtani. — Bródy ErnŐ: Akkor miért kormány 1) Volt önöknek, vagy egyáltalában volt valakinek fogalma a túlkiadásokról*? Önök strucpolitikát követtek, önök azt hitték, hogy örök időkig találni fognak balekokat, akik továbbra is kölcsönözni fognak Magyarországnak. Ez volt az önök hiedelme, a pumpra számítottak, arra, hogy önök mindig kapnak kölcsönt; ez volt az, ami önöket tévhitbe ringatta, önök nem hallgattak másra, mint egyedül vezérükre, gróf Bethlen Istvánra, erre az egyre, aki úgy tett, mint egykor Loreley, aki szőke hajával magához csalta a hajósokat, akik azután a szirteken összezúzták magukat. Éppúgy mint nekem, gróf Bethlen Istvánnak sincs szőke haja, de gróf Bethlen Istvánnak a hangja isteni hang volt az önök fülében és azért pusztultak el önök, azért veszítették el hitelüket a nép előtt, mert önök erre a hangra hallgattak. Akit az 45*